Az idő fogságában élsz? Ne engedd. Ez az érzés mindenkit elér, hiszen egy bizonyos korlát közé szorít bennünket. Talán, ha más szemmel néznénk rá, ha azt képzelnénk, hogy az idő egy kerítés amit magunk köré tetszésünk szerint építhetünk.
Építeni pedig csak akkor tudunk, ha éberek vagyunk, az ébrenlét pedig az élet.
Építeni pedig csak akkor tudunk, ha éberek vagyunk, az ébrenlét pedig az élet.
Hogy milyen kerítést építünk magunk köré az a lelkünk függvénye. Akinek szép a lelke, aki képes áldozatra másokért, aki még tud szeretni, tisztelni, hálás lenni, annak a kerítése időtálló, és megvédi a kerítésen belülieket, azokat az érzelmeket amelyek motiválnak bennünket egy minőségi élet élésére.
Tehát van a kerítés, és belül az ember, a lélek.
Az időkerítésen belül aztán lehet szabadon mozogni. A kert, a mi saját lelkünk, ami ápolásra, gondozásra szorul. Legfőbb kertészünk szintén magunk vagyunk. Tőlünk függ mit hagyunk meg a kertünkben. A szél befúj különböző, más kertekben virágzó gyomokat, mint a harag, a gonoszság, az irigység, de ha minden nap egy órát dolgozunk csak a lelkünkön, a mi kertünk tiszta marad.
Ha a negatív dolgoknak nem adunk táptalajt, azok nem fognak gyökeret verni szívünkben, lelkünkben. A világ-esővel ránk hulló jégverések, csapások okozta károkat mielőbb rendbe kell hozni, ha nem így teszünk, akkor kertünk nem lesz más, mint egy agyongyötört, kiégett, gazos, árválkodó telek.
Az ilyen telkekre nem fog látogató érkezni, magányos maradsz. Gondozd hát a kerted és majd a vendégeid így kiáltanak, milyen szép, milyen termő és gazdag!
Ha időben végzed a feladataidat benne, és gondosan megválasztod a talaj tápanyagát, elégedett leszel.
Leszülettél, gyermek voltál, és megélted. Gyermek, a szó értelmében, akinek a játékban van minden ismeret elrejtve. Nem kis tudós, vagy sztár, hanem egy csodálkozó szemű, nyitott szívű, hajlítható vessző, aki még nem növesztett tüskéket.
Később is szépen fejlődsz, csak azokra dolgokra figyelsz amitől több leszel. Lelked kezd szárnyra kapni, a kis fa levelei között megbújnak az érzelmek.
A legszebb a szerelem. Abban lubickolni, kölcsönösen egy másik lélekkel, mint a forrásvízben, olyan hajtást hoz, amitől soha nem akarsz szabadulni. A gyümölcs érését azonban nem kell sürgetni, mert sokkal zamatosabb lesz, ha időben szüretelsz, ízei teltté, ezáltal mindig kívánatossá válnak.
Ápolni kell a társas kapcsolatokat is. Barátot, örökös társat kell találnod, akit befogadsz és segít, hogy ne egyedül dolgozz a kerteden. Az időt kettőtök kertje köré kerítve, ketten, egymásnak segítve dolgoztok egy célért. Nemes és nagy összetartást igénylő feladat. Türelemmel, egy kis áldozattal, alkalmazkodással megoldható a feladat. Egymásban megtalálni az értéket, vagy az elvesztettet visszaadni, újraültetni, öntözni a kiszáradt virágot. Szeretettel.
Az életszakaszok, tulajdonképpen évszakok, melyek változásaitól soha nem szabad félned. El kell tudni fogadni ajándékait. A tavaszi mag kikelésétől, a nyári érésen keresztül, az őszi lecsendesedésig, és ha eljön a tél, békével fogsz elaludni.
A szomszédok pedig, akik csodádra járnak, majd elmondhatják, igen, szép volt a kerted.
Paszternák Éva
Megjegyzés küldése