ÚJ TARTALMAK

Szinay Balázs - Az idő



Az időnek mindent egybevéve, mindösszesen egyetlen haszna van: múlásának köszönhetően, az ember képes és hajlandó lesz általa eljutni annak belátásához, hogy az életben csupán két értelmes és hasznos elfoglaltság van, a meditáció és az olvasás. A józan és körültekintő ember számára nincs hasznosabb felkiáltás, minthogy – Olvasni, olvasni, olvasni! Legpontosabban kognitív, vagyis megismerő tevékenységet végezni. A felelős emberre ráolvasva pedig ez így hangzik: – Gnoti se auton, vagyis „ismerd meg önmagad!” Az idő nem ismer kivételt és pardont e vonatkozásban. Az ember folyton időt akar nyerni, ennek viszont egyetlen eszköze az, ha a rendelkezésre állót, időtlen dolgokra fordítja. Meditáció alatt pedig szélesebb értelemben vett lelki gyakorlatot értünk, még pontosabb: vallásos gyakorlatot. Vallás pedig az, ami az egyént összekapcsolja az istenivel, az egyénit a mindenséggel. Megint más kérdés, hogy mit értünk itt isteni alatt, az azonban mindenképp megállapítható, hogy nem valami természetfelettit, hanem kizárólag valami természeteset. Ami belőlünk (is) fakad, ugyanis nem állhat létünk természetén felül.

A láthatatlan fotográfus nyomában - Pályázat


Keressük a nyomravezetőt, akinek segítségével fény derülhet egy bizonyos láthatatlan fotográfus kilétére. Bizonyára sokan ismerik azokat a Hamvas Béláról készült portré-fotókat, amelyek raktáros időszakában születtek (lásd a csatolt képeket). Ezek a fotók fotóművészeti és kultúrtörténeti szempontból egyaránt kiemelkedőek, a látó és/vagy (hozzá)értő szem első ránézésre felismeri ezt. Nem meglepő, hogy a magyar fotó- és kultúrtörténet ugyanúgy figyelmen kívül hagyja őket, ahogyan a magyar irodalom- vagy gondolkodás-történet Hamvas írásait. Ki lehet a fényképezőgép innenső oldalán, aki annak idején ilyen éles meglátással és gyöngéd iróniával megfogta Hamvas személyiségét, nemcsak önmagában de tágabb szociális és történeti vetületeivel is? Ki lehetett ez a titokzatos fotográfus, aki előtt Hamvas ilyen derűsen és könnyedén megnyílt?
Elsősorban a konkrét, a fotográfus kilétére vonatkozó "külső" nyomravezető adatokat díjazzuk, de második körben kíváncsian várjuk a láthatatlan fotográfus és Hamvas közötti találkozásra-kapcsolatra vonatkozó esszé, novella, videó-installáció vagy kisfilm-forgatókönyv (stb.) jellegű "belső" próbálkozásokat-terveket is.
A nyertest Hamvas-kötetekkel jutalmazzuk.
Jelentkezés: http://www.hamvasbela.org/hu/szavak.html

Szinay Balázs - Magyar nyelvű „Bhagavad-gítá” fordítások



I. Bevezetés

„A Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége Indiában körülbelül akkora, mint az evangéliumoké Európában.” – szól a Vekerdi Jószef féle magyar fordítás hátlapja.
Részletesebben fogalmazva: A Bhagavad-gítá, vagyis a Magasztos Szózata (vagy Éneke) a világ legolvasottabb olvasmányainak egyike. Eredetét a Mahábhárata című eposzhoz lehet kötni, mivel annak bizonyos fejezeteit jelölik Bhagavad-gíta elnevezéssel. Az indiai hagyomány önálló vallásfilozófiai műként tartja számon. Tartalmának vázát azok a párbeszédekre alapuló kérdésfelvetések és kinyilatkoztatások alkotják, melyeket a hagyomány szerint maga Isten folytatott bizalmas hívével és barátjával, Arjunával. E beszélgetések által a különféle spirituális fejlettségi szinten álló embereknek ajánlott önmegvalósítási utak és folyamatok tematikus számbavétele tárul az olvasó elé, melyeket Isten ajánl, hogy híveit visszavezesse Önmagához és így örök, szeretetteljes kapcsolatuk elérje újra alaptermészetét. E a folyamatokat a mű jógafolyamatoknak nevezi.

Debreczeny György versei - olyan ügyes vagy; a hallban állok; egy lányka ordibál; a manga

olyan ügyes vagy

légy ügyes
légüres gondolat
életcsend
és egyenes rúgás
lassan végrehajtva

Tiltakozás a magyar művészeti élet tönkretétele ellen



A 2011. szeptember 20-án életbe lépett, 1316/2011-es számú kormányhatározat értelmében a hazai művészeti szervezetek nem kapják meg a 2011-es (!) működésükhöz szükséges, a Magyar Közlönyben korábban ismertetett, azaz már megítélt összegeket. Ezzel az ellehetetlenülés határára kerülnek. Kérjük, aláírásával támogassa a művészeti szervezetek munkáját felszámoló határozat elleni tiltakozást. (Az aláíráshoz nem kell regisztrálni!)


A petíciót itt lehet elolvasni és aláírni:
Kérjük, amennyiben egyetért a petíció tartalmával, és van rá lehetősége, juttassa el a petíció hírét ismerőseinek, barátainak! Köszönjük!



Zoltay Lívia - Eszmélés



– Én nem tudnék úgy élni, hogy se férjem, se gyerekem! – dörrent a súlyos ítélet Éva szájából. Klári már megszokta, hogy a barátnője akkor sem tesz lakatot a szájára, amikor kellene. Mint például most, hogy Klárit elhagyta a legutóbbi barátja.
Harmincöt éves volt. Ahogy mondják, a finisben táncolt, legalábbis férjhez menetel és gyerekszülés szempontjából. Nem volt csúnya, sem kövér, és nem volt buta sem. Csak eddig valahogy elrohant mellette az élet. A kapcsolatai leginkább azért mentek tönkre, mert ő már szeretett volna megállapodni, a partnerei viszont nem. Tipikus mai modern civilizációs probléma. Persze, attól még, hogy ezt felismerte, nem lett boldogabb.

Hornyik Anna - A rőzse



Amióta az eszemet tudom, a rőzse fogalmával foglalkozom. Édesanyám, egy szűk közösség ismert rőzsegyűjtője szerettette meg velem a rőzseelemző szakmát és képezte ki éleslátásomat, így gyermekkorom tavaszán már meg tudtam különböztetni a rőzsét az élő faágtól, de az asztallábtól, a husángtól, a furulyától és egyéb más fából készült, henger alakú eszköztől is.

Paszternák Éva - Gyermekhang



Egy gettóban talált gyermekvers 1941-ből:

„Holnaptól leszek szomorú, holnaptól!
De ma örülni fogok!
Mire jó szomorúnak lenni, mire jó?
Miért fúj a gonosz szél?
Miért kell keseregnem ma a holnap miatt?
Talán a holnap világos, a holnap jó, talán holnap sütni fog a nap
és nem lesz okom a szomorúságra.
Holnaptól leszek szomorú, holnaptól, de ma,
ma örülni fogok, és minden keserű napnak azt fogom mondani,
holnaptól leszek szomorú, ma nem!”

Varga Nóra - A hajléktalan Buddha



Régóta ismerem látásból. A bolt előtt szokott ülni, ahová általában vásárolni járok. Törökülésben, egyenes tartásban, kezét térdein nyugtatva, mintha meditálna. Az eső, a szél, vagy a nap elől a kis eresz alá húzódik. Csak ül, és sosem kér.
Olyan negyvenéves formának taksálom. Ritkás szőke hajjal és eleven, kék szemmel. Emberek sietnek el mellette. Kopogó tűsarkak, márkás sportcipők. Ő csak ennyit lát belőlük. Néha amikor nincs hideg, a bankautomata mellett alszik. Szerényen a fal felé fordul, fejére húzza ócska, koszos pulóverét.

Varga Nóra - A tolvaj



Már az este hat órát is elütötte a falon a vén kakukkos óra; kint a közeledő éj virágai bontogatták lustán nyújtóztatva feketéllő szirmaikat. Manci néni hetedik emeleti garzonlakásának cseppnyi konyhájában üldögélt az egyik több mint fél évszázados hokedlijén, és csupasz ínyével eszegette a harmadnapos kenyérvéget. Madársúlyától néha fel-felnyekkent panaszos-sírósan a szék, ahogy nagy igyekezettel próbálta megpuhítani, majd legyűrni a kemény, száraz falatokat.  
Alant és a szemben lévő emeletes házakban egyre több helyen villantak fel az esti fények; megannyi apró szentjános bogár.

Szlafkay Attila versei - Rohanó világ; Korjegy; [Unió]; Bohémvilág

Rohanó világ

A nagy kapkodásban
a parányi lakásban
fogtam a légycsapót
és bedobtam
a kézenfekvő vázába
mikor le akartam
csapni vele
a legyet
(nem volt hozzá szívem)

észrevettem,
éppen
v i r á g z i k

Nyírfalvi Károly - Miért írjunk, miért ne írjunk?



Ötéves lehettem, amikor azzal szórakoztattam a nagyszüleimet, hogy kiálltam aprócska konyhájuk végébe, és kieresztve a hangomat, elszavaltam a Föltámadott a tenger című verset. Biztattak is erre, és kamaszkorom végéig tartó gátlásaim ekkor még nem alakultak ki. Csak annyit érezhettem, hogy most figyelnek rám. Rám, aki amúgy kicsi és jelentéktelen vagyok. Talán ezért kezdtem el írni, mert valami mocorgott bennem, és nem volt más mód, hogy kitörjön.
Szüleim akkortájt minden névnapon kisebb összejövetelt tartottak, melyekre én nem voltam hivatalos, de a szomszéd szobából áthallatszott minden. Egyszer dacból, de mert hívtak is, felolvastam néhány zsengémet. Miről is szóltak azok a zöngemények? A kamaszkor fájdalmáról, a gyermek sértődéseiről, a szülők képmutatásáról. Meghallgatták őket, majd elhallgattak. Aztán megszólalt nagynéném, hogy ez mind szép, de egyszer én is leszek felnőtt és családos ember, és bár az ilyen versekkel helyére tehetem a lelkifurdalásomat, de az emberek nem olvasnak olyasmit, ami csak tükröt tart elébük. Eltelt pár év, míg rájöttem, valahol igaza van.


Budai Zolka versei - Hetvenhárom; Generalia; Decemberi; Nemsemmi

Hetvenhárom
(J.A. halálának 73. évfordulójára)

Csak a vágányok mellett. Csak ott. Csak ott...
Ma a teljességnél vigyáztam többre.
Nyugodt arcom a tócsákból fölcsapott
s rázuhant a száraz szemöldökökre,

Jenei Károly - Eric Berne: Emberi játszmák



Eric Berne, pszichológus. 1964-ben írta meg Emberi játszmák (Games People Play. The Psychology of human Relationships) című sikerkönyvét, mely napjainkban is hasznos olvasmány. Hasznos, mert az életet a korábbi megközelítésektől eltérően játszmák soraként értelmezi és írja le, számunkra is új értelmezési keretet nyújtva életünk különféle dimenzióinak megértéséhez. Olvasmány, mert bár elsősorban szakmabelieknek szánta, mint segédkönyvet, könnyed megfogalmazása és közérthetősége miatt a laikus közönség körében is óriási sikerre és nagy érdeklődésre tett szert, ezzel együtt pedig a szakma egyik legismertebb könyvévé vált. Éppen ezért – könnyedsége és a téma érdekessége, továbbgondolásra érdemes volta okán – foglalkozom e kötettel alábbi jegyzetemben.

Paszternák Éva - Sóhaj a világra



Olyan, mintha egyedül lennél. Éppen szorgoskodsz valamivel, ami fontosnak látszik, de valójában csak jól elfáradsz tőle, amikor valami el kezd mocorogni, növekedni, majd kibontakozni. Még nem látod, csak akkor amikor tapintható lesz a csend, és megmártózik benne. Körülnézel, senki nincs itt, mások nem láthatják, mert csak a tiéd. Néha furcsállod is ezt, de nincs időd most ezzel foglalkozni.

Nyírfalvi Károly - Versklinika / Faragó Eszter: Az ember himnusza

Új rovatot indítunk, s tesszük azért, mert ilyesmivel még nem találkoztunk más lapokban, s mert egy-egy eset így dokumentumként összerakva nagyobb bepillantást enged a tanítványi láncolat irodalmi klub műhelymunkájába. Miről is van szó? Azt a munkát, és annak gyümölcsét igyekszünk demonstrálni, ami szerző, olvasó, és kritikus között zajlik, ahogy egymás véleményeinek tükrében változik, fejlődik egy vers, jó esetben egészen addig a pontig, amikor mindenki elégedett az eredménnyel. Hiszen bármennyire is magányos műfaj a költészet, itt is lehet szerző, olvasó, vagy szerző-tanácsadó között megszívlelendően jó munkakapcsolat, s talán még többen bátorkodnak, kritikát, útmutatást kérni, ennek nyomán pedig születnek újabb, és újabb, jobb és jobb versek, költemények. Az összeállításban – tiszteletben tartva a hozzászólók anonimitását –, csak a szerző és a kritikus esetében tüntettünk fel teljes neveket!

Sánta Zsolt versei - [Óh, a gyöngylány-hajú mezők...]; [Rég jártam ott...]; Kételyek; Elvettem szemeid, ki félve lát...

[Óh, a gyöngylány-hajú mezők...]

Óh, a gyöngylány-hajú mezők!
Szőke tincseik fodroznak,
s gyönyörű illatba buknak
a rovarrá-süppedt kérők...

Horváth János - Mithras kéje (Gondolatok Márai kapcsán)



Itt, ezen a ponton zsugorodik a világegyetem tömegtelen, geometriai ponttá. Gigászi méretek válnak semmivé, tejutak, csillagrendszerek a fekete lyuk malacperselyébe hullva. A tömegek megsemmisülnek, jelentőségét veszti a felhajtóerő, és a gravitáció másodrendű térgörbületében feláldozza magát az anyag. Semmivé válik, energiává. Ott, ahol a megjelenés nélküli elegancia a meghatározó, a térgörbületek ideje lejárt. A metamorfózis pillanata visszafordíthatatlan, egyirányba hull az időtengely is a semmibe. Apogenesis.

Horváth János - Menedék



Szétesett ez a világ. Egyre nehezebbek az ébredések, és a holnap még hátra van. Kiálmodtam magamból mindent, sivár, üres, kies lett a korábban ígéretesnek tűnő jövő, nem teríti be már az álomlepel. A kijózanodás karmai hasítanak belém holnapokat. Megrettenek attól, amit látok. Nem magamat féltem, hanem a rám bízott generációt, amelyet cserbenhagytam. Mert felneveltem őket hazugságra, kioktattam őket önmegtartóztatásból, és pont olyanokká formáltam őket, mint én vagyok. Te nem tudod, hogy milyen nehéz szembenézni a hiábavalóság örömtelenségével. És a felelősség, hogy nem számíthattok rám, mert én magam is segítségre szorulok. Éjszakánként hallom az üstdobok hangját, vérnyomásom fejemben lüktető dobbanásait, és kiszáradt torkomat köszörülöm. Szólnék, de már nem tudok. Csak szemeimben tükröződik némi megbánás. Talán, nem kellett volna, nem így. 

Horváth János - Az idő nekünk dolgozik



– Az idő nekünk dolgozik – mondta Gál, és egy hanyag mozdulattal leverte sörét a pultról, ahol addig könyökölt.
– Az, ahogy mondod – vágta rá Kovács, és a földön szétterülő üvegszilánkból, és sörből álló szuszpenziót bámulta tágra nyílt szemmel. – Te Béla, a söröd!
Gál lehajolt, de félúton megállt, és félig görbületében odaszólt a csaposnak.
– Gizi, már megint.

Kondor Zoltán: Az Első Kaszás (Fegyencjárat 3.)



(Az első rész ide kattintva olvasható!)
(Az második rész ide kattintva olvasható!)

Semmi és senki nem tökéletes! Legalábbis így hallotta a Fegyencjárat egyik tökéletlen kaszása, aki ezt a gondolatot, mint valami tálcán kínált étel-különlegességet azonnal és mohón magáévá teszi.
Mert kaszálni tudni kell! Mint a nagyvilág bármely részén véletlenül kialakult, vagy szándékosan létrehozott közösségeiben, ebben a csapatban is fellelhető egyfajta hierarchia, ahol Első Kaszásnak lenni kiváltság! Persze óriási felelősség is, amit kevesen vállalnak fel, de akik igen, azokra felnéznek a többiek. A hátuk mögött meg jól kiröhögik. Ki az az idióta, aki szeret élen járni a munkával, és élenjáróként mutatni az utat a hátulkullogóknak? Senki! De valakinek menni kell, és ezt általában a nagyobb tapasztalattal bíró, a paraszti munkában jártasabb, ezért mélyen lesajnált rabok közül teszi meg az, aki a Soros. Akiket a Követők kifiguráznak, és jó nagyokat mulatnak rajtuk, de csak addig, amíg rájuk nem kerül a sor, hogy élenjárók, azaz Első Kaszások legyenek.

Kondor Zoltán - Bozótharc (Fegyencjárat 2.)



(Az első rész ide kattintva olvasható!)

Immár hónapok óta folyik a bozótharc keleti végek vasúti szárnyvonalait zömében szegélyező kökény, vadrózsa és egyéb elburjánzott bokrai, valamint a Fegyencjárat utasait kitevő silány minőségűnek vélt, ezért harmadrendű állampolgárnak sem mondható bérrabszolgahad között.

Frideczky Katalin - Rend



Már megint piszmogsz, hol jár az eszed, így sose leszel kész!
Bandi összerezzent , és buzgón nekilátott, hogy rendet rakjon a szobájában, ami nem volt könnyű feladat. Ő ugyanis  mindent rendben valónak talált  a saját szobájában.
Nem értette, hogy mit kívánnak tőle.
Mi az, hogy „rend”?

Frideczky Katalin - Rondó



Az asszony piros pongyolában állt az erkélyen, és a kedvesét várta. Meleg őszi délután volt. A nap meg-megcsillant a házat körülölelő liget gyérülő lombjain. A csupaszodó ágak között lassan kirajzolódott a közeledő férfi alakja. A kezében tartott virágcsokrot meglengette az asszony felé, aki finoman visszaintett, és belépett az erkélyről. Elhúzta a sötétítő függönyt, és a csöngetésig még beszaladt a fürdőszobába, hogy felfrissítse a leheletét.

Comitatus folyóirat I. évf. 8. szám


Első évfolyam, nyolcadik szám - 2011.09.10.

Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!


Vagy töltsd le!

Kozma Ildikó - Nyári haikuk




Hajadba jázmin,
illatát szellő küldi,
lebegő álom.

Szinay Balázs -„Minden mű történik valahol…” Hamvas Béla: A láthatatlan történet



     Az az ember, aki ma jóleső, tápláló, tartalmas és teljes értékű lelki táplálékra vágyik, bizony könnyen éhen maradhat. Ebben a helyzetben számíthat szinte lakoma értékűnek Hamvas Béla A láthatatlan történet című esszékötete. E kötettel ugyanis jóllakik a társadalomtudós, a költő, a zenekedvelő, a spiritualista és egyébként általában véve minden figyelmes, tudatosan élni akaró ember. „A mű olvasása nem könnyű, a művelt, irodalomértő olvasók értékelni fogják.” – írja Legeza Ilona ismertetőjében. Ám, ahogy az életben egyetlen egyszerű dolog megértése sem könnyű, csak oly módon nehéz ezt a kötetet is értelmezni, mivel ez sem tesz mást, mint amit a Hamvas kötetek általában: az élet legegyszerűbb, de legmagasztosabb igazságairól ír, melyek az ember szeme előtt minduntalan ott hevernek, de meglátásukhoz és megértésükhöz egy olyan közvetítőre van szükség, mint e kötet szerzője.

M. Fehérvári Judit - Amikor tudatunkból lepattan egy apró rész…



Manapság olyan könnyű szétaprózódni, s ez leginkább azokra értendő, akik nap nap után ilyen vagy olyan okokból az internet előtt töltik idejük jelentős részét. Ijedtén rám is, aki ma is munkaeszközként használja eme világhálót, miközben, el-elkacsintgat ide is, meg oda is. Így aztán nem halad. És néha éppen hetekig abban nem jut sehová sem, ami a megélhetésének alapja. Mire meg észreveszi, máris egy újabb akvárium kellős közepén találja magát kopoltyúk nélkül elég szennyes tüdőkkel, mert a saját szuverén, városi világából meg azt a környezetszennyezést viszi magával, amitől előbb-utóbb úgyis megfulladna.

Széman Richárd versei - Azonba; Altató; Prágai kísértet; Hagyj itt

Azonba

Gabóca!
Szívemen zöldbajszú kabóca
Ritmust dudál
Saszongya:
Dubidudáj!

J. Simon Aranka versei - Éjszaka; házadban; Reggeli ritmus; Uram, nézd

Éjszaka

Bekúszik a sötét, titkon, lappangva,
Árnyak szövete imbolyog a falon.
Fáradtan teszem fejem alá karom,
Behallik kintről a templom harangja.

Tomor Gábor - Halálos sorok

A szerző saját munkája


Dimenzióváltás

Végét érezve, a nagybeteg papot kér. Előbb azonban ügynök érkezik. Ajánlatot tesz, és milyet!
Mámorító szöveg a félholtnak is:
– Itt az ideje, hogy feltárd karriered új dimenzióját!

Kühne Katalin - Szélfutta táj



A villanydróton fázós verebek sorakoznak szorosan egymás mellett, tollukat felborzolják, így tartják meg azt a kis meleget, ami még bennük maradt. Az égen sötét hófelhők gyülekeznek, az erős szél hordja-viszi tovább őket, itt-ott kivillan még a kékség.

Kühne Katalin - Virtuális világ



Világunkban nagy változások történnek, ezzel lépést kell tartanunk. Hatalmas mennyiségű információhoz juthatunk az Internet segítségével. A felhasználók száma megnövekedett az egész világon, így hazánkban is egyre többen rendelkeznek otthonukban számítógéppel. A munkahelyeken ma már elképzelhetetlen nélküle az élet, új diszciplínák születtek. A különböző keresőrendszereket, weboldalakat, levelezőrendszereket, skype-ot, chat-et sokan használják. A világhálóról töltik le a diákok a tanulmányaikhoz szükséges anyagokat ahelyett, hogy a dokumentumok széles spektrumából válasszanak. Felgyorsult az élet, kevés idő áll rendelkezésünkre, ezért nem a könyvtár hagyományos állományában kutakodnak, nem jegyzetelnek, hanem az egyszerűbb megoldásokat alkalmazzák. 

Budai Zolka versei - vissza hamar; Nem ragyog; Világra valakit; A madár csivog

vissza hamar

engedd meg hogy lerúgjam a plédet
s te legyél az aki visszatakar
tudod úgy hiányzik gyöngeséged
mint nyári mezőnek friss zivatar
és úgy reszket a csókért e homlok
mint kenyérért és borért a koldus

Szinay Balázs - Interjú Boér Péter Pállal nemrég megjelent, „Le a láncokkal!” című kötete kapcsán



Nemrég jelent meg Le a láncokkal című második novellásköteted. A kötethez S. Szabó István írt előszót. Hogyan esett éppen rá a választás?

Így igaz! A megjelenés a helyi önkormányzat támogatásával jött létre. Még májusban nyertem egy pályázatot. S. Szabó Istvánt rendkívül gerinces, rendes embernek ismertem meg, e mellett segítőkésznek is. Nem véletlenül vagyok jelen a Pipafüst című – általa szerkesztett – oldalon is.
Valahogy így esett rá a választás, ami az előszót illeti.

A kötet tartalma milyen koncepció alapján lett válogatva?

Amint említettem, egy pályázatról volt szó, amit az ember szeretne megnyerni. Ehhez, az általam legjobbnak gondolt írásokból válogattam. Persze, tisztában vagyok a helyzet csapdájával, hiszen nem mindig a nekem tetsző írásokból lesz közönség-kedvenc, ha szerénytelenség nélkül egyáltalán lehet ilyet mondani.

Bojtor Iván - Versenyfutás



Elmúlt éjfél. A széken hintázva még mindig Hanz Wagner, szerénységet sugárzó üzenetén rágódtam.
Találtam valamit. Ha nyilvánosságra hozom, akkor Platónnal, Arisztotelésszel, Descartes-tal, és Russellel fognak majd együtt emlegetni. Majd írok. Hanz”
Néhány hete említette, hogy újra Törökországba készül. Biztosan ott találta azt a „valamit”. De mit? Titkon bíztam abban, hogy megint rásóztak valami kacatot, mint négy évvel ezelőtt. Akkor egy aranyozott föníciai szobrocskával tért haza. Tényleg csínos darab volt, de egy idő után az anyaga porladni kezdett. Mint kiderült, egy olyan magnézium-ötvözetből készült rúdból faragták ki, mint amilyeneket a bojlerekben használnak a kilyukadás ellen. Anódból? Vagy katódból? Nem is tudom.
Tavaly egy római kori pénzérmét hozott melyen, egy vízen úszó ládaforma bárkát ábrázoltak. A bárkában egy férfi és egy nő ült, felettük pedig egy galamb repült olajággal a csőrében. A bárka oldalára görög nagybetűkkel az a szó volt rávésve: Noé.

Farkas-Kovács László - Curriculum vita(e)



Valamikor nagyanyám nylonotthonkát öltött, nagyapám drótkerítést húzott a kertre és a vasbeton lett a kapuzábé. Mikor felfogtam e külsőségek átkát, onnan számolom a világvégét.
A paraszti világ összes szelleme műanyagpalackba záródott.
Onnan már csak céllövölde és sergő a búcsú, onnan már csak bevásárlás a karácsony és a húsvét szakralitása pacsuli bűzbe fulladt. A matéria (tőlem lehet kapitalista, tőlem lehet kommunista a neve) templomajtó-berúgó fegyvercsörgése a világháborúkban, Trianonban, lágerekben kivéreztetett népemet egyrészről elkápráztatta, másrészről mellbe döfte. Az újdonság varázsa hatott, a hamis szólamok, az anyagi javak felhalmozásának életveszélyes spiráljára ültette fel őket, számkivetve ingázásba, szellemi-lelki törékenységbe.

Paszternák Éva - Mert mindenkinek kell egy oltár



A világmindenség apró bogarai vagyunk és aki ült már repülőn láthatta milyennek látszunk. Szorgoskodunk, nyüzsgünk, ki hasznosan, ki hasztalanul.
Az ideális élet az, ha vannak céljaink, vágyaink, és ezekért tenni is akarunk valamit.
Gyakran azonban, az álmaink nem valósulnak meg, vagy pedig csak részben, nem úgy, ahogyan mi megálmodtuk azt.
Ilyenkor vagy csalódunk, becsapottnak érezzük magunkat, vagy pedig felülkerekedünk az önsajnálat érzésén, és ezt a részálmot próbáljuk magunkévá tenni, majd kitölteni azt a valósággal, tehát magunkkal, elfogadva, hogy ez így szép, nekünk így kerek, hiszen ez lesz a mi életfeladatunk.

Zoltay Lívia - Szép karácsony



Egy ideje már figyeltem azt az asszonyt. Minden délután, amikor hazaértem a munkából, láttam, hogy a házunk elé kihúzott kukákban keresgél, s ha talál valamit, ami számára megfelelő, gondosan megtörölgeti, és beleteszi a szatyrába. Három kicsi gyereke is mindig vele volt. A gyerekek nem lehettek idősebbek öt, hat, hétévesnél. Az asszony sem tűnt többnek harmincnál. Alacsony volt, és vékony, az arca kifejezetten szép, de itt-ott már gondoktól barázdált, a haja hollófekete, néhány ősz szállal tarkítva. Szinte mindig hosszú szoknyát viselt, nadrágot csak ritkán láttam rajta. Most, hogy kezdett hidegebbre fordulni az idő, a sötét színű pulóverére egy fekete dzsekit is húzott. A ruházata szegényes volt, de feltűnően tiszta, ahogy a gyerekeié is. A kicsik ide-oda rohangáltak a kukák körül, játszottak, nevetgéltek, nem értették még, mit jelent az, ha valaki arra kényszerül, hogy a szemétben turkáljon. Talán csak a legidősebb, a hétéves forma, barna hajú, csodálkozó szemű kisfiú érezhetett valamiféle szégyent, mert ahányszor észrevett engem, vagy valaki mást a közelben, azonnal lesütötte nagy, barna szemeit.

Zoltay Lívia - Karolin néni

 Amikor először észrevettem, tizenöt, vagy tizenhat éves lehettem. Ő már közel járhatott a hetvenhez. Érdekes jelenség volt, a varjú-fekete kleopátra-frizurájával, erősen kifestett arcával, hatalmas fülbevalóival és a szipkájával a kezében, a buszra várva. Volt ebben valami groteszk, ahogy ez az idős nő a nyolcvanas évek legvégén a húszas évek stílusában felöltözve vár a buszra, egy négyemeletes kockaházakkal teletűzdelt lakótelepen.

Paszternák Éva - Válasz Szinay Balázs „Szegénység egy gazdag országban” című esszéjére



Mi történt itt? Sokunkban felmerülő, elégedetlenséget kifejező kérdés. Szinte hihetetlen, de amit ebben az esszében olvastam, sajnos igaz. Milyen szomorú dolog az igazságot sajnos jelzővel illetni, de aki értő szemmel olvassa az is így fogja értékelni.
Hogy mit lehetne tenni a felvázolt szegénység ellen? Vissza kell adni az embereknek, ami az övék. A nyelvüket, a múltjukat, a hagyományaikat, és a megtépázott hitüket.
Hosszú vándorlás után, szépen kifejlődött, erős gyökérrel kapaszkodtunk a Kárpát-medence földjébe. Történelmünk igazolja a vágyat a saját, a független életre, de most ha visszanézek, halványulnak a megszerzett értékek színei.

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes