ÚJ TARTALMAK

Frideczky Katalin - Darts



Új lakók érkeztek az emeletre. A három gyerek, plusz a kutya nem sok jót ígért.
„Na, lesz itt ramazuri!” – gondolta Dóra és aggódva figyelte az ablakból a költözést, amit egy tinédzsernek maszkírozott, láncdohányos hobo-anyuka vezényelt le.
Mindjárt másnap éktelen hancúrozásra ébredt. A tízemeletes panel egész testében megremegett.
Dóra úgy érezte, mintha a talajtorna-válogatott az ő fején gyakorolná a nekifutásos tripla szaltót. A kutya veszettül ugatott, a gyerekek üvöltöztek, tetejébe az anyuka hihetetlen hangerővel dzsesszt hallgatott. „Na, már csak ez hiányzott!”
Dóra amúgy is az idegösszeroppanás határán járt. Volt, aki háborgassa őt a saját szintjén, a saját lakásában is.
Már régóta nem volt egy nyugodt éjszakája sem a férje miatt, aki előrehaladott alkoholizmusával halálra gyötörte. Vagy felverte az éj közepén és rámászott részeg gerjedelmében, vagy ha zárt ajtót talált, egész éjjel dörömbölt rajta.
„Hagyd magad, hamarabb szabadulsz!” – visszhangzott Dóra fülébe a kétes értékű üzenet a még megmaradott barátok foghíjas táborából.

Frideczky Katalin - Ábránd



Milyen kár, hogy a szerelmesek nem napsütötte nyári réteken találnak egymásra, ahol tekintetük tüzétől, s a réti virágok illatától megmámorosodva roskadnának le a  selymes fűbe, s lennének egymáséi egyetlen szó nélkül, és örökre!
Igen, így kéne lennie…
Ambrus álmaiban vissza-visszatért ez a kép:  Irma fut felé a réten, egymásnak szaladnak, s kacagva gurulnak le a szelíd lejtőn, míg el nem akadnak egy árnyas bokor tövében, ahol…
Ezen a ponton mindig felriadt, mert tudat alatt is megtiltotta magának a folytatást. Immár ébren, verejtéktől lucskosan, verdeső szívvel meredt a sötét éjszakába. Nem szabad! Hiszen Irma rokon, ha nem is vér szerint. Azontúl meg jóval idősebb is, mint ő, szinte anyja lehetne. Bűn ez, nem szabad még gondolatban sem vétkezni!

Nyírfalvi Károly - Overground avantgárd? (Debreczeny György: „Sőt mi több” című kötetéről)


Sági Erzsébet - Sissy, ahogy csak én láthattam



Teliholdas, szeles éjszakákon gyakran álmodom „vadakat”. Már megszoktam, hogy így van, de ma éjszaka, még én is meglepődtem… Meglátogatott, hogy meghívjon magához egy ibolyafagylaltra Sissy, a magyarok királynője.

Sági Erzsébet - „Bizony elküldöm nektek Illést, a prófétát, hogy visszatérítse az apák szívét fiaikhoz, és a gyermekek szívét szüleikhez, nehogy eljöjjek, és végképp elpusztítsam ezt a földet”



Azt szoktuk mondogatni, hogy felgyorsult – olykor alig követhetően rohanó – világunk negatív hozadékainak egyike, a nemzedéki ellentétek megjelenése társadalmi méretekben és a mikroközösségekben, a családokon belül is.
Valóban századunk betegsége lenne mindez?

Urbán-Szabó Béla - A velünk élő szegénység (megjegyzések Szinay Balázs „Szegénység egy gazdag országban” című esszéjéhez)



A Comitatus netes folyóirat 2011. évi 6. számában jelent meg Szinay Balázs Szegénység egy gazdag országban című esszéje. Ebben a témakörben az egyik legjobb írás, amit az utóbbi időben olvastam.
A szegénység több ezeréves probléma, úgyis mondhatnám, hogy egyidős az emberiséggel. Az írás izgalmas, aktuális kérdéseket vet föl, amelyeket érdemes továbbgondolni, árnyalni.

***

Urbán-Szabó Béla - Farkassá kell válni (beszélgetés egy súlyosan mozgásfogyatékos kerekes-székes középkorú férfival)


Comitatus folyóirat I. évf. 7. szám


Első évfolyam, hetedik szám - 2011.08.26.

Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!



Vagy töltsd le!

Szinay Balázs - Rómeó és a fúria (avagy Rémusz, a rémes) - a hímek hagyományának krónikája



Különös, hogy bár a történelem a törpékben is a férfiakat preferálja, mégis a nőből néhány tollvonással törpét képes faragni, mikor az mellette az írásos emlékekben egyszerűen eltörpül, vagy, ha mégsem, kiadós ebéd lesz belőle, csak nem milánói sertés-, hanem közönséges emberi oldalborda. Más esetben olyan homályos, de hangzatos, lágy benyomást keltő yin elnevezéssel illetik, melynek ebben a hangalakban maximum a kínai nyelven van jelentése. A jin átirattal már többre megyünk, de ezzel sem jutunk tovább, minthogy a férfinem a j, és az n mássalhangzókból tovább asszociálva megint önmagát határozza meg, például: John, János, Johannes, és elhagyva a j-t, belőle eredeztet minden rosszat: individuális, inaktív, ingoványos, ingerlékeny, incselkedő, indiszkrét és legfőképp indokolatlan! – de semmilyen esetben sem: intelligens. Ám, félretéve az effajta fejtegetést: az írott hagyomány egésze a nőt csak tűri s ez jóval túlmutat azon, hogy azt jószerével csak férfiak írták. Fontosabb ok itt az irigység. De kezdjük az elejéről…

Szinay Balázs - A Montaigne napló



Michel de Montaigne Esszék című kötetének Bajcsai András féle változatáról

  
Úgy is mondhatnánk, hogy a Montaigne füveskönyv. Hivatalosan egyik kifejezés sem pontos, mert, ahogy tudjuk, Montaigne esszéket írt. Ő volt az első esszéíró, a műfajteremtő. Az essai kifejezést éppen ő adta ennek a prózatípusnak, noha az essai önmagában nem jelent többet, minthogy próba, próbálkozás. Ma már esszé alatt jobbára mást értünk, noha írásai kétségtelenül magukba olvasztják a műfaj legalapvetőbb elemeit, egyes szövegei pedig kifejezetten kimunkált esszének hatnak. Művei mégis inkább naplószerű feljegyzésekhez hasonlítanak, amikben nem tesz többet, mint kifejti véleményét egy-egy általa fontosnak vélt tárgykörben. Esszék című munkája amolyan tipikus -ról, -ről könyv, legalábbis amennyire ez a Bajcsa András féle fordításból és válogatásból kiderülhet. A szomorúságról; A tétlenségről; A hazugokról; A képzelet erejéről; A tudákosságról… – szólnak az egyes szemelvénycímek. Az ilyen könyvek célja mindig egy: megkísérelni felfejteni a világegyetem legalapvetőbb titkait, ugyanakkor választ találni a társadalmi együttélés mindennapos, apró-cseprő dolgaira is. Montaigne esszéit Gyergyai Albert is – aki a szóban forgó válogatáskötethez bevezető tanulmányt írt – naplónak nevezi. Mindazonáltal Montaigne eredeti műve egy háromkötetes, monumentális alkotás, végleges következtetéseket egy rövid válogatás alapján levonni nem lehet.

Brátán Erzsébet - Milyen az igazi szeretet?



Itt a Földön azt hiszem, csak nagyon keveseknek adatik meg átélni a valódi, igaz szeretetet.
Ám, hogy mondandómat alátámasszam, előbb tisztáznunk kellene a szeretet fogalmát.
A szeretet fogalma:
A szónak többféle jelentése is van, és az évek során sokszor elcsépeltük, ragasztottunk hozzá bizonyos élményeket, érzéseket, saját szemüvegünkön, múltbeli tapasztalatainkon keresztül. Nagyon sok mindenre használjuk a hétköznapi életünk során a szeretet fogalmát, azonban ezek között is bőven vannak jelentésbeli különbségek. 

Brátán Erzsébet - A jó, a rossz és a miért



Emlékszem, már gyermekkoromban felmerült ez a kérdés bennem: Miért mindig a jókkal történik a legnagyobb baj? Miért?
Ott álltunk szeretett nagymamám sírjánál, akit egy biciklis elgázolt, combnyaktörést kapott, 10 hónapnyi haláltusa után meghalt… Édesanyám máig nem tudta feldolgozni. Miért ő, miért mindig a jók?

Comitatus folyóirat - nyomtatott verzió

 


A folyóirat folyamatosan növekvő népszerűségére és a nagy érdeklődésre való tekintettel mostanra halaszthatatlanná vált, hogy a Comitatus folyóirat valamilyen minőségi formában legalább alkalomszerűen megjelenjen nyomtatottan is. Éppen ezért az elmúlt félév lapszámainak anyagaiból október első hete környékén meg fog jelenni egy válogatáskötet könyv alakban, mely a folyóirat weboldalának legnépszerűbb, legérdekesebb írásait, illetve tehetséges fiatal szerzők műveit tartalmazza.

A kötetre rendelést leadni 2011 augusztus 31-ig lehet a szinba@gmail.com email címen. A kiadvány ára 1500 Ft, mely a postaköltséget is tartalmazza.

Götli Kinga Réka - Megbonthatatlan létező - A mag



Test-lélek-szellem. Ennek hármasa, s egyensúlyi rendszere határozza meg a minket körülölelő, s bennünk működő harmóniát, itt e földi világban. Természetesen, eme strukturális egység utunk végeztével fölbomlik, s csak a létezés és ahhoz köthető esszenciális alkotónk marad meg.

Götli Kinga Réka - Szeresd magad!



Az Élet lehet keményen bánt veled. Zord volt és viszontagságos szinte minden órád, álmaidban hánykolódtál. Küzdöttél rendesen. Olykor erőd elhagyott, s nem tehettél mást, csak sodródtál csendesen. Volt, hogy magányod fájó börtönébe száműzted magad, s jobban esett, ha nem szólt hozzád senki sem. Majd bíztál, valaki segítő kezet nyújt, megmondja, mit tégy, holnap hogy legyen.

Farkas-Kovács László versei: Maradék; Lázadás; úgy vagyok én; Vért hányt az alkonyat

Maradék

Maradék testem a teremtés
ujjbegyén átfutó gyertyabél.
Egyik végén már izzik a kóc,
másik végén jeget vetél.

Márté Fruzsina versei - Bíborharang; Naplabda; Nut nevetése; „Non omnis moriar”

Bíborharang

Hajadba gyermekláncfű koszorút fonok.
Felhőoroszlán kitátott szája mögött,
boldogságbuborék, szivárvány örömök.
Partodra pergetek aranyló homokot.

Horváth János - Mitől jó, illetve rossz egy alkotás?


Mitől jó egy alkotás


Sokan, sokfélék vagyunk, és mindannyian rendelkezünk a kifejezés eszköztárával ilyen, vagy olyan szinten. Ettől vagyunk emberek. Vannak gondolataink, és ezeket a gondolatokat képesek vagyunk közvetíteni verbálisan, vagy cselekedeteink által. Úgy gondolom, hogy aki jól közvetít – tehát jól ír, előad, zenél, fest, vagy tárgyakat hoz létre, formál, alakít –, lehet rossz ember, a szó erkölcsi értelmében. Mert a jó és rossz fogalma erkölcsi kategória, és a mindenkori társadalom etikai normáinak megfelelő tartalommal értelmezhető csak. Az emberevés rossz dolog a keresztény társadalmakban, de a kannibál törzsek emberevési szokásai nagyon is racionális megfontolásból alakultak ki.

Horváth János - Az erőszak természetrajza



Az erőszak korábban, csak hivalkodott, megpróbált kitűnni agresszivitásával, szűnni nem akaró elégedetlenségével, de többé-kevésbé meghúzta magát egy-egy helyi konfliktus keretei között maradva. Már-már elszenderedett, - persze, csak úgy félálomban, tettre készen -, amikor elégedetlenségüknek hangot adó, és bizonyos körökben mérvadó, pártos honfiak ismét felrázták, hogy rászabadítsák elleneikre, nem gondolva arra, hogy maguk is áldozatai lehetnek. Búvópatakként kúszott be a közéletbe, az iskolák padjai közé, a médián keresztül békés polgárok otthonaiba, durva reklámok alakját öltve, szószékekről szólt, helyes döntésre intve, ha itt az idő. Hogy mitől bátorodott fel, csak sejthető.

J. Simon Aranka - A tökéletes megoldás



Végre hazaérek, hullafáradt vagyok, cipőimet lerúgva dobom a földre teli szatyraimat. Szakad rólam a víz, folyik az orrom és a szemem az allergiás náthától. Egyik kezemmel az orromat törölgetem, a másikkal sajgó, elferdült lábfejemet nyomogatom. A hideg járólapokon összehúzott talpakkal a konyhába tipegek, nyakon fogom az ásványvizes flakont, bevánszorgok a szobába, és leheveredem. Mit leheveredem, odacsapom magam a kanapéra, magamhoz ragadom a távirányítót, bekapcsolom a tévét, és nagyokat kortyolok a buborékmentesből.

J. Simon Aranka - A legfontosabb kérdés



Ahhoz, hogy az ember megtalálja a boldogságát, feltétlenül tudnia kell, kicsoda ő valójában, mi végre lézeng ebben a világban. Amióta csak eszmélete föltámadt benne – nem is emlékszik már, pontosan hány éves volt akkor –, Lili újra és újra föltette magának ezt a nyugtalanító kérdést. Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani, amikor az elevenbe vágó kérdések nyomán imitt-amott támadt réseket a legkülönbözőbb – olykor házilag készített, de többnyire inkább előre gyártott – maszlagokkal próbálták betömni.

Frideczky Katalin - Placcon



Megtanultam jó képet vágni a dolgokhoz. Most is éppen jó képet vágok. Bár sok okom nincs rá, ugyanis egyelőre még egyetlen rajongóm sem jelentkezett. Petrezselymet árulok. Igaz, korán van még, a sátrakat is csak most nyitogatják. Jó hűvös van itt. Szerencsém van. A kiadóm pavilonja árnyékos oldalra került a Deák Ferenc utcában. A többiek bezzeg főhetnek a Vörösmarty téren!
Már hetekkel előre értesítettem a barátaimat, hogy ekkor és ekkor, itt és itt megtalálnak. Dedikálni fogok!

Frideczky Katalin - A szamócák meséje



Perzsel a rövid, de heves szibériai nyár. Felhő sincs az égen, száraz, és illatos a levegő, szinte megrészegül tőle az ember. Jólesően simogat a nap, enyhe szellő fújdogál. A levegő olyan fényes, mint az üveg. Éles és tiszta. Szinte vág, mikor beszippantod.
Vendéglátóim minden nap kedveskednek valami különleges helyi programmal. Hol egy tavacskához visznek, melynek olyan magas a sótartalma, mint a Holt-tengeré, hol éjszakai horgászatra megyünk, hol pedig egy szűz tóhoz, a Csenihez  kirándulunk, amely akkora, mint  a Balaton háromszor!

M. Fehérvári Judit - Beszámoló a debreceni írók és költők találkozójáról



A mai napon, a Latinovits Kávézóban került megrendezésre a portálunkon is hirdetett találkozó, amely mindenképpen nagyon pozitív jövőképet igyekszik teremteni az online és a nyomtatott sajtóban alkotó profi és amatőr írók, költők és képzőművészek között.

A találkozó hangulata, a szervezés és a lebonyolítás is maximálisan csillagos ötösre értékelhető.

Nyírfalvi Károly versei - Résnyi falba karmol az idő; Egy kancsó víz; Éjjel a fák között; Kövek magánya

Résnyi falba karmol az idő

fesd át a falat
nagy esők jönnek
a színek megfolynak

Almásy Zsuzsanna versei - Sorok között bujkáló; Álomlétben; tájkép felülnézetben; Levéljegyzet megnyugvásul

Sorok között bujkáló

Végtelen vonalak közé rejtőztél
arcodat kéreggel takartad el
hangodat fűrész vágta szét…

Varga Nóra - A smaragdgyűrű



„Azokban a napokban, a mikor Ahasvérus király üle a királyi székében, a mely Susán várában volt, uralkodása harmadik évében lakomát szerze minden fejedelmének és szolgáinak: Persia és Média hatalmasai, főemberei és a tartományok fejedelmei előtte valának., midőn mutogatá országa dicsőségének gazdagságát és az ő méltóságának fényes díszét sok napon át, száznyolcvan napig.”(Eszer könyve, I.2-4.)
„Hetedik napon, mikor megvidámult a király szíve a bortól, mondá Méhumánnak, Biztának, Hárbonának, Bigtának és Abagtának, Zetárnak és Karkásnak, a hét udvarmesternek, a kik szolgálának Ahasvérus kirűly előtt, hogy hozzák el Vástit, a királynét a király elé, királyi koronával, hogy megmutassa a népeknek és fejedelmeknek az ő szépségét; mert szép arczú vala.” (Eszter könyve, I.10-11.)

Varga Nóra - Bethsabé


Későre járt. A szürkülő égboltot egyre sűrűbben pettyezték be az egymás után kigyúló csillagok. Mint valami óriási palást, úgy borult rá a Sínai-félszigetre a sötétség. Hóreb hegye szinte egybenőtt a feketülő boltozattal. Jeruzsálemben meggyújtották az út menti fáklyákat, csak a Golgotára vezető ösvény veszett bele a titokzatos homályba.
Uriás aranykupolás, márványlépcsős palotáját is körbe rakták cédrusillatot árasztó kanócokkal. A kinti fény hirtelen beröppent a drágakövekkel díszített kapu mögé: a szolgák szinte egyszerre világították meg a hatalmas termeket és a tágas szobákat.

Kondor Zoltán - A Fegyencjárat



A keleti végek elhanyagolt aszfaltjain robogó, zöldre festett szállítójármű hajnalonta magába kebelezi a két szomszédos községből verbuvált rabjait, hogy aztán az általában mintegy félórányi távolságra lévő rendeltetési helyre fuvarozza őket. Szélvédője jobb felső sarkában fehér alapon fekete felirat látható, méghozzá az, hogy KÜLÖNJÁRAT.

Kondor Zoltán - Amnéziaország



Egyszer volt, hol nem van, már én is elfelejtettem merre, de van egy ország, amit csak úgy neveznek a külföldi látogatók, hogy Amnéziaország.
Ebben a csodás földi paradicsomban csupa feledékeny ember él, akik még azt is elfelejtették, hogy ők tulajdonképpen a legkiváltságosabb egyének, mert kizárólag szórakozásból lettek e bűbájos föld még bájosabb lakosai. Nagy memóriazavarukban még arra sem emlékeznek, hogy kik voltak, és mivé lettek, és abban a tévhitben élnek, hogy hazájuk egy demokratikus államforma. Bizony ám! Amit már nem tudni mikor, de jókora erőfeszítéssel, és legalább ugyanolyan örömmel vívtak ki maguknak, s amelyet világos pillanataikban azonnal és sokszor ismételgetve felemlegetnek.

Sági Erzsébet - Visszamászunk a fára?



Hosszú utat tett meg az emberiség, míg a barlangtól eljutott a kacsalábig. Hasznára fordította a pusztító tüzet, befogta a szelet, a vizet, kitalálta a kerekeken gördülő taligát. A szócsőből telefon lett, a csillagok közé pedig fellőtte a műholdakat, miközben lábra is állt! Tartása kiegyenesedett, szőre megkopott, mosakodni kezdett és eltakarta ágyékát.
És most? Ugyanez a kétlábú, felgyújtja az őserdőket, kiolvasztja a sarki jeget…, tartása egyre görnyedtebb..., már nem fut, nem mászik és nem mindig jó szagú…


Sági Erzsébet - Az amatőr irodalmi mozgalom helyzete, lehetőségei, buktatói, jelene és jövője



A művészek érzékeny emberek. A mellőzöttség, a méltánytalanság mélyebben érinti őket, mint az átlagembert. Becsüljük meg őket, vigyázzunk rájuk és ha módunkban áll, támogassuk ezt a szépséges mozgalmat!
Az internet robbanásszerű gyorsasággal vált nélkülözhetetlen eszközünkké munkahelyünkön, beépült otthonainkba, és vált sokak szórakozásává is. Segítségével rendelünk repülő- és színházjegyet, keresünk munkát, tanulunk, ismerkedünk és levelezünk. Hasznos és nélkülözhetetlen része mindennapjainknak, miközben „áldás és/vagy átok” szerepéről hatalmas viták folynak.
Már vannak rabjai, szenvedélybetegséggé vált, állítják ellenzői, joggal. Ugyanakkor, már életet is mentettek segítségével.
Okosan használva hatalmas lehetőség, de nem pótolja, hanem csak segíti a valódi életet!
Ezt a szerepét ismerték fel nagyon gyorsan azok az amatőr irodalmárok, akiknek mindeddig nem volt módjuk – pénz híján – megjelentetni alkotásaikat.

Budai Zolka versei - Lárissza; A vers igaz; vissza hamar; Kosztolányi egyik pillanatképére

Lárissza

nem követett el semmit Lárissza
csak néhány kislányos árva csínyt
ezért vagyok én odáig meg vissza
ha néha titokban rám kacsint

Paszternák Éva - Az időről, a kertről és lélekről



Az idő fogságában élsz? Ne engedd. Ez az érzés mindenkit elér, hiszen egy bizonyos korlát közé szorít bennünket. Talán, ha más szemmel néznénk rá, ha azt képzelnénk, hogy az idő egy kerítés amit magunk köré tetszésünk szerint építhetünk.
      Építeni pedig csak akkor tudunk, ha éberek vagyunk, az ébrenlét pedig az élet.
Hogy milyen kerítést építünk magunk köré az a lelkünk függvénye. Akinek szép a lelke, aki képes áldozatra másokért, aki még tud szeretni, tisztelni, hálás lenni, annak a kerítése időtálló, és megvédi a kerítésen belülieket, azokat az érzelmeket amelyek motiválnak bennünket egy minőségi élet élésére.
Tehát van a kerítés, és belül az ember, a lélek.

Paszternák Éva - „Azt mondják mélyről jöttem” - Ratkó József



„Vállaltam olyan csoda dolgot, amire senki se kért. Énekelek melegebb fényű, romlatlan csillagokért.” (Ratkó József)

Íróink, nagy íróink sorsa szinte kivétel nélkül változatos és viszontagságos volt, amint az az útkereső, gondolkodó emberek jelleméhez hozzátartozik. A rendkívüliség, vagy a nehéz állapotok adnak-e később valami elhivatottságot az írásra, nem tudjuk megfejteni, csak azt tudjuk, hogy a hangjuk zengő, harcias, fenséges, ugyanakkor lágy, selymes, ölelő szárnyalása örökre megmarad.

Paszternák Éva - „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!” – Kölcsey Ferenc



Hazámat, nemzetemet mindig lángolva szerettem; magyar lenni büszkeségem volt, lesz örökre. Még akkor is, midőn a nemzet ellen kínosan panaszkodom.” (Kölcsey Ferenc)

Himnuszunk hallatán valamennyiünknek megdobban a szíve. Talán elfogultság nélkül mondhatom az egyik legszebb alkotás, nekem a legszebb.
Eddigi életem során jó párszor hallottam, énekeltem, és minden alkalommal hevesen ver a szívem, a szöveg elragad, éneklése közben egyszerűen meghatódok.
Hatalmas életérzés pár sorban. Az első versszakban minden, ami egy népnek igénye, vágya, álma benne van.
Egy országsors történelme, egy nép szenvedése, és az elmaradhatatlan áldás kérése Istentől, fohász egy jobb, szebb életért, védelemért, ami iránti vágyunk még korunkban is időszerű.  

M. Fehérvári Judit - Amikor elfogynak a szavak…



     Nem egyszer történik meg velünk életünk folyamán, hogy annak leglényegesebb pillanataiban cserbenhagynak bennünket a szavak, s valamiféle megfogalmazhatatlanság állapotába kerülünk. Nem úgy nevezzük meg a dolgokat, ahogyan azt tennünk kellene, ezért aztán valami kétségbeesett riadalom lesz úrrá rajtunk. Képtelenek vagyunk uralkodni a pillanaton, s vagy hallgatunk vagy kiömlik belőlünk a mondatok erdeje, hogy aztán szinte pillanatok alatt avarrá legyenek az üdezöld, friss hajtások is, mert ismételten nem arról beszéltünk, ami a szívünket nyomta, amitől nem merünk immár saját tükrünkbe sem belepillantani.

Pályázat közös képzőművészeti tárlaton való bemutatkozásra

Az Allegória Irodalmi-, Művészeti– és Közösségi Portál és a Benedek Galéria (http://www.dbvk.hu/benedek/galeria.html – Debrecen, Városi Könyvtár) közös pályázatot ír ki a határainkon belül és kívül élő amatőr és profi képzőművészek számára, hogy munkáikat egy nagy közös tárlaton 2012-ben (az időpont egyeztetés alatt!) ingyenesen bemutathassák ebben a patinás, s nemzetközi hírű intézményben.

Comitatus folyóirat I. évf. 6. szám


Első évfolyam, hatodik szám - 2011.08.10.

Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!


Vagy töltsd le!

A „Három az egyben pályázat” különdíjas írásai

Gál Lajosné Tóth Magdolna: Hajléktalan II.


A csikkeket gyűjti össze, siet.
Apró törékeny teste összekuporodva,
mint anyja méhében a magzat.
Dermedten fekszik a padon aszottan.

Treszl Gábor - A gyümölcs és a virág



Mondják, hogy korunkban a tiszta metafizikai tartalom elveszett. Mennyiség és minőség, valamint a haladványok sorai széthullottak. Az idea homályosabb, mint valaha. A realitás pedig a polaritás csapdájába zárult. A tanítások szerint az egy a legnagyobb szám. A kettő pedig a legkisebb. Lehetséges, hogy valóban a szakadék szélén állhatunk, mert számrendszerünk már csak megszokásból használja a tízes kört, ami életünket átszövi és irányítja: az a kettő.

Urbán-Szabó Béla - Réválom


Aranyos vagy, ezt sms-ezted vissza. Mire megyek vele, hogy aranyos vagyok? Utálok aranyosnak lenni! Ez már sokszor voltam életemben. Mindig ezt mondod, ezt írod.    
Ezt mondják mások is. Utálok aranyosnak lenni!
Az életben egyszer már szeretnék kurva jó lenni ….! Nálad. Vagy valakinél.
Akarlak. „Nőt akarok!” – Ezt kiabálja Fellini filmjében, az Amarcordban a nagypapa a fa tetején. „Nőt akarok!”

Dr. Bige Szabolcs Csaba - Múlt és jelen (Püspökladányi morfondírozásaim)



    Az egyiptomi piramisokkal egyidős települések nyomaira bukkantak a kutatók a város térségében. Azóta lakott hely ez a vidék. Hogy akkoriban kik lakták, vita tárgyát képezi a szakértők körében, de nem elhanyagolandó kultúra birtokában lehettek, mint azt a Kincses-domb ásatási leletei bizonyítják. Európában sehol máshol nem bukkantak hasonló úgynevezett „katakomba sírokra”. Ez a temetkezési mód fejlettebb társadalmi viszonyokra utal. Ilyen típusú sír csak a közösség kiemelkedően jelentős személyiségeinek juthatott osztályrészül. Ebből következik, hogy egy fejlett, megosztott társadalom kultikus temetkezéséről van szó. (Sajnos a felüljáró építésekor megsemmisült.)

M. Fehérvári Judit - A spirituális realizmusról



Az ember hiánylény, s ebben a minőségében szüntelenül meg akarja haladni önmagát, mert aszimmetrikus. Nincs benne egyensúlyban a földi és az égi világ.
Ezért születtek a mítoszok arról, hogy valaha ez másképpen volt, s ezért történnek néha a csodák. Az én interpretációmban ezek azok a különleges esetek, amelyeket hol csak a belső intuíciónkkal, hol a külső valóságukban is megtapasztalunk, de minden porcikánkkal sejtjük, hogy isteni beavatkozás szemtanúi vagyunk.

Brátán Erzsébet - II. Energológia találkozó



Égi üzenet

Küld most angyalokat, igaz prófétákat,
általuk mondat Ő igazságot, százat.
Égi csatornákon üzent már eleget,
de nem hallották meg hangját az emberek.

Kóborolnak messze, messze a Forrástól,
egyre távolodnak fénylő önmaguktól,
milliónyi tudat bezárja ablakát,
nem akarja tudni a szeretet szavát.

Ilyés András Zsolt versei: Feledés; A fény útján; Tükröződés; Jövevény; Vétkezés

Feledés

kedves
ne törd magad
nincs semmi veszve

Urbán-Szabó Béla - Szenvedéstörténet „Jób könyve” alapján



A Biblia, mint széppróza, történetek laza füzére. Általában az elbeszélő jelleg a domináns, az egyik kivétel Jób könyve. A bevezető és a befejező részt leszámítva, ez a könyv dialógusra épül.

A forma, mint keret, jó alapul szolgál ahhoz, hogy a Jób könyve nem csak az Ószövetség, de az egész Biblia egyik legfilozofikusabb része legyen. Minél inkább fölfedezzük filozófiai mélységét, annál inkább mainak érezzük. A modern ember mai kételyeire, sorskérdéseire is ráismerhet ebben a bibliai könyvben.
Először is nézzük meg melyek ezek a legfontosabb kérdések: Egy hivő ember számára mi a szenvedés oka? Mi a szenvedés értelme? Lehet-e a megpróbáltatások között is hinni? Tévedhet-e Isten? Mit jelent a hivő ember kételye?

***

Kapolyi György - Dorgálás



Ti Isten bárányai!
Ha messziről nézlek benneteket a napsütötte zöld réten, békésen legelésztek hófehér bundáitokban, szinte könnyezem a meghatottságtól.
Ez, azon kevés csodás látványok egyike, ami beleég az ember szívébe.
A kép, visszaad hitet és életkedvet, meggyőződést a dolgok tökéletességében, rajongásra késztet, és hálára ösztönöz.
Aztán ahogy közeledem felétek egyre pontosabban látok, több és több részlet tárul szemeim elé ami messziről nem látszik.

Kapolyi György - Hebehurgya mesék



A MENYÉT

A menyét unottan poroszkált a fák között, már megint erősen zavarta jelentéktelen testmérete.
Ezek a fák egyre nagyobbak, már, már az eget verik koronáikkal, én meg akkora vagyok itt a törzsek mögött, mint egy lótetű, morogta rezignáltan, dühösen felrúgva egy vadgesztenyét, meg egy hangyabojt.
Bár egy kecske sem nagy, mondjuk egy elefánthoz képest, és én mégis nagyon meg lennék elégedve, ha akkora lehetnék.

Brátán Ezsébet - Saját izmus



Tökéletes példát tudok felhozni arra, milyen az, ha valaki szolgaian, akar követni másokat. Bár jómagam is rájöttem, hogy vannak vezetők, és vannak tömegek, akiknek saját akarat híján a másik után kell menni, de ez hosszú távon nem vezet mégsem eredményre! Mindenképpen kell saját izmus! 

Brátán Erzsébet - Az első lépés



Életem első felét szürke felhőkbe burkoltan éltem, bár tudtam, kell lennie valami magasztosabbnak is a felszín mögött, mégis sikerült teljesen elbuknom az úton. Mindig azt tettem, amit mások mondtak, megfeleltem az elvárásoknak, jó akartam lenni, – megjegyzem, nem okozott nehézséget, kényelmes volt konfliktusok nélkül haladni… Nem voltak saját céljaim, mert nem tudtam mit kezdeni magammal és az életemmel. Néha fel- felvillant némi saját akarat is, de aztán mindig hagytam magam vezetni, elnyomni. Így omlottam a párom karjaiba, 18 évesen szülők voltunk, gyereket neveltünk. 

Götli Kinga Réka - Tégy rendet magadban - belső otthonteremtés



Ha a világ zaja már nem hagy nyugtot és menekülnél, állj meg csak egy pillanatra! Ne keress másutt megnyugvást! Magadba figyelj, ott tégy rendet! Belsőd lesz igaz otthonod. Bármekkora erővel riasztanának a külvilágból, te tudod, belső békéd és harmóniád elvehetetlen már. Jöhetnek a hétköznapok, a megszerkesztett valós és álhírek, a kikerülhetetlen fájdalmak és próbatételek, lesz benned egy sziget, egy ház, a sajátod, ahová folyton visszatérhetsz. Töltekezhetsz.

Götli Kinga Réka - Megvezetve lenni - figyelemmel élni



A mostani írás szándéka a figyelemfelkeltés, hogy az úton járó igyekezze meglátni és kikerülni a csapdákat, és ha mégis belegyalogol, legyen „ereje” és mersze, akár egyedül is a maga útján tovább haladni. Legyen ereje, a nemet is kimondani. A nemet kimondani külön művészet szinte, hiszen előrevetíti magunkban azt, ami mellett igennel döntünk, hittel, indulat nélkül, harmóniában magunkkal és így mindennel. A vezettetés inkább belső és fölső vezettetés legyen, hagyatkozás és tiszta megérzések által, mint megtévesztés általi megvezettetés, ki-és felhasználás különböző célok, akár önös érdekek oltárán. Ne hazudjunk magunknak szépet, ne adjuk könnyen magunkat, hitünk legyen erős és eltéríthetetlen és ez a nagyobb csendben és figyelemben inkább kiteljesedhet, mint a folyamatos zajban, úgy hogy számosan javasolják és tanácsolják, mit tegyünk és mit ne. 

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes