ÚJ TARTALMAK

Brátán Erzsébet - Rezgésszint - 1. rész

 


Régebben jóformán hallani sem lehetett, mostanában pedig már a vízcsapból is ez a kifejezés folyik, és persze nemcsak fizika órán…
A hétköznapi emberek néha tétován csóválják a fejüket, rálegyintenek, miközben fogalmuk sincs, miről szól, mit jelent valójában. Jómagam is kerestem a válaszokat, amik sorra érkeztek, mert ha az ember felteszi a kérdést, megérkezik a felelet.
A „Fényemberek vagyunk” című írásomban bővebben kifejtettem, miből állunk mi, akár az egész világegyetem, és a hologram-illúzió valónak vélt világunk.

Szinay Balázs - Don Juan De Marco kiábrándulása



„…A nők használtak, de érzés nélkül, csak úgy, mint a perverzek egy állatot. Te vállat vontál és szeretted őket. S mégis, volt benned valami megszállott, túlzó és könyörtelen, valami halhatatlan, valami torzan fönséges. Igen, barátom, ember voltál, aki emlékezett az igazságra és ki akarta fejezni azt. Tehát művész voltál. Tudom, fütyülsz reá; mégis, így tisztelgek emléked előtt.” (Márai Sándor: Egy halotthoz, részlet)

Időcserepek (Csók Márta „Családmozaik” című kötetéről)



A gyanakvó olvasó megfogja az ajándékba kapott könyvet, hosszan nézi a borítót, megállapítja, hogy egyszerű, jól informál; a borító díszítőelemeit még nem tudja értelmezni, de ez nem olyan nagy baj. Belelapoz, felüti itt-ott a könyvet, sűrűn szedett lapokat lát, néhol párbeszédeket is, másutt dőlt betűkkel szedett sorokat. Mi is lehet ez pontosan, bár tény, hogy szépirodalmat sejtet.

Nyírfalvi Károly - Próza? Vers? Költemény?



Gondolatfutamok cikáznak a fejemben, s kerülnek hirtelen a papírra.  Akár ezzel a sorral is kezdhetnék egy prózaverset. Tessék? Hogy mit? Ha próza, miért vers? Ha vers, mi teszi prózává? E két fogalom az irodalmi hagyományok szerint kizárja egymást. Haladjunk sorrendben, fejtsük fel a szegést, s nézzük, hogy is alakulhat ki egy ilyen hibridműfaj. Induljunk ki a nyelvből. A szavak jelentéséből. Próza: Folyó beszéd. Ritmikai és más szempontból kötetlen nyelvi közlésmód. Olyan irodalmi forma, mely nem ölt versformát. Többnyire elbeszélő jellegű, más szóval epikai műfaj. Még egy új fogalom.  Epika: Elbeszélő művészet. Formája lehet vers, próza és dramatizált párbeszéd.

Brátán Erzsébet - Játszma



Sokszor tépelődünk azon, vajon tényleg akkor távozunk-e, amikor itt az ideje, vagy van választási lehetőségünk?
A sors irányít minket, vagy néha felülírhatjuk a karmát?

Filter írócsoport - zenés bemutatkozó Frideczky Katalinnal és Büki Mátyással

A Magyar Írószövetség
és a Parnasszus folyóirat és könyvkiadó

tisztelettel meghívja Önt
és kedves barátait

a FILTER írócsoport
zenés bemutatkozó estjére


2012. január 24-én 18 órától
a Magyar Írószövetség Klubjába
(Budapest, Bajza u. 18. I. em.).

Felolvasnak:

Büki Mátyás
Csere Ágota
Deák Csillag
Hegedüs Ágota
Hekl Krisztina
Kákonyi Lucia
Kerber Balázs
Kölüs Lajos
Molnár Lamos Krisztina
Nyolczas Marcsi
Pesti Orsolya
Szucsán Sándor

Közreműködik:
Frideczky Katalin zongora és Büki Mátyás hegedű

Házigazda:
TURCZI ISTVÁN
az írócsoport szakmai vezetője

Az est után gyomorbarát ételek és italok mellett folytatjuk a beszélgetést.


Faragó Eszter - Sziszifusz



„ Sziszifusz újra nekigyürkőzött a szikladarabnak és elkezdte görgetni felfelé. Hatalmas izmai kidagadtak az erőlködéstől, míg teljes erejéből nekifeszült terhével a meredek hegyszirtnek. Már-már felért a csúcsra, de egyszer csak…”

Varga Nóra - Sáron rózsája



„A szellő nárdusz-illatot hozott,
Kőszikla is termett virágokat.
Oly fényes volt a táj, oly meleg!
A fákon, földön nyilt a sok virág.
Láttam csodás nézésü szűzeket;
Közöttük rózsakeblü Jeminát.
Fürgén szökeltek, mint az őzikék
Ő s Izraelnek többi lányai.
Titkos zenétől zengett a vidék.
Vágytam kikötni, partra szállani.
Kerestem a kormányt, az evezőt;
De két kezem sehol se lelheté.
Tündérmező ért uj tündérmezőt,
És kis hajóm csak úszott lefelé.
Aztán sötét lett, s láttam uj csodát.
Az égnek eltünt napja, csillaga.
S ketten haladtunk csendesen tovább:
Én csónakomban és az éjszaka.”

(Reviczky Gyula: Salamon király álma - részlet)

Harsányi Mónika - A csalárd (1. rész)



Reggel sápadtan világított be a szobába a nap. Az éjszakai vihar elmúlt ugyan, de a felhők még ott tornyosultak az égen. Mariska korán kelt. Egész éjjel nem tudott aludni. Emésztette magát a kint tomboló erők miatt, amely lehet, hogy az egész termést tönkreteszi és ne agy’ Isten még az épületben is kárt tesz. Éjszakai egyszer kinézett, de az esőfüggönytől nem látott semmit az amúgy is holdvilág és csillagok nélküli sötétségben. Behúzta a sötétítőt. A gyertyafényben derengő Mária képhez fordult összekulcsolt kézzel és elmormolt néhány miatyánkot gyors egymásutánban mintha csak egy rózsafüzér lenne. Elfújta a már alig pislákoló gyertyacsonkot és lefeküdt.

Comitatus folyóirat II. évf. 1. szám

 Második évfolyam, első szám / 2012.01.16.

Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!


Vagy töltsd le!

B. Tóth Klára „Archullató” című verseskötetének bemutatója



Szeretettel várjuk
B.Tóth Klára Archullató
című verseskötetének bemutatójára

2012 február 3-án 18 órai kezdettel
a XV. kerületi Csokonai Művelődési Központ
Kamaratermében

Közreműködik:
Molnár Ildikó színművész
Tóth Éva hegedűművész
Dr. Deme Tamás irodalmár,
egyetemi docens

Cím: 1153 Bp. Eötvös utca 64-66.
Telefon: 307-6191, 307-7285

Megközelíthető a Mexikói úttól vagy Újpest Központtól
a 25-ös, a Bosnyák térről a 125-ös buszokkal.


Pallag Tibor versei - A kertész dolga; A szép füvek; Itt a tél; Epilógus

A kertész dolga

Nem őrzi, nem félti a zsenge hajtást,
óvó mozdulata csak ürességben élhet,
kezére maradt, hogy készítsen nyugalmat,
ébredezve, fázva a kövek mosolyán.


A szép füvek

A szép füvek ravatalán állok,
ez az éjszaka engem állva eltemetne,
félelmeim ringatják az árnyak,
mind a gyöngécske, sárga nefelejcsek.


Itt a tél

Itt a tél. Uralkodni késő, mert
hiába teremtett engem egyedül a szél,
a házak most mind álmatlan fehérek,
szívdobogásomként virraszt a hóesés.


Epilógus

Nincs hova bújni a titkok elől,
és nincs hova bújni a titkokban sem,
napfénytől, illattól menekülnék végre:
hófehér falakba, a csípős esőbe.


Nyírfalvi Károly - He lehull az arc, a helyén mi marad? (B. Tóth Klára „Archullató” című kötetéről)



       A nehezével kezdem. A könyvet a szerző küldte, igaz én kértem tőle, hogy recenziót írjak róla.  Ilyen előzmények után mi mást is tehetnék, minthogy őszinte, szigorúan diplomatikus hangot ütök meg.
Kitérővel folytatom. A recenzió kis terjedelmű, elsősorban ismertetésre törekvő kritika. Tehát: röviden ismertetem a tényeket, és mindazt, amiért olykor felvontam a szemöldökömet. Üssük fel a könyvet. 

Elek Tamás Zoltán versei - Rab lélek; Megfagyott szoba; Menekülő tudat; Őszi este


Rab lélek


Bilincsbe vert idő vonszolja láncát,
rabmenetben körbe-körbe jár.
Arcára sors vésett ezer barázdát.
Üveges szemében tudata messzi már.

Maga mögött hagy rácsot és falat,
lassan belevész az árnyrengetegbe,
valahol, a távoli horizont alatt
nem lesz már testének rabja a lelke.

Megfagyott szoba

A székre levetett kabát
beitta a dohányfüst szagát.
A földön néhány elszórt papír.
A levesestálra ráalvadt a zsír.
Borongós csendélet homálya
borul az időbe dermedt szobára.
Ki kéne nyitni az ablakot,
megfulladnak a bútorok!
A képeket vastag por takarja.
még ismerős arcok bújnak alatta,
s a szürkeségből felvillanó szilánk,
a vitrin üvege lehetett hajdanán.
Rég volt, szinte nem is lehet,
széthullt cserepekből összerakni
egy letűnt életet.

Menekülő tudat

Az időből kimenekülő tudat
a nemlét küszöbére téved,
hol szétfolyik a szilárd anyag,
s elmosódnak a rögzült képek.

Csak áll, kábán, értetlenül,
míg szemébe zuhan a látszat.
Így a mindenségnek megkövül,
mint katatón test a világnak.

Szemléli, miként hullik szét
a laza elméletekből szőtt való,
míg a kés lassan átszántja erét.
Balgán hiszi: minden megoldható.


Őszi este

Megsárgult levélcseppekben
pereg a fákról az ősz.
Egy kopott padon ülve figyelem
az utat. Tudom, úgysem jössz.
A zizegve haldokló levélpázsiton
hullámokat vet a szél, s a Nap
arany fényében e tarka óceánon
a kopaszodó fák árnyai ringanak,
de már fáradni látszik a nappal,
fényes korongját az alkonyra hajtja.
Elcsendesül a cserregő madárdal.
Az ég mélykékre vált, s alatta
millió apró mécsként felébred
az esti város fénypászmáival.
Az égbolton csillagszemek égnek.
Füstös bisztróból zeng a dal,
s az utcákon is ritkul a tömeg,
csupán néhány szerelmes andalog,
míg más munkából hazafelé siet.
Zsúfoltan döcögnek tova a buszok.
Anyám már biztos nyugovóra tért.
Egy korsó sör most még oly jól esne!
Ha sovány tárcámban lelek némi pénzt,
tán szebb lesz ez az őszi este!


A száz könyv irodalmi pályázat – összefoglaló, eredményhirdetés, nyertes pályaművek



Megszületett A száz könyv irodalmi pályázat végeredménye! A pályázat összefoglalója, eredményhirdetése és a nyertes pályaművek alább olvashatóak.

Comitatus folyóirat - 2. nyomtatott periodika


Kedves Érdeklődők!

Március második felében fog megjelenni a Comitatus folyóirat második nyomtatott periodikája!

A kötetre rendelést leadni 2012 február 15-ig lehet a szinba@gmail.com email címen. A kiadvány ára 1500 Ft, mely a postaköltséget is tartalmazza.


Hornyik Anna - In medias res: közhely



Az alábbi tanulmányízű eszmefuttatásomat a gimnáziumi éveim alatt megszerzett nyelvészeti, fordításelméleti ismereteimen, majd az azt követő néhány év fordítási tapasztalatom alapján fogalmaztam meg. Szakmaiságom hiányossága miatt a tévedés jogát fenntartom.
Inkább tévedjek, minthogy félrevezessek…     

Győri Tünde - A magyar nép elnevezései az évezredek során



Sokat gondolkodtam, hogy mivel kezdjem jegyzetem bevezető sorait; ebben az átfogó, sokrétű és kényes témában. Amit leírok  a saját elgondolásom és kutatásom során fellelt adatok alapján írom le, ami igazán nem teljes. A kutatás során különböző lexikonokra, Strabón Geógraphika című művére támaszkodtam és Badiny J. Ferenc, Zajti Ferenc, valamint más külföldi és magyar kutatók munkáit is felhasználtam. Az általam leírtak változhatnak, hiszen a kutatás folyamatos. A kapott információkból elveszek és azokhoz hozzáteszek, álláspontomon módosítók annak tudatában, amit találok a témában.

Urbán-Szabó Béla - Martfűi levek – Mi dolgunk a világon?



Kedves Barátom,

mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.

Bojtor Iván - Toynbee tévedése



Most kezdhetném úgy, hogy Toynbee tévedett. Ez a kijelentésem azonban bizonyára sokakat vitára hergelne, ezért inkább azzal kezdem, hogy az Amerikai Egyesült Államok sorsa 2011. július 30-án 13 óra 29 perckor pecsételődött meg. Ezt az időpontot ma már a történészek legtöbbje elfogadja (csak az allahabadi egyetem professzora Naran Szing kardoskodik még mindig annak a bizonyos napnak és órának, a 27. perce mellett).
A tények közismertek. Arról az egyetlen percről írtak már számos cikket, tanulmányt, de ihletett verset, novellát, és még musicalt is. Mi is történt akkor?

Balatincz Miklós versei - Fagyott fenyvesek; Kushadni csak; Nincs, aki felmutassa; A kibuggyanó kétség

Fagyott fenyvesek

Mikor szemhéjaimra
gyengéd sötétség telepszik,
vörhenyes tó arcára
állatformájú köd fekszik.
A csiklandás talpamon
ébreszt alvó szarvast, őzet,
dohány-salak torkomon
zúzmarába von zöld fenyvest.
Gyomrom hideg fájdalma
éhező farkast tapos
utolsó vonyításba.

Lassan pusztul minden fa,
a pulzáló élet elsorvad,
ahogy hűlő ajkamba
fogaim belemarnak.
S ha első sugárcsonkok
nem nyitják szemhéjamat,
a sorvadó faroncsok
kísérik majd álmaimat.


Kushadni csak

A feszítő őrjöngés,
mi belülről ájulásba ringat,
mint felfröccsent röhögés,
meleg vérüket ontani izgat.

A határok süllyednek,
egyre bontja őket az őrület.
Mások szenvedésének
gulág-zaját kitépni nem lehet.

Mint bádogdobozba zárt
kavics, cserép és borotvapenge,
mit száz diktátorkéz ráz,
zajos kacat milliók élete.

Nem öli el tébolyom,
csak a halál gyengéd remegése.
Ha koponyám szétzúzom,
a gyilkolás-vágy tán kihuny végre. 


Nincs, aki felmutassa

A fáradtság gerincemet átharapta,
idegeimet összezúzta állkapcsa.
Vajon e leheletnyi hűvös gyengeség,
embertestem zúgó hálózata,

börtönfalakra kapart reménytelenség
mennyit ér fölvésve napette viaszra?
Istennek felmutatott tehetetlenség.

Mint fába mart évgyűrűk szenvedő arca,
zord fakönyörgés az embertestbe szívva.
Isten, hogyha létezel, hinned kell nekem!
Béna testem csak porba hullt viasztábla.


A kibuggyanó kétség

Kályhacsövek kushadnak,
alján szeméthalomnak.
Egykor putri díszei,
most szeméthegy ékei.

Kormos fehérségükben
igazságok szem-mélyben.
Felfeslő illúziók,
meg-megvillanó izzók.

Mocsárba nyomott énként,
konzervált lidércfényként
rejthetetlen fehérség.
A kibuggyanó kétség.


Zoltay Lívia - A fütyülős



Vágó Valter minden áldott nap, pontosan ugyanabban az időben, délután hat órakor haladt el az ablakom alatt, fütyörészve. Ha esett, ha fújt, ha tél volt, ha nyár, ő jött, rendíthetetlenül, és fütyült. Az évek során hallottam már tőle a „Hopp Juliska, hopp Mariskát”, a „Tavaszi szél vizet áraszt” és a „Szerelem, szerelem” című dalokat, olykor egy-egy aktuális popslágert, no és persze számtalan magyar mulatóst, meglehetősen egyedi feldolgozásban. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordult meg a fejemben, le kellene önteni valami ragacsos lével, amit az életben nem szed ki a mindig kifogástalan, makulátlanul tiszta ruhájából. Valter igazi jelenség volt, mindenki ismerte a környéken. Kishivatalnokként tengette egyhangú napjait. Tulajdonát képezte egy másfél szobás, negyven négyzetméter körüli, második emeleti lakás, és egy szebb napokat látott, ősrégi sötétkék Lada. Ezzel a csodajárgánnyal járt be dolgozni a városba. Csodajárgány, hiszen valóságos csoda volt, hogy még működött. Valahányszor beindította a motort, az prüszkölni, köhécselni kezdett, a még otthontartózkodó, és esetleg pihenni vágyó lakók legnagyobb örömére. Valter amolyan karót nyelt típusú, hórihorgas ember volt. Vékony, csontos arcán hatalmas, kidülledő szemek trónoltak, hosszú, egyenes orra pedig úgy húzódott végig az ábrázatán, mint egy vonal. Keskeny szája méltó befejezése volt kemény vonásainak. Állandóan öltönyben járt, élére vasalva. Frizurája minden hónapban fazonra nyírva, ugyanolyanra. Társa, szerelme nem volt, s talán nem is fért volna bele pedánsan megtervezett napjaiba. A munka, és a fütyülős séták. Ez volt az élete.

Megjelenés előtt a magyar dalszövegírás története



Régi hiányossága a hazai zene-, irodalom- és társadalomtörténetnek egy olyan összefoglaló, népszerű stílusban megírt, de tudományos igényeket is kielégítő könyv, amely a magyar dalszövegírás történetét tekintené át. Ezt a hiányt szeretné pótolni Véghelyi Balázs, aki irodalmárként és zenészként egyaránt bemutatkozott már a nyilvánosság előtt, ezen a terepen – mint mondja – mégis „sarkvidéki kutatóként” lépked, noha tömegek életét meghatározó és életérzését kifejező műfajról ír.

Muhel Gábor - Természet és világnézet a harmadik évezred elején (4. rész)



A böngészője lehet, hogy nem képes ezt a képet megjeleníteni.Az előző részekben megkíséreltük nagyvonalakban felvázolni a természetes világnézet alapjául szolgáló  holisztikus szemlélet alapjait a hagyományos és modern természettudományos gondolkodásmód tükrében, majd Hamvas Béla egységlogika-fogalmát felhasználva igyekeztünk feltárni azokat az alapelveket, melyek következetes rendszeralkotó tulajdonságainál fogva kozmosszá szervezik az általunk ismert Univerzumot. Áttekintésünk természetesen korántsem lehetett teljes, azonban arra felhívta a figyelmet, hogy milyen veszélyekkel jár, ha az ember szembehelyezkedik az egyetemes világrend szellemi/lelki törvényeivel, s ezen alkotóerők ellenében éli életét. Ezúttal igyekszünk gyakorlati szintre is leképezni a mondottakat és néhány történeti példán keresztül bemutatni az egységes metafizikai világlátásra épülő egészségkoncepció lényegét.  

Jagos István Róbert versei - A halottaim; Hajnali esők; Száz; Vakon, süketen, némán

A halottaim

Akik többé nem érintik kezem
és soha többé nem suttogják azt
a nevet, melyet rám aggattak valamikor.
Hol van már az a kor?
Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó, felélte tűz,
és csak én a hervadtan viruló,
az úton felétek rohanó
őrzöm még, mint gyermek
az első ölelés emlékét.


Hajnali esők

A hajnali esők tudnak így fájni,
akár a szívig beleásni
magukat a húson keresztül,
tetteimen az ördög ül.
Ázott padokon félve élni,
amikor kellene, sehol egy néni.
Nő, kiben meg(h)alhatok,
mécsest értem ne gyújtsatok!
Adjatok inni, öljön a bánat,
véres torkom ússzon a nyálban.
Kutyák egyék romlott szívem
darabjain tetovált Isten képmása csillog,
valakinek áldás nekem a billog.
Adjatok inni, öljön a bánat.
Keserű szavak gyűlnek a szájban.
Keselyűk tépjék puffadt májam,
tudom jól, te előre láttad
mint egy filmet, a vesztem.
Volt, mi volt, szívből szerettem.
Csak a hajnali esők tudnak így fájni,
szememen át az agyamig vájni
azt a keserű pillanatot,
amely Istentől megadatott.


Száz

Száz éltemet temettem el.
Az első anyám lelkén szárad.
Nem sírt, még csak nem is sóhajtott.
Elment, sietett, néhány borosüveg várta. 
Negyvenet a barátoknak adtam, ha
telne rá ma is adnék.
Lüssza elvett huszonötöt,
és vissza sem néz.
Italba fulladt tizenhárom, 
ötöt a temetőkben hagytam, 
kettővel az út szélén én
magam is összefagytam. 
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túllőtte magát,  
az önző önzőn öl.
Egy a síneken fent késébe dőlt. 
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett. 
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
így temettem el.


Vakon, süketen, némán

Szavaid erejével próbálsz láncra
verni, mint sintér az éhes csatakos
ebet. Lefelé nézel, hogy ne lássak
mögéd, csak épp annyira, mintha a
cipőd orra hegyét vizslatnád.
Ügyesen szövöd közben a hálót,
neked sohasem hazudnék. 
Fülemen keresztül főzöd meg szívem
és szememen keresztül vakítasz meg.
Hagyom. Miért is ne hagynám?
Évek óta bennem élsz. Vakon.
Süketen. Némán.


Nyírfalvi Károly - Középre zárt



Emlékezni jó. Nem mindig, de többnyire. Előjönnek a küzdelmes évek, a hetvenes évek hősi korszaka, amikor még nem létezett szövegszerkesztő program, és gyötrelmesen kísérleteztünk az írógépen, hogyan is valósítsuk meg formabontó ötleteinket.
     Aki számítógépen ír ma, csak egy kattintás és kész is a középre zárt szöveg, amiből a naiv olvasó így egyből azt gondolja: vers.
Pilinszkyt olvasok, egy helyütt azt írja:           Magam talán középre állok.
                                                                  Talán este van. Talán alkonyat.
                                                                  Egy bizonyos: későre jár.

Lehetne ez középre zárt vers is, stílusos formai megoldás lett volna a maga idejében, és ma is. Pilinszky nem élt a lehetőséggel, mert számára ez a külső formai villogás nem volt fontos.

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes