origami
ha itt behajtasz és mondjuk
ott is
felveszem ezt vagy azt
a formát
kicsit kuncogok rajtad
ahogy igyekezel
hogy mit a minta előír
pontosan végezd el
olyan lettem pont
mint a képen
az egyszerű fehér
papírdarab
ha kilóg itt ott
újrakezded
tenyered kemény
mint a vasaló alja
kisimítod
a gyűrődéseket
van gogh, a kezdet
a lét legalsó lépcsőfokára ült
mint a fáradt kisgyermek
és megmakacsolta magát:
„én innen tovább nem megyek”
telesírta sors-korsóit
igyunk belőle áldomást
míg e keserű ízt isszuk
-kántálva káromkodást -
nézzük a vásznakról
vakító látomást:
milyen szép a sárga
de nem olyan mint a nap
nem virít mint a kikerics
ilyet soha nem láthattál
semmilyen neve nincs.
lámpánál
olyan embert szeretnék
magam mellé aki
megáll a pirosnál.
együtt várjuk meg a zöldet
kéz a kézben akkor kelünk át.
csak semmi szabálytalanság
mi ketten egy pár vagyunk
nem fér el senki sem közöttünk
előttünk vagy utánunk menjen át.
olyan embert szeretnék akiben
jól működik a rendszer
megvár míg – piros! - állok átellenben
és felém
ha zöldet kap
csak akkor indul el.
szembe-nézés
Nézni nem szabad, visszanézni
sem rejtsd
el szemeidet
a látás igazi luxus. Különben
miből is lakomázna szívszorító
éhséggel hatodik érzékem
a kételkedés.
Szorongásaim bejelentkezés nélkül
érkeznek, tudatom recepcióján
épphogy megnyomják a csöngőt
majd fölszaladnak egészen a
padlásszobáig, ahol
gondolataim laknak
álmatlan forgolódnak
és felébresztik őket
és kinevetik.
Ezért szeretném látni
legalább az ajkad
amint hangokat formál beszélj
nekem.
A megszólalás csarnokában
soha nem tévedek el
mert amit mondasz tetőt fed fölém -
az egyetlen ezután
létező valóságot.
Megjegyzés küldése