ÚJ TARTALMAK

Radó György - A szebzett szív I. rész

Szonja doktornő búcsúra nyújtotta a kezét. Én habozva néztem, a gyönyörű formás kezét, és nem fogtam fel a szándékot. Csak bámultam, az agyam leblokkolt.
Miért nyújt kezet a doktornő? Hosszú másodpercek teltek el, míg rájöttem a felém nyújtott kéz szándékára. Zavaromban úgy ragadtam meg az apró kezet, mint egy kiéhezett farkas, az áldozatát. Már működött az agyam. Tudtam mi a következő pillanat! Lassan magam felé húztam az egész testét. És Ő kissé vonakodva bár, de engedelmeskedett az „erőszaknak”. Közelebb lépett, egy nagyon apró lépéssel. Így, nem tudom mi adott erőt, én is egy picit közelebb léptem. Sokáig (?) csak álltunk egymással szemben, és néztük egymást sűrűn pislogva, zavartan…

Kenyeres Mária - Engem ki szeret? Fogadjon be Ön is egy árva gyermeket!



„Amikor Isten az embert megméri, akkor a mérőszalagot nem a feje köré tekeri, hanem a szíve köré”
(Írországból)

Ügyes-bajos ügyintézéseim során, és persze egyik-másik hivatalban tett látogatásaim alkalmával néha olyan dolgokra leszek figyelmes, amelyeket nem lehet és nem szabad szó nélkül hagyni. Így történt, hogy a Beregszászi Konzulátus fogadóirodájában szórólapra lettem figyelmes, amely egy kisgyereket ábrázol, a kép fölött felirat: „Engem ki szeret?” Persze, hogy a szívemig hatolt a kérdés, és ha a kép megelevenedett volna, meg is kérdeztem volna a gyermektől: „Te úgy érzed, hogy téged senki sem szeret?” Ezután pedig olyan szeretettel öleltem volna magamhoz, hogy érezze: én szeretem őt. Figyelmesen elolvasva a lap tartalmát szembesülnöm kellett vele, hogy ezt a kis emberkét egyelőre tényleg nem szereti senki, sőt több száz gyermek van hasonló helyzetben, akik a legelementárisabb nekik járó kiváltságot, a szeretet sem kapják meg, mivel nincsenek szüleik.
Az árva gyermekek sorsának alakítását, családokhoz való elhelyezésüket, folyamatos támogatásukat és sok más egyebet vállalt fel a Kezünkben a Jövő Alapítvány, melynek tevékenységéről annak elnökét, Kurmay Sándort kérdeztük.

Antal József - Mi a műfordítás

Mi a műfordítás?
Poe The Raven című költeménye magyarul:
Kosztolányi, Tóth Árpád és Babits fordítása

I.


„A műfordítás művészi munka, kompromisszumok sorozata, sok
kompromisszum legügyesebb megoldása… zseniális csalás.”


(Kosztolányi Dezső)


Dolgozatom első részében a műfordítás lényegi kérdéseiről fogok elmélkedni, saját nézőpontjaimat véve alapul. Aztán rátérek Poe The Raven című költeményének Babits Mihály, Kosztolányi Dezső majd Tóth Árpád által készített fordítására.

Boér Péter Pál - Bálnalak



Orbitális tévedésben van az, aki a hajléktalan kérdést megoldhatatlannak képzeli. Olyannyira téved, hogy teljes családok esetében is működőképes, olcsó, környezetbarát lakáshoz jutási lehetőséget kínál, egy erre a célra szakosodott feltaláló.
A magánvállalkozóból lett hajléktalan újító egy januári hónapban, kilakoltatása után, családostól végigdideregve a tél legkíméletlenebb részét, elkerülhetetlennek látta a megoldáskeresést, és nagyon gyors találást. Világéletében intenzív és innovatív alkat volt, alaptőkéje a nullával egyenlő, ezért olyan megoldásban kellett gondolkodnia, ami, hogy úgy mondjam, még a semminél is kevesebből kivitelezhető.

