A halottaim
Akik többé nem érintik kezem
és soha többé nem suttogják azt
a nevet, melyet rám aggattak valamikor.
Hol van már az a kor?
Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó, felélte tűz,
és csak én a hervadtan viruló,
az úton felétek rohanó
őrzöm még, mint gyermek
Akik többé nem érintik kezem
és soha többé nem suttogják azt
a nevet, melyet rám aggattak valamikor.
Hol van már az a kor?
Körbeölelte sok szomorú fűz,
ellepte föld, befedte hó, felélte tűz,
és csak én a hervadtan viruló,
az úton felétek rohanó
őrzöm még, mint gyermek
az első ölelés
emlékét.
Hajnali esők
A hajnali esők tudnak így fájni,
akár a szívig beleásni
magukat a húson keresztül,
tetteimen az ördög ül.
Ázott padokon félve élni,
amikor kellene, sehol egy néni.
Nő, kiben meg(h)alhatok,
mécsest értem ne gyújtsatok!
Adjatok inni, öljön a bánat,
véres torkom ússzon a nyálban.
Kutyák egyék romlott szívem
darabjain tetovált Isten képmása csillog,
valakinek áldás
nekem a billog.
Adjatok inni, öljön a bánat.
Keserű szavak gyűlnek a szájban.
Keselyűk tépjék puffadt májam,
tudom jól, te előre láttad
mint egy filmet, a vesztem.
Volt, mi volt, szívből szerettem.
Csak a hajnali esők tudnak így fájni,
szememen át az agyamig vájni
azt a keserű pillanatot,
amely Istentől megadatott.
Adjatok inni, öljön a bánat.
Keserű szavak gyűlnek a szájban.
Keselyűk tépjék puffadt májam,
tudom jól, te előre láttad
mint egy filmet, a vesztem.
Volt, mi volt, szívből szerettem.
Csak a hajnali esők tudnak így fájni,
szememen át az agyamig vájni
azt a keserű pillanatot,
amely Istentől megadatott.
Száz
Száz éltemet temettem el.
Száz éltemet temettem el.
Az első anyám
lelkén szárad.
Nem sírt, még
csak nem is sóhajtott.
Elment, sietett,
néhány borosüveg várta.
Negyvenet a barátoknak adtam, ha
Negyvenet a barátoknak adtam, ha
telne rá ma is
adnék.
Lüssza elvett huszonötöt,
Lüssza elvett huszonötöt,
és vissza sem
néz.
Italba fulladt tizenhárom,
ötöt a temetőkben hagytam,
kettővel az út szélén én
Italba fulladt tizenhárom,
ötöt a temetőkben hagytam,
kettővel az út szélén én
magam is
összefagytam.
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túllőtte magát,
Négy szívekben rekedt.
Nyolc túllőtte magát,
az önző önzőn
öl.
Egy a síneken fent késébe dőlt.
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett.
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
így temettem el.
Egy a síneken fent késébe dőlt.
Az utolsót magamnak hagytam.
Beszélgettünk és reménykedett.
Csendesen búcsúztam:
tenyerem arcára tettem
így temettem el.
Vakon,
süketen, némán
Szavaid erejével próbálsz láncra
Szavaid erejével próbálsz láncra
verni, mint
sintér az éhes csatakos
ebet. Lefelé
nézel, hogy ne lássak
mögéd, csak épp
annyira, mintha a
cipőd orra
hegyét vizslatnád.
Ügyesen szövöd
közben a hálót,
neked sohasem hazudnék.
Fülemen keresztül főzöd meg szívem
neked sohasem hazudnék.
Fülemen keresztül főzöd meg szívem
és szememen keresztül
vakítasz meg.
Hagyom. Miért is
ne hagynám?
Évek óta bennem
élsz. Vakon.
Süketen. Némán.
Süketen. Némán.
Megjegyzés küldése