Első évfolyam, tizedik szám - 2011.10.31.
Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!
Vagy töltsd le!
Kókai János versei - Taxi; Azóta; Seb; Pilátus
Taxi
nem esett jól a hangod
olyan erővel szólt a hangfal
hogy szavaid érthetetlenné torzultak
elég volt arcodra néznem
és tudtam nem vettél harisnyát
nem cserélted ki a láncot amit legutoljára tőlem csak úgy
és amire azt mondtad rendőrbilincs
most mosolyogsz hogy nem nézek a táskádba
hogy a mozdulatokat már rég elvetted tőlem
Szinay Balázs - Jaj, hát azt olvasni kell, olvasni kell!
– Ajánlom kedves figyelmébe Nusika, ajánlom kedves figyelmébe!
– De, hát ez micsoda?
– Ez kérem cikk, cikk.
– És mit akar attól a cikktől?
– Jaj, hát azt olvasni kell, olvasni kell!
– Mi az, hogy cikk, amit olvasni kell?
– „…a sajtóban olyan közlemény, amelyben a szerző egyéni állásfoglalását…”
– Jaj, kérem, azonnal hagyja abba! Nem így kérdeztem maga buta! Maga Tihamér…
– Hanem, hogy mégis mi az, hogy cikk?
– Na, de Nusika…, Nusika….
– Ne beszéljen félre Tihamér, arra válaszoljon, hogy mi az, hogy cikk?
Frideczky Katalin - Ölelés
A férfi már jó ideje figyeli ezt a nőt. A nő kortalan. Szép, fekete asszony. Tartása van. Látszólag megközelíthetetlen. Egyedül van, de nem látszik magányosnak. Az este bizonyos órájában sétára indul, mindig a megszokott útvonalon. Ismeri a környék kutyáit és kutyásait. Meg-megáll, megsimogatni a kutyákat. A kutyák nevét számon tartja, a gazdikét soha. A simogatás a gazdikat is megérinti. Ők legalábbis úgy érzik. Meghatja őket a nő gyengédsége. Néha félre is értik. Simogatása a kutyákon keresztül nekik is – és ki tudja, talán meg nem született gyermekeknek, vagy akár az egész elárvult emberiségnek is szól.
Balázs László versei - Őszi fények; A dallam íve; Folyosó; Tél
Őszi fények
Mintha bűn lenne
az elmúlt ragyogás,
megbánón merül őszbe
a szürke idő,
s közönye ingen át
bőrömhöz ér.
Késő délután.
a dombok hátán megülő
párán
puhán gördül le a Nap.
A felszakadt lombokat
fakó árnyak
fércelik össze.
Néhány napig még kitart.
Hol újra felfeslene,
köd üt át szövetén...
a megromlott napok penésze
ráhúzódik az erdőszéli rétre,
s a borszínű tört fény
megkeseredik.
Inni kényszerült szemem
kiissza lélekig.
Nyírfalvi Károly - Versklinika / Gősi Vali: A végtelenség tenyerén
Második alkalommal jelentkezünk új rovatunkkal, mely nagyobb bepillantást enged a tanítványi láncolat irodalmi klub műhelymunkájába. Miről is van szó? Azt a munkát, és annak gyümölcsét igyekszünk demonstrálni, ami szerző, olvasó és kritikus között zajlik, ahogy egymás véleményeinek tükrében változik, fejlődik egy vers, jó esetben egészen addig a pontig, amikor mindenki elégedett az eredménnyel. Hiszen bármennyire is magányos műfaj a költészet, itt is lehet szerző, olvasó, vagy szerző-tanácsadó között megszívlelendően jó munkakapcsolat, s talán még többen bátorkodnak kritikát, útmutatást kérni, ennek nyomán pedig újabb és újabb, jobb és jobb versek, költemények születnek. Az összeállításban – tiszteletben tartva a hozzászólok anonimitását –, csak a szerző és a kritikus esetében tüntettünk fel teljes neveket. Terjedelmi okok miatt az összeállításban csak az elemzés szempontjából lényeg hozzászólások szerepelnek.
Szécsényi Barbara versei - Gondolatok, míg vártalak; irónia, dohánnyal; maradandó fagyok; Mert metsz és átalakít
Gondolatok, míg vártalak
Szobrozom a pályaudvaron.
Előbb a tavasznak kellett volna jönni.
Arcomon évek-óta-várás nyűgök,
szarkalábak, melyek sokéves őszök
tarlóin szaladtak erre,
s maradtak itt.
Nyírfalvi Károly - Azért a tizenhét szótagért
Reggelente, míg elsétálok a megállóba, kisutcákon visz az utam, s mint mélázó szamuráj, lassú léptekkel, folytonos figyelemben közeledem a cél felé, közben ügyelek a neszekre, zajokra, apró jelenségekre. A látvány gyakran szavakká, mondatfoszlányokká alakul, s végül kész haikuk gördülnek le ajkamról. Hosszabb szöveget nem is tudnék megjegyezni, a haiku meg illan, és huss tova is száll, a buszra szállva írom is le azonnal.
De miért épp haiku? Miért épp kelet?
Paszternák Éva - Kárpótlás
A hír. Három betűből álló szó, ami híven ehhez a tömörséghez, tartalmilag is rövidségre törekszik. Írója bárki lehet, aki képes megfelelni annak a kritériumnak, amely szerint egyetlen felesleges szót sem tartalmaz közölni valója.
Hetente hívnak fel telefonon az egyik megyei lap diszpécserei lapuk reklámozása ürügyén. Ismerve már az újság profilját, mellőzötté vált számomra. Nem találok benne olyan érdekességet, ami nekem hír értékű lenne.
Gyászjelentések olvasása, fekete felhő. Balesetek olvasása siralomház. Betörések, lopások, gyilkosságok, szomorú valóság. Politika, keserűség. Nincs nekem elég bajom, kérdezem, és lemondok a felkínált lehetőségről. Nem járatom az újságot.
Aztán ráérő időmben eszembe ötlik, hát nem történnek ebben az országban érdekes, említésre méltó dolgok, hogy csak a negatív tartalmakkal foglalkozunk?
De, történnek.
Mi is nekem a hír?
Muhel Gábor - Természet és világnézet a harmadik évezred elején (1. rész)
Napjainkban kikerülhetetlenül szembesülünk a ténnyel, hogy a 21. század embere történelme során önmaga és környezete viszonyát illetően eddig soha nem tapasztalt nehézségekkel, ellentmondásokkal kénytelen farkasszemet nézni. A túlnépesedés, a globális felmelegedés, a klímaváltozás, a természeti katasztrófák, a növekvő víz- és élelmiszerhiány, a fosszilis energiahordozók drasztikus csökkenése és a környezetszennyezés valódi és gyakorlatias megoldásokat követelnek. Nem feledkezhetünk el azonban arról a világnézeti vákuumról sem, amely közvetve számos pszichoszomatikus betegség okozója, s amely egyfajta sajátos kozmikus metafizikai világhiányként is értelmezhető. Egzisztenciális létbizonytalanságunk arra sarkallja korunk emberét, hogy fölülbírálja régi, megkövesedett világfelfogását, átértékelje kapcsolatát a Természettel, tisztázza viszonyát önmagával és embertársaival, valamint választ találjon arra az ősi és egyetemes kérdésre, hogy mi a helye, mi a személyes sorsa a Világegyetemben, vagyis közvetetten mi végre született az emberi Létre. Cikksorozatunk bevezető részében ezekre a kérdésekre keressük a választ, messze a teljesség igénye nélkül.
Faragó Eszter versei - Hajléktalan angyalok; Pipafüst-játék; Altató; Kérés;
Hajléktalan angyalok
Sötétben kuporgó
részeges angyalok
szomjukat nem oltó
fogatlan csámcsogók
irgalmat nem kaptok
kenyeret koldulva
hűs fillért csörgető
bujdosók én-pokla
kegyetlen irgalom
száműzött szeretet:
ingovány-ember-lét
sohanincs vigasza
lepusztult otthonok
hajléktalan álom –
röppen egy angyalhad
mocskos rongy szárnyakon.
Urbán-Szabó Béla - Mephisto (Szabó István filméjéről)
A gyerekkor élményei, az indulás, a kezdetek eseményei minden művész életében, művészete alakulásában meghatározó tényezők. Bergman mondta: „Ha az embernek nincs valami személyes mondanivalója, ne csináljon filmet.” A személyes mondanivaló gyökerei szinte majdnem minden esetben a gyerekkorba nyúlnak vissza. Vannak művészek, akik ezt egy az egybe tudatosan fölvállalják, művészi élményeiket, mondanivalójukat ide vezetik vissza. Mások, mint Szabó István is, nem vagy alig beszélnek gyerekkorukról, azt mintegy művészi homályban hagyják és csak az alkotásokból következtethetünk vissza, hogy a személyes indíttatás innen ered.
Frideczky Katalin - Vicsorgás
Szótlanul megyünk egymás mellett. Hirtelen rád pillantok. Megdermedek, akárcsak a furcsa vigyor az arcodon, ami már ki tudja mióta ül ott.
Láttam már ilyet. Múmiák arcán. A fogsorról felhúzódik az összeszáradt, papírvékony bőr, mely szinte ráég az arckoponyára. Vagy lovak, majmok, kutyák pofáján. Felhúzzák az ínyüket, kivillan a fogsoruk. Nem tudhatod, jókedvükben-e, vagy mindjárt a torkodnak ugranak. Vigyorognak, vagy vicsorognak?
Zsigmond Eszter versei - A hasbeszélő ébredése; A nő visszaváltozása; Elise; Aratás 2012-ben; Visszajátszás
A hasbeszélő ébredése
Kora hajnalban megindult a vérem,
s a belém rekedt, csonka mondatok...
A belém rekedt mondatok elfolytak.
Ma olyan mély és lágyszavú vagyok
Paszternák Éva - Méretre igazítás
Súlyos csend pihent a csempékkel kirakott helyiségben, amit csak néha ébresztett fel egy-egy felszálló sóhaj. Fent, a kék fényű lámpának ütközött, majd elszállt a résnyire nyitott ablakon át.
Egy harmincas éveiben járó asszony feküdt a szülőágyon. Látszólag egyedül volt, de mégis érezni lehetett, hogy a csendben ott lapul Valami ami legalább annyira várja a Gyermek születését, mint a vajúdó anya. Nehéz volt a levegő és nem csak a gyógyszerek illatától, hanem a megfoghatatlan, de mégis létező illékony, változó Valami árasztott nyugtalan, édeskés szagot magából.
Paszternák Éva - Anyanyelvünk a legfontosabb
Szinay Balázs Nincs itt az irodalom ideje…? című cikkének olvasása után felmerült gondolataim.
„Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
George Bernard Shaw
A fenti idézet olvasása közben büszkeség tölt el, hogy magyar vagyok. Nem Shaw az egyetlen idegen ajkú irodalmár, aki elismeréssel szól anyanyelvünkről. Ennek ellenére sajnálattal kell megtapasztalnom, hogy a mai, modernnek nevezett irodalom tele van olyan szavakkal, melyek vagy idegenek az egyszerű olvasó számára, vagy olyan alpáriak, hogy azokat még kigondolni is bűn, nem pedig leírni.
Dinók Zoltán - „…a beteg kihallgatás nélkül exitált…”, avagy a Nagy Lajos legendáról
Nagy Lajos, a legendás magyar királyunkkal azonos nevű, sikeres író, novellista és publicista 1883. február. 5-én született Apóstagon, ám mára nemcsak királyunkból, hanem ebből a tanyai gyerekből, ebből az örök lázadóból és elégedetlenből is legenda lett. Nem könnyen persze, de Nagy Lajos írói hitvallását nézve és pályáját nyomon követve ezt is könnyedén megérthetjük.
„A száz könyv” irodalmi pályázat
A tanítványi láncolat irodalmi klub (www.lancolat.blogspot.com) pályázatot hirdet „A száz könyv” címmel!
A pályázat témája és tárgya:
A pályázat ötletét, alapgondolatát Hamvas Béla „A száz könyv” című írása adta. Hamvas ebben az írásában rövid ismertetőkkel ellátva összeállította annak a száz könyvnek a listáját, melyek által szerinte rekonstruálni lehetne a világirodalom legfontosabb elemeit, ha az valamilyen (fiktív) oknál fogva megsemmisülne. Ezt írása elején egész pontosan így határozza meg: „A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból, vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjából helyre lehetne állítani.”
A pályázó feladata is ehhez hasonló: egyenként kb. 10-15 sornyi ismertetőt írni 10 db olyan könyvről, melyet a pályázó szerint mindenkinek el kellene olvasnia, ami közel áll hozzá, amit alapműnek tart, vagy ami az ő számára valamikor sorsfordító jelentőséggel bírt. A pályázó elsősorban ne tartalmi ismertetőt írjon, inkább azt emelje ki, hogy miért érdemes az általa ajánlott írásműveket elolvasni másoknak is?
Hamvas Béla „A száz könyv” című ötletadó írása itt megtekinthető:
Landorhegyi Zoltán - Az udvari költő és a „Méhek”: Carol Ann Duffy „The Bees” című kötetéről
„Minden egyes költeménye felér egy kreatív angol leckével, mely a nyelv született ismerőit is próbára teszi” – így képzelhetjük el az EIBF kiemelt szalagcímét, az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztivál alkalmából felolvasóestet tartó, s azon új írásait bemutató skót költőnő legújabb kötetével kapcsolatosan. Augusztus végén már tudni lehetett, érkezik az új könyv ősszel.
A Méhek, Carol Ann Duffy első verseskötete azóta, hogy 2009-ben Andrew Motion-t követően kiérdemelte a „Poet Laureate” (udvari költő) címet. Sorrendben közvetlen munkája ez a hat esztendeje napvilágot látott Mámor-gyűjtemény óta (válogatások ugyan jelentek meg, és születtek versek a hercegi mennyegzőre is), de egybefüggően csak a „Rapture” tartalmazta elragadtatott és szenvedélyes történetét leszbikus románca tündöklésének és hattyúdalainak, amivel aztán el is nyerte a 2005-ös TS Eliot-díjat.
J. Simon Aranka - Írni, vagy sírni
Egészen biztos nem lenne jó, ha mindig minden sikerülne, amit eltervezünk, mert akkor talán észre sem vennénk, hogy létezünk. Úgy száguldana el mellettünk az élet, mint az expresszvonat, amely meg sem áll az állomáson, ahol a restiben újságolvasás és kávékortyolgatás mellett kényelmesen várakozunk. Mire fölfognánk, hogy az a sikítva tovarohanó szerelvény tulajdonképpen a mi lehetőségeinket, örömeinket, bánatainkat, szenvedéseinket, szerelmeinket viszi magával, már el is tűnne a messzeségben minden hasznos holminkkal együtt. Lekésnénk a saját életünket. Szerencsére a mi világunkat nem így rendezték be.
Meghívó a „Szárnyalás” című, 12. Győri Antológia bemutatójára
Szárnyalás címmel jelent meg a napokban, az idei győri könyvszalonon pedig már az olvasók is kézbe vehetik a 12. Győri Antológiát, amely huszonöt állandó alkotó, és hat díjazott pályázó műveit tartalmazza.
A könyvszalon programjaiból:
Győr KISFALUDY TEREM
2011. november 12.
SZOMBAT
11.00:
SZÁRNYALÁS (Győri Antológia 2011) Könyvbemutató, dedikálás
Közreműködnek a Győri Antológia Kör tagjai. A műveket felolvasó előadóművészek: Hőgye Attila, Olasz Valéria, P. Nagy Gabi, Publik Antal.
A Győri antológia 2011 huszonöt szerző (költők, írók, képzőművészek, fotósok) és hat díjazott pályázó munkáit tartalmazza. Az antológiások kiadványa egyrészt az alkotókedvre utal, másrészt az alkotó embernek, az ég és föld fiának a földtől való elrugaszkodására irányuló vágyát fejezi ki.
A kötet szerzői:
Ámonné Tóth Éva, Bogár Erika, Boros Bálint dr., Burián György, Csáky Anna, Cseke J. Szabolcs, Gősi Vali, Harcsás Judit, Hollósy Tóth Klára, Gaál András, Kanicsár Ádám András, Kecskés Rózsa, Kulcsár Nárcisz, Mészáros József, Nagygábor Margit, Harmatiné Péter Kati, Olasz Valéria, Petőczné Szabó Márta, Rácz Katalin, Stalzer Tamara, Molnár György, Stein János, Szabó Zsuzsa, Varga Lajos Dániel, Varga Nóra,
valamint a Győri Antológia Kör 2011. évi pályázatának díjazottjai: Hegedűs Hajnalka, Körmendi Tamara, Kutasi Károly, Mészely József, Morvai Csaba és Szőcs Henriette.
Liszt Ferenc és a társművészetek - zongorán játszik: Frideczky Katalin
A hirdetményre kattintva a hirdetmény kinagyítható!
Frideczky Katalin ezen kívül
- október 18-án és 20-án az Orosz Kultúrális Központban szerepel,
- 21-én az Idegennyelvű Könyvtárban.
Mindegyik koncert este 18 órakor kezdődik.
Egy újabb Éden est, avagy mit tudtunk meg Kónya Gáborról és költészetéről
Az Éden Művészeti Hálózat rendezvénysorozatának legutóbbi vendége Kónya Gábor, költő volt. A költővel Beri Róbert, az Édentől Északra Művészeti Csoport vezetője beszélgetett.
A beszélgetésre a korábbi hagyományoknak megfelelően szintén a Spinóza Színházban került sor, bár helyszínéül most a színházterem helyett a télikertet célozta meg az esemény. A télikert befogadóképességéhez mérten elég nagyszámú közönség lelkesen, érdeklődéssel hallgatta a fokozatosan kibontakozó beszélgetést. A kérdező felkészültségének, a jól irányított diskurzusnak és Kónya Gábor fokozatos, egyre magabiztosabb megnyílásának köszönhetően elég sokat tudhattunk meg a szerzőről, kettejük beszélgetése pedig egy idő után olyan interaktívvá tudott válni, hogy kérdéseivel, meglátásaival a közönség is bekapcsolódhatott a folyamatos interakcióba. Így lett végeredményben az esemény egy kellemes, érdekes, közös együttgondolkodás, melynek középpontjában mégis az est vendége maradt.
Meghívó MÁRTÉ ZS. FRUZSINA kötetbemutatójára
Az Édentől Északra Művészeti Csoport meghív minden kedves versbarátot MÁRTÉ ZS. FRUZSINA Olvadó Jelen című verseskötetének bemutatójára.
Helyszín:
Spinoza Színház, Budapest, Dob.u.15.
Időpont:
2011. november. 6. 18 óra
A versek Hűvösvölgyi Ildikó színművésznő előadásában lesznek hallhatók.
A költőnővel Beri Róbert költő, dalszerző, szerkesztő beszélget.
Fellép még:
Menyhért Judit - ének
Cseh Györgyi - tánc
MINDENKIT SZERETETTEL VÁRUNK!
Comitatus folyóirat I. évf. 9. szám
Első évfolyam, kilencedik szám - 2011.10.10.
Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!
Vagy töltsd le!
Szinay Balázs - Nincs itt az irodalom ideje…?
Minden kor műveltsége abban mérhető le, hogy az adott népcsoportban, társadalmi közegben az elaljasodás mely foka megengedett – mégha csak kis csoportot érintő, szélsőségesnek mondható társadalmi jelenségként is –, nem az aktuális kor viszonyaihoz mérten, hanem az emberiség teljes szellemtörténetének szempontjából. A mai magyar irodalom egy szegmense például kifejezetten káros hatást fejt ki, és minél feljebb lépdelünk a kortárs művészet képzeletbeli (vagy nagyon is kézzelfogható) szegmenseinek lépcsőfokain, e szegmens annál több képviselőjével találkozhatunk szembe. Ők azok, akik többnyire a klasszikusok hátán fokozatosan feljebb kapaszkodva, látszatértékeket teremtve jelentős pozíciókba kerültek, hogy onnan aztán teljes intenzitással a nyakunkba zúdíthassák önmagukat és az általuk képviselt, további értékválságot katalizáló tartalmakat.
Filip Tamás versei - A majdnem; Költős; [Idézet vége]; Így múlik
A majdnem
Titokban dolgozom ezen az
estén, az vesz körül, ami
máskor is, a függönyt nem
húztam el, hagyom, hogy
hátamba nyomódjon a kert
szúrós tekintete, mint vész-
jelzőé a kiürült villamoson.
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