Hellenbárt László - Elfogyóban

2010. július 1-én jelent meg az Indexen Munk Veronika interjúja Pongrácz Tibornéval, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgató-helyettesével. A cikk elérhető itt: http://index.hu/belfold/2010/07/01/nincs_eleg_potencialis_anya/

Ha megengedhető, szó szerint idézném a bevezetőt „A drasztikus magyar népességfogyást a magas halálozási mutatók és a kivándorlás mellett elsősorban a születések csökkenése okozza. Magyarország az egész világon, élen jár a gyerekek értékét tekintve, nálunk gondolják a legtöbben, hogy gyerek nélkül nem élet az élet, ehhez képest a legrosszabbak között vagyunk a születések számát illetően. A házasságot a legjobb kapcsolati formának tartjuk, mégsem házasodunk, és addig várunk a szüléssel, amikor már nem tudunk szülni.”

Szabó Ildikó - újjászületés-nap

Mára nem is érdekel annyira....
Valahogy lényegtelennek tűnik az idő múlása....
Nem tehetsz ellene semmit, akkor miért foglalkozol vele?
A napok telnek egymás után sorban, néha monoton egyhangúságban,
de ha szerencséd van, akkor történnek érdekes dolgok veled, vagy melletted, amit meglátsz.
Így kiemelkedik a hétköznapokból, különlegessé téve az emlékeidet ezzel.
Ritkán emlékszel olyan időre, amikor semmi érdemleges nem történik.
Ám az eseménydús napok valahogy benned élnek tovább.
S nem feltétlenül csak a jó dolgok.

Szabó Ildikó - Ennyire egyszerű (?)...

Mi történik körülöttem? Nem értem az életet, mit akar tőlem.
Súlyokat pakol a vállamra kérdezés nélkül, és nem foglalkozik vele, hogy lassan összeroppanok.
Sokak a politikát szidják, mások Istent.
Én egyiket sem.
Én csak szeretnék magammal tisztában lenni, megérteni, miért kellett épp ebbe a testbe születnem.
Miért kellett találkoznom emberekkel.

Lőrincz Lejla - A lélek hangja... avagy a költészet, ahogy én látom!

Franciaország, Itália vagy mai nevén Olaszország – két gyönyörű turista ország tele szebbnél szebb városokkal és izgalmas élményekkel kecsegtető üdülő helyekkel. Tucatnyi látványosságnak adnak helyet, melyek évente ezrével vonzzák a külföldi látogatókat. De, hogy ezeken kívül még mi a közös bennük? Mi a kapocs, amely összeköti őket? Egy olyan dolog, amire egyébként nem is gondolnánk, hiszen általában nem foglalkozunk vele a monoton hétköznapok forgatagában: Mindkét ország a költészet bölcsőjének mondhatja magát, új stílusirányzatok kiindulópontjának.

Szabó Ildikó - Vigyázzunk egymásra...

Vacogó fogakkal lépek be egy dermesztően hideg februári napon a klinika ajtaján. Szinte arculcsap a fertőtlenítővel keveredő meleg, ami átjárja tüdőmet.
A vizsgálatokkal meglepően gyorsan végzek, így még több időt kell várakozással töltenem, míg az eredményeimet kézhez kapom. Elfoglalom a már megszokott helyem a lépcsővel szemben egy széles padon. Nem az első alkalom, hogy itt vagyok, és ez a hely a legalkalmasabb arra, hogy lássam, mi történik a klinikán, mégis nyugodt, csöndes sarok.

Vers reflexiók











Ez év március 29-én ünnepeltük Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulóját. KD című versem erre az alkalomra született – de be kell valljam, még 2009 novemberében. Szóval mindenekelőtt emlékvers, tisztelgés ez a nagy költő-író emléke előtt. Életrajzi adatok, irodalomtörténeti tények, az ő műveiből leszűrt apró impressziók építik fel a költeményt.


Hogy mely alkotásaira (verseire-köteteire) reflektálnak az egyes sorok, álljon itt néhány cím: A szegény kisgyermek panaszai; Egy kézre vágyom; Könyvtári csend; a polgárokról írott ezernyi pici tragédiákon voltaképpen a Kosztolányi-novellisztika jelentős hányadát értem; Ének a semmiről. Jó kalandozást a Kosztolányi-univerzumban!



Antal József




KD




Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulójára






Virágvasárnap született


Sokat volt beteg


Gyermeki látomásait


Számtalanszor megírta


Játszott a szavakkal


Érdeklődött a pszichológia


Tanai iránt


Belelátott lelkünkbe


Megrajzolta halála utáni


Olvasói képét


Egy diákot látott


A könyvtárban könyvek fölött


Megszólította, versben is


Hogy egy pillanatra egybe forrhatunk


Talán ugyanazt gondoljuk, mint ő


Ahogy a magyar mondatokat


Kibetűzzük, az övéit


Hitt a szavak mágikus varázsában


Félt a haláltól, nem akart megöregedni


A polgárokról írt, ezernyi pici tragédiát


Aztán alkotott egy dalt a semmiről


Kötetének végére tette


És lehunyta szemét


Nagy fájdalmak között














Radnóti „Töredék” című versére reflektálva







Jelenkori „Töredék” I.









„Oly korban éltem én...”,


mibe fél születni gyermek,


hol az ember, asszonyt pöröl, kérve hergel,


míg a világ vádol, s a lelket emészti el,


hogy az bírák előtt, el nem követett bűnökért felel…








”Oly korban éltem én…”,


hol a kétség erkölcs, s már nem is rögeszme,


melyben bölcs az, ki meri még megélni,


mikor gyónni nem kész egy sem, csak úgy, mint felelni,


kik Istenről lemondva, mernek még remélni.







„Oly korban élten én…”,


melyre mondták: „Világ ez, melyben nem segít


(hisz az elme mélyének vége nincs) az önmagunkba zuhanás”,


ezt adja a sorokba komponált tudás,


s csak gondolatokba fullad a lelkiismeret furdalás.








„Oly korban éltem én…”,


hogy nem éltem, tömegekkel csúfoltam ki


csak az életet, kiket még a néha sem menteget,


megállt az idő, s nem látszott eleget


változni semmi az elmúlt fájdalom óta, mi lehetett.








„Oly korban éltem én…”,


hol a háborúk megtörtek, majd susogtak,


fejekben, tollakkal, papírok közt zubogtak,


hol szeretni már nem volt elég, csupán hallgatag,


s fivér maga vérére hágott, míg az anyák vacogva jajgattak.







„Oly korban éltem én…”,


miben megtépték az őszintét,


s magyarázkodnia kellett a szerelmesnek,


volt bátorság tagadni evidenst, s ha a figyelmek megültek,


megloptak a számítók s magadba belé lestek.








„Oly korban éltem én…”


mikor már lelkeket toloncolt az „erőltetett menet”,


s napról napra élte az ember, hogy élete nem kivétel,


űzve sorsát, kínlódva, sikítva, meztelen csenddel,


hátha van Isten ki még figyel s szánva elnyel.


Holcsik Szabolcs versei - Vidéki; Vándor; Cinika; Gondolatban melletted

Vidéki


Mint vidéki, minap a nagy fővárosban jártam,
Ezernél is több, amiket láttam.
Az a rengeteg jármű, meg azok az épületek,
Meg a ki tudja hová rohanó emberek.

Fábián János versei - Ma összetörtem egy poharat; Akupunk-túra; Zaj; Éjféli ringató

Ma összetörtem egy poharat

Ma egy szédült, romlott
Gond-alak
Kérlelt, sőt nyúzott, hát
Összetörtem egy poharat

Dobos Tamás versei - Ördögi kerék cíklus


Ördögi kerék - Tisztelgés Jim Morrison előtt


*kérdés* 

Eltört fény
csillog szemeimben.
Ismeretlen lény
kullog konyhakertemben.
Egy kérdés
morog bennem.

Mit láthatok
vakító szerelemben?


Szinay Balázs versei - Igazi után; A küldetés; A lélek hajlama; Mindig készül valamire; Minden, Emlékszerelem

Igazi után


Mozdulatlan bátor, gyöngyszerelmes képek,
mozdulatnyelv, hangulatcsönd, fájdalomfények.
Örökké való, igazi utáni félelemérzet,
papírtárs, hazugságok; könyörtelen szépek.

Antal József versei - Aszfaltbetyár; Vezeklés; KD; A világ suhan csak; ha valahogy; Leszek a csend; Névnapodon

Aszfaltbetyár

Ahogy a macskaköveken
Kopott szavak
Kopogó cipő
Esős időben visszavert arc

Hajdu Mária - A vád

Reggel az iskola igazgatónője elmondta Gabriellának, hogy a szülők mégis feljelentést tettek ellene. Biztosította az együttérzésről, és a bizalmáról.
Nem hisz a kisfiúnak, a tanárnő mellett áll. De sajnos a negyedikes fiú ragaszkodik az állításához, hogy Gabriella megütötte őt. A rendőrségnek ki kell vizsgálnia a történteket. Délelőtt bejönnek kihallgatásra a megyétől. Számtalan telefon jön a szülőktől is, fenyegetőznek, követelik az elbocsátását. Kész őrület! Máris ítélkeznek, pedig nem ismerik a történteket. A tanárnő gondolkodott, hogy mi lehet az oka, a fiú állításának. Nem jutott semmire.

