A Biblia, mint széppróza, történetek laza füzére. Általában az elbeszélő jelleg a domináns, az egyik kivétel Jób könyve. A bevezető és a befejező részt leszámítva, ez a könyv dialógusra épül.
A forma, mint keret, jó alapul szolgál ahhoz, hogy a Jób könyve nem csak az Ószövetség, de az egész Biblia egyik legfilozofikusabb része legyen. Minél inkább fölfedezzük filozófiai mélységét, annál inkább mainak érezzük. A modern ember mai kételyeire, sorskérdéseire is ráismerhet ebben a bibliai könyvben.
Először is nézzük meg melyek ezek a legfontosabb kérdések: Egy hivő ember számára mi a szenvedés oka? Mi a szenvedés értelme? Lehet-e a megpróbáltatások között is hinni? Tévedhet-e Isten? Mit jelent a hivő ember kételye?
***
Elemzésünk kiinduló alapja lehet, hogy vannak igazságok, amelyeket elfogadunk igaznak anélkül, hogy ezek igazságtartalmát bizonyítani akarnánk, bizonyítanunk kellene. Jung ezeket nevezi Válasz Jób könyvére című írásában úgynevezett lelki igazságoknak.
Jung példának Krisztus születését hozza föl. A hívők szerint Krisztust szűz anya szülte, a nem hívők szerint ez természeti képtelenség. Ami az egyik oldal számára fizikai valóság, az a másik oldal számára ad abszurdum. A felek között érdemi vita ezen az alapon nem folytatható.
Blaise Pascal Gondolatok című munkájában ugyanebben a problémakörben azt mondja, hogy bár Isten léte racionálisan nem bizonyítható, mégis hinni kell, mert mi van akkor, ha tévedünk.
Jung és Pascal álláspontja összecseng. Sőt, Jung továbbmegy, szerinte a Biblia lelki igazságok kinyilatkoztatása. Ha ezt elfogadjuk, innentől kezdve – függetlenül attól, hogy hívőkről vagy nem hívőkről van szó – Jób története örök példázat valamennyiünk számára.
***
Jób könyve keret-elbeszélés. Azzal kezdődik, hogy Jób istenfélő, kerüli a rosszat, családja van és gazdagsága. A befejezésben pedig mindez visszaáll.
Jób története egy pozitív helyzetképpel indul. A Sátán azt mondja az Úrnak, hogy Jób nem ok nélkül féli az Istent. Ha elveszítené anyagi javait, majd káromolná ő az Urat. Az Úr felhatalmazza a Sátánt, hogy tegye próbára Jóbot, mindenét elveheti, csak őrá magára nem vethet kezet.
Jób anyagi javainak elvesztését türelemmel veszi:
„Az Úr adta, az Úr vette el.”
A Sátán tévedett, anyagi javainak elvesztése miatt Jób nem káromolja az Urat. A Sátán azt mondja, hogy további próba szükséges, másképp beszél majd Jób, ha beteg lesz. Jób azonban ekkor is istenfélő marad:
„Ha a jót elfogadtuk az Úrtól,
a rosszat is el kell fogadnunk.”
***
Ez az a pont azonban, ahol Jób már kezd meginogni. Megkereste három barátja a bajokat hallva, Elifáz, Bildád és Cófár. Jób elemző perlekedésbe kezd.
További kérdések is adódnak a korábban jelzetteken túlmenően: Van-e összefüggés hit és anyagi jólét között? Van-e összefüggés hit és egészség között? Lehet-e Istennel szemben morális igényünk? Mérhető-e az ember sérelme, szenvedése Isten mindenhatóságával szemben?
Jób akkor „lázad”, amikor elveszítette anyagi javait, családját, egészségét. Akkor, amikor gyakorlatilag elveszítette földi kapcsolatait. Jób önvizsgálatot tart, a történések miértjére keresi a választ. Büntethet-e az Isten a jóért is?
***
A három barát arról győzködi Jóbot, hogy az ember istentől kapja a csapásokat, de ennek oka végül is mindig az ember bűne. A bűn különféleképpen jelentkezhet, de a büntetés egyetlen esetben sem maradhat el, mert Isten igazságos.
Az egyik barát, Elifáz, véleménye szerint nincs tiszta ember a földön, ártatlanul senki sem szenved. Minden szerencsétlenség és csapás Isten méltó büntetése az emberen:
„… pusztult-e el
valaki ártatlanul
és irtottak-e ki valahol
becsületes embereket?”
„Alkotója előtt tiszta-e az ember?”
Elifáz türelemre int, mert akit a Mindenható megsebez, azt be is kötözi.
„Honnan vegyek erőt a várakozásra?”
Jób nem érti barátját. Miért a feddés?
A másik barát fölvetése, hogy Jób gyermekei bűne miatt szenved, s ez végső soron az ő bűne is. A harmadik arról szól, hogy Isten számon tartja a titkos bűnöket is.
A barátok egyöntetű véleménye, hogy ami történt Jóbbal, az nem véletlen, az okot mindhárman Jóbban keresik. Szerintük Jób nem tehet mást, be kell látni bűnét, és könyörögnie kell.
A három barát álláspontja kutakodó bölcsesség. Kívülről nézik Jób szenvedését. Nem érintettek a problémában. Oksági választ keresnek, de barátjuknál nem jutnak tovább.
***
Jób ellenben nagyon is érintett. Ő is keresi a választ a miértre. Elsősorban önmagában. Mindig oda lyukad ki, hogy tudja, ártatlan és ártatlanságának az Isten a tanúja.
Biztos igazában, tudja, hogy igaz úton jár, Istennel szemben akarja védeni magát:
„Isten előtt kívánom védeni ügyemet.”
„Amíg lelkemet ki nem lehelem,
ártatlanságomból magamat
ki nem tagadom.
Igazságomhoz ragaszkodok,
róla le nem mondok.”
Tudja, hogy a vele történt igazságtalanság Istentől származik és Isten az, aki mindezt helyre teheti:
„Még most is ímé az égben van
az én bizonyságom és az én tanúim
a magasságban! Csúfolóim a saját
barátaim, ezért az Istenhez sír fel
az én szemem.”
Jób biztos abban, hogy nem önmaga miatt fordult el tőle Isten. Nem tud a Sátánról és próbáról. Kételyei vannak. De igaza lehet-e Isten előtt? Úgy hiszi, Isten tévedett, igazságtalan vele szemben. Még sem rendült meg a hite. Hetedik válaszában így szól:
„Most is csak lázongás, ha panaszkodom,
kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.
Bár tudnám, hogy hol találom istent?”
***
Jób befejező beszédét követően barátai kifogynak az érvelésből, ők többet nem szólalnak meg. Megszólal viszont Elihú, aki megharagudottra Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben. De három barátjára is haragudott, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek találták Jóbot.
Elihú fiatal, akiben annyi a mondanivaló, hogy majd szétveti. Az ő véleménye az, hogy Isten fenyítése, élete jó az ember számára, ezért hamis Jób okoskodása, amikor tiltakozik ez ellen. Isten igazságos ítélet tart, vagyis az sem indokolt, hogy Jób panaszkodik sorsára.
Elihú szavaira Jób nem reagál. Ennyiben ez egy hosszú monológnak tekinthető, amivel előkészíti Isten első beszédét Jóbhoz.
***
Isten két beszédet mond, mindkettő önmagáról szól. Szavai nem igazolják a barátokat, de nem is veszi védelmébe Jóbot sem. Isten szabad és hatalma korlátlan, semmilyen tettért nem lehet felelősségre vonni.
Jób tudomásul veszi Isten szavait. Ez a tudomásulvétel belátás és megnyugvás a döntéseit személyesen hozó Isten akarata előtt. A szenvedés, mint Isten döntése, hittel és a szabadulás reményével fogadható csak el.
Isten megelégeli Jób szenvedését, ebben az értelemben kiállta a próbát, megjutalmazza hitéért. Jób visszanyeri boldogságát.
Urbán-Szabó Béla
Megjegyzés küldése