Új lakók érkeztek az emeletre. A három gyerek, plusz a kutya nem sok jót ígért.
„Na, lesz itt ramazuri!” – gondolta Dóra és aggódva figyelte az ablakból a költözést, amit egy tinédzsernek maszkírozott, láncdohányos hobo-anyuka vezényelt le.
Mindjárt másnap éktelen hancúrozásra ébredt. A tízemeletes panel egész testében megremegett.
Dóra úgy érezte, mintha a talajtorna-válogatott az ő fején gyakorolná a nekifutásos tripla szaltót. A kutya veszettül ugatott, a gyerekek üvöltöztek, tetejébe az anyuka hihetetlen hangerővel dzsesszt hallgatott. „Na, már csak ez hiányzott!”
Dóra amúgy is az idegösszeroppanás határán járt. Volt, aki háborgassa őt a saját szintjén, a saját lakásában is.
Már régóta nem volt egy nyugodt éjszakája sem a férje miatt, aki előrehaladott alkoholizmusával halálra gyötörte. Vagy felverte az éj közepén és rámászott részeg gerjedelmében, vagy ha zárt ajtót talált, egész éjjel dörömbölt rajta.
„Hagyd magad, hamarabb szabadulsz!” – visszhangzott Dóra fülébe a kétes értékű üzenet a még megmaradott barátok foghíjas táborából.