Hajdu Mária - Kutyavilág - Avagy a „Kivert kutya”

Az Öreg kutya mellé hozott egy kis fekete gombócot a gyerekek apja. Legalábbis úgy nézett ki az a kicsi, ijedt szemű kutya, mint egy kis gombóc. Azonnal rá is ragadt ez a név.
Nagyon kicsi volt még, nem régen választották el az anyjától. Úgy félt, hogy remegett, és amikor az Öreg megszaglászta, azonnal a kőre pisilt.
- Na ne, te kis Gombóc! Hát nem tudod mi a rend? Csak a kertben lehet vizelni, nem a lakásban! Na gyere, ki kell mennünk, nem szoktak beengedni. A kutyának kint a helye!
Gombóc követte az öreget, és kíváncsian kérdezgette mindenféléről:

Hajdu Mária - Az első hó

Mikor Hóanyó kitette a felhők feletti háza teraszára a dunnáját szellőzni, még a reggeli Napocska is ránevetett. Boldogan cirógatta meg az arcát régi barátnőjének. Hóanyó mosolyogva rázogatta fel a dunnát, és a tájra hullani kezdett az első hó. Így kezdődött eddig minden évben a tél.
De ebben az évben, hiába várta minden gyermek és felnőtt a hóesést. A Mikulásnak is homokfutóval kellett közlekedni a szánja helyett. A rénszarvasok nagyot néztek, mikor befogták őket a feldíszített kocsi elé. A Mikulásnak nem volt választása, időben kellett megérkezni a gyermekekhez az egész világon. Kénytelen volt elindulni. Azért meghagyta a koboldoknak, hogy járjanak utána, mi történhetett az idős hótündérrel.

Hajdu Mária - A rózsafa álma

Tavasszal a rózsafa csodás madárcsicsergésre ébredt téli álmából. Boldogan sütkérezett a napfényben, vagy itta a tavaszi eső finom cseppjeit.
Hamarosan kipattantak első rügyecskéi, és növekedni kezdtek friss hajtásai. A kertben élő feketerigó is megcsodálta fényes leveleit. Májusban pedig az első bimbócskák is kifakadtak, feltárva gyönyörű szirmait. Csodálatos illattal árasztotta el a kertet. A cinkék a szomszédos fán lévő madáretetőről gyönyörködtek a színpompás látványban. A rózsafa nagyon büszke volt magára, mégis nagyokat sóhajtozott. Ábrándozott magában, amit a gyenge nyári szellő nem bírt megállni szó nélkül.

Antal József - Élményért (v)él(e)ményt



Sietünk sehová2010. június 5. 13:00 h. Tűzraktér, Bp. VI. Hegedű utca 3.

Szuszogunk, tehát vagyunk.”
Jónás Péter

Ezúttal hazánk egyik legszebb városába, Egerbe kalauzolom el az olvasót. De nem a városról lesz szó. Eger mint helyszín, mint tevékenységi tér fontos ezúttal. Hisz ez az a hely, ahol a Szuszogók élnek…
Elsősorban közösség vagyunk, nem színház. Saját történeteink vannak. Bőr alá menőek. Banálisak. Röhejesek, véresek, könnyesek. Emberiek. El akarjuk őket mesélni. Előadásaink talán nem is előadások. Együttlétek. Veletek. És együtt lenni jó” – olvashatjuk az egri Eszterházy Károly Főiskola Szuszogó Színházának ars poeticáját a Part Magazinban.[2] Ez az amatőr színjátszó csoport 2006-ban jött létre Új Színházi Műhely néven. Aztán egy év múlva lett nekik „igazi” nevük is: Szuszogó Színház. „Szuszogó, mint gyermeki, ártatlan, őszinte, önfeledt, egyedi, egyszeri. Vidám és jó, s talán konok, ha bántják vélt igazában. És szuszogó, mert olyan természetes létszükségletünk a játék, a színház, az együttlét, mint a lélegzetvétel. Szuszogunk, tehát vagyunk[3] – fejtegeti Jónás Péter (a társulat vezetője) az elnevezés miértjét, jelentésrétegeit.

Szinay Balázs - A zenének vége - Jim Morrison versei és dalszövegei Hobo fordításában





Jim Morrisonnal mint rocksztárral, énekessel és mint költővel még valahogy középiskolás éveim közepe felé ismerkedtem meg, teljesen véletlenül. Legjobb barátom hívta fel a The Doors zenekar zenéjére figyelmemet, mint legújabb személyes felfedezettjére. Mint az akkoriban szokás volt köztünk, kölcsönadta nekem egyik (mint most már tisztában vagyok vele az egyik leggyengébb) lemezüket, mert szinte kötelességének érezte, hogy megszeretesse velem a zenekart. Meg kell mondjam, a lemez nem tetszett, unalmasnak és tőlem idegennek találtam, de azért szoktattam magam a dologhoz. Sokszori hallgatás után végül is több dal megtetszett róla, de ami akkoriban leginkább motivált az volt, hogy érdekes módon környezetemben ezidőtájt egyre több kortársam fedezte fel magának újra az akkor már kb. 30 éve nem létező zenekart. Néhány éven belül pedig a Doors zenekar és Jim Morrison egyénisége szenvedélyemmé vált.

Szinay Balázs - Mindenkinek az a vers, amit tud illetve tudné kíván a versről!



Mindenkinek az a vers, amit tud, illetve tudni kíván a versről!

De lássuk, mit állít a versről a verstan:

„...szabályos, szótagszinten rendezett szövegritmusú költeményeket nevezhetjük csak versnek, s a hozzávetőlegesen tagolt szövegek nem versek, hanem dalszövegek…” – Írja a Szepesi Erika-Szerdahelyi István féle Verstan.

Hellenbárt László - Kinek tartozunk...?



Gallai néven bejelentkező kedves kommentelőnk felhívására nekiugrottam az eladósodásról képernyőre vetni gondolataimat, de előre kell bocsássam: nem vagyok elfogulatlan. 4 évvel ezelőtt el kellett döntsem: drága albérletet tartok fent, vagy közel feleannyiért, a saját lakásomat törlesztem. Akkori lehetőségeim szerint az előbb felvetett lehetőség szóba sem jöhetett, így bevetve mindent, lakásvásárlási projektbe fogtam, úgyhogy az eladósodás kérdésköre ismeretes előttem is.

Hajdu Mária - A pipás

Sona, csupa izom, nagydarab, bikaerős férfi volt. Egyedül dolgozott a földjén. Ismerték erejét és emberségét a közeli falu lakói is. Naphosszat trágyát hordott, szántott, vetett, aratott, mikor milyen munka volt soron. Szép gyümölcsös kertet is szeretett volna, de még nem volt rá pénze.
A tanyán, szép fiatal felesége, Riana serénykedett. Mosta a ruhát, rendben tartotta a házat, főzött ebédet és vacsorát, ellátta az állatokat a ház körül. Mikor a falu harangja delet kondított, szalajtotta a kisfiát az ebéddel, és egy pipányi dohánnyal. Nehogy éhezzen a hites ura, no meg hazafelé rápipálhasson.

Antal József - Goodbye Kispál…!


VOLT-2007. (Fotó: Antal Viktória)

Valamikor március végén hallottam egy kocsmai társaságban, hogy fel fog oszlani a Kispál, az utolsó koncertet pedig az idei Szigeten adják. Reméltem, hogy a hír csak kacsa. Aztán április elsején olvastam az interneten egy cikket, ami ugyanezt állította róluk. Szerettem volna, ha áprilisi tréfa az egész, de a közleményt megtaláltam a zenekar hivatalos honlapján is, szóval nagyon úgy néz ki, hogy a bomlás valóban megállíthatatlan. Mindenesetre a nyári nagyobb fesztiválokra még ellátogatnak…

Antal József - Szabadka, 1885. március 29.


-->
„Gondolj reám és messze útjainkra,
s mondd, ki lehet, aki e verset írta,
ki az a testvér és neki mi fáj?”

Kosztolányi Dezső: Egy kézre vágyom




Édes fiam, hétfőn, március 29-én, reggel fél nyolc órakor töltöd be életed negyvenegyedik évét. Március 29-e, 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. Szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. Vidáman, reményekkel tele állottunk az ágy körül, melynek párnái közt aludtad első édes álmaidat. Anyai nagynéném, özv. MukicsMátyásné született Kádár Rebeka (a jó Rebi néni), mikor téged bepólyázottan a karjaiba vett, így szólott: »Szép és jeles napon született, híres ember lesz belőle.« Ez a szeretet által sugallt jóslat immár bevált…” – írta Kosztolányi Árpád Dezső fiához utolsó születésnapi köszöntőlevelében. [1]

Antal József - „…ahogy tóban a hínár, tűzijáték az égen.” Véghelyi Balázs: Kötelék

„…ahogy tóban a hínár, tűzijáték az égen.” Véghelyi Balázs: Kötelék


„Egyedül az ember nem lehet szabad, csupán magányos.”[1]


Esszém tárgya ez alkalommal egy fiatal, 26 éves százhalombattai költő, Véghelyi Balázs Kötelék című kötete. Véghelyivel évfolyamtársak voltunk az ELTE-BTK magyar szakán. Általában akkor találkoztunk s beszélgettünk, amikor úgy hozta a sors, hogy ugyanarra a vizsgaidőpontra jelentkeztünk. Legutoljára a tavaly nyári államvizsgára osztottak be minket egy időpontra, egy bizottsághoz. Ekkor hívott el a másnapi, Vörösmarty téren megrendezett Ünnepi Könyvhétre, ahol legújabb, Kötelék című kötetéből „baráti kötelékül” dedikált nekem egy példányt. Véghelyi könyörtelenül éleslátó szemüvegen keresztül képes napjaink magyar viszonylatait látni és láttatni (Profán kantáta; Iskola; Ady Endre földjén), a bemocskolódott politika elleni fegyvere az abszurditás és az irónia (Ördögi kör; Hiba; Hiányszakmák), tiszteletben tartja az ősöket, emlékezik a múltra (Magyar Történelem; Havat a porból), szerelmes (Változás; Felhőn alszunk), elénk tár egy saját fordítású, XVII. századi évszakverset (Beniczky Péter: Az esztendőnek négy részeinek mivoltárúl), s ért a gyermekek nyelvén is (Mese a világlátott vízilóról; Sárgarépa hajat mos).


Antal József - „A fejlődésben lévő faj”. Patrizia Gucci: Szingli

„A fejlődésben lévő faj”. Patrizia Gucci: Szingli


Egy alkalommal betértem az egyik kedvenc könyvesboltomba. Megkapta szememet a nagy nyomtatott betűs felirat: GUCCI. Patrizia Gucci Csábítás és Szingli című könyvei voltak azok. Végül a Szingli című alkotás mellett döntöttem. A külső borító rózsaszín-fehér színekben pompázó grafikái rögtön elárulták, hogy egy nőkönyvről van szó. Gondoltam, jó lesz karácsonyi ajándéknak. Majd pedig: mi lenne, ha erről szólna a Panoptikum első esszéje. Miért? Annyira nem eget rengetően egyedi. Patrizia Gucci még a Wikipedián sincsen fönn… (legalábbis néhány perce még nem volt), viszont természetesen van egy saját honlapja.[1] Egyszerűen érdekelt, hogy mit mondhat Aldo Gucci leszármazottja a szingliségről, egy teljes könyvön keresztül.

Antal József - Fellini, Márai – Casanova




„Sosem tartottam különösebb érdemnek, ha
valaki hűséges marad ahhoz, akit igazán szeret.”

Giacomo Casanova



Előző írásomban Patrizia Gucci Szingli című könyve kapcsán az egyedülálló nőkről esett szó. Jelen írás pedig Giacomo Casanova alakjáról kíván néhány szót ejteni, aki egy lehetséges olvasat szerint maga is „szingli” volt – egy magányos kalandor temérdek nő között…. Gondolatfoszlányaim tárgya Federico Fellini Casanova című filmje, Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regénye és e két mű legfőbb forrása, Giacomo Casanova emlékiratai.

Antal József - Gondolatok még közelebbről (Karácsonyi naplótöredék)

Mik történtek a magyar irodalomban 1910-ben vagyis 100 éve


Mik történtek a magyar irodalomban 1810-ben vagyis 200 éve


Mik történtek a Világirodalomban 610-ben vagyis 1400 éve





Mik történtek a Világirodalomban i.e. 1710-ben vagyis 300 éve




 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes