ÚJ TARTALMAK

Debreczeny György versei - kalaptörvény; röppályája az éjszakában; nem szabad megfutamodnunk; folytassa valaki más

kalaptörvény

elfogadták az új kalaptörvényt
ezentúl csak kalapot emelni szabad
kalapot lengetni
kalapot a magasba dobálni
mostantól csak kalapozni szabad
ott ahol senki se jár

most pedig válasszuk ki szépen
az önhöz illő hallókészüléket
amit a magasba dobálhat
ha éppen nincs önnél kalap
válasszuk ki az önhöz illő
fehér botot

és a kutyát aki majd a mennybe vezeti


röppályája az éjszakában

fogamzásgátló anyagok hatására
hermafroditává váltak
a hím halak

a szerelem azé aki megműveli
az ujjait levágta a tehervonat
és most növeszthet újakat

a zene ütemét
és a pulzusomat figyelem
így mérem múlását az időnek

a csillár lengését vizsgálom
egy katedrálisban
az érdem térden

az akasztott ember lengésideje
rögzített kötélhosszúság esetén
független a kilengés amplitúdójától

befogom a szám bonacci fia leonardo
minden szám
minden vers

körzővel és vonalzóval
szabályos tizenhétszöget szerkesztek én
kvadrisztikusan vagyok irracionális
egy elhajított test
röppályája az éjszakában
a legmagasztosabb önkifejezés


nem szabad megfutamodnunk
(montázs Déry Tibor verseiből)

alattunk hevernek a hosszú utcák
hol színtelen lepkék szállingóznak    
egy ló végigfutott az utcán    
meghalt mikor delet harangoztak
melléje feküdtem
télen 4 órakor valamennyien
elszenderedtünk egy pillanatra.
elvitte a huzat fekete énekeimet jaj jaj
minden év szívverése elfér bennem
és minden lélegzet
nem szabad megfutamodnunk
mert gyöngék vagyunk
a falovacska nyerített és lehajtotta fejét
a föld fekete mint egy halotti lepedő
feje lekonyult ezüst karikák úsztak szemében
szaladt röptében elkapta a kenyeret énekelt
elnyújtva énekelt


folytassa valaki más
(montázs a Comitatus folyóirat I. évf. 5. számának verscímeiből)

nőmondatnyi táj zápor után
csadorba zárva
anyám néha dobj mindent a földre
festek egy felhőt de így sem jobb
folytassa más a bársonyos barakkban

virágeső szikár szavakkal
nincs már időm apollinaire

anyám csadorba zárva
nőmondatnyi zápor után
fest egy bársonyos felhőt
de így sem jobb barakkba zárva
folytassa más a virágesőt

dobj mindent a földre apollinaire
nincs már időm

a zápor csadorba zárva
de így sem jobb
nőmondatnyi zápor a táj
dobj mindent a virágesőbe
nincs már időm szikár szavakkal

anyám egy bársonyos barakk
apollinaire folytassa más

folytassa most már valaki más




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes