Egy újsághírre
Mint félájult legyek kóvályognak a
padsorok között, a nap bekacsint az
ablakon, hívja, csalogatja őket
a szomszédos játszótér.
Tonnányit mozgatnak napra nap,
lábukban egy város minden unott
emléke, mennének már viháncolva,
megannyi ólmozott szív a hét végén.
Legyen hát vége, ne legyen rosszabb
nekik sem, ha már jobb nem lehet.
Harangoznak, elütik a delet. El-
vándorol nyakukból a kulcs.
Dobj mindent a földre
ne feküdj a csengőre
beázott elakadt néma
kopogj halkan vagy
hadonássz az ablakon
hagyd a küszöbön dolgaid
indulj nagyon korán ne
várd a napkeltét csendben
közelíts némán távolodj
dél felé már ott is lehetsz
vagy el se indulj arass komlót
forrázd lassú tűzön pakold
meg a batyud indulj tovább
ne keresd a révészt a folyó
kiapadt ne nézd a másét
légy elégedett és megadatik
miről nem is tudsz vagy
mosolyogj fogd a sorsra a
csütörtököt mondott pisztolyt
pihenj meg dobj mindent a
földre a felszín alatti táj
ismeretlen a puha becsapódás
feltár apró sebeket korábbi
szél kavarta por dacos nyomát
mélyebben ragadd meg alsó
nyakánál a komlót tépd ki
hasznodra, hogy karcos kezed
égbe emelve lehiggadj aztán
dobd mindet a földre…
Így sem jobb
Nem tudok menni, mert nem.
Ennyi. Nem tudok szétszakadni,
nagyon a földhöz ragadtam.
Lennék inkább független, vagy
ölhözragadt gyermek, csak ne
függnék a könnyű, gonosz szélben.
Megöl a nehézkedés. Fejemben
minden oly egyszerű. Felkészülni,
cipőt, sálat húzni és kész.
Folytassa más
Nyitott kapu, fellocsolt udvar,
lágyan ringó zászló, muskátli az
ablakban. Megérkeztem.
Kis csomagban madárlátta könyvek,
ragaszkodnak hozzám, másnak nem
kellenek. Se most, se rég.
Kiteszem a napra száradni, lepje be
a fény, peregjen a penész, a nemes
por a rések indái közé.
Rácsos erdő a falu szélén, ott
volna jó lapozgatni, hallgatni a
papírzörgést, a fák oldott hangját.
Kötelek fogják össze a mát, a
tegnapot, a ragasztó kiszáradt rég,
egy-egy tollvonás akasztja látásom.
Hátamon cipelem a tudást, mint ölnyi
tuskók erdő mélyén. Indulok tovább,
olvasni a mókusoknak.
...most őszintén?...! Lehet, hogy szerkezetileg megállják a helyüket az írásaid(én nem vagyok nagy kritikus)...de mint mondani való nem igazán jött át nekem... :-(
VálaszTörlésNem jöhet minden össze Matyó!:)
VálaszTörlés