ÚJ TARTALMAK

Pallag Tibor versei - A kertész dolga; A szép füvek; Itt a tél; Epilógus

A kertész dolga

Nem őrzi, nem félti a zsenge hajtást,
óvó mozdulata csak ürességben élhet,
kezére maradt, hogy készítsen nyugalmat,
ébredezve, fázva a kövek mosolyán.


A szép füvek

A szép füvek ravatalán állok,
ez az éjszaka engem állva eltemetne,
félelmeim ringatják az árnyak,
mind a gyöngécske, sárga nefelejcsek.


Itt a tél

Itt a tél. Uralkodni késő, mert
hiába teremtett engem egyedül a szél,
a házak most mind álmatlan fehérek,
szívdobogásomként virraszt a hóesés.


Epilógus

Nincs hova bújni a titkok elől,
és nincs hova bújni a titkokban sem,
napfénytől, illattól menekülnék végre:
hófehér falakba, a csípős esőbe.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes