ÚJ TARTALMAK

Urbán-Szabó Béla - Martfűi levek – Mi dolgunk a világon?



Kedves Barátom,

mostanság, ebben az összevisszaságban, ami körülvesz bennünket egyre többet foglalkoztat az a kérdés, hogy mi dolgunk a világon. A Vigila című folyóirat 2011. évi 12. számának is ez a körkérdése.

     A kérdésre adott válaszban önmagunk helyét keressük múltunkban, jelenünkben és még talán a jövőnkben is. Iránytűt keresünk, ami bármilyen helyzetben eligazít bennünket.
Amikor ez a kérdés foglalkoztat, minduntalan eszembe jut fiatalon, harmincnégy-évesen elhunyt barátom, dr.B.P.
Sokat és jól tanult, két diplomája volt, egy bölcsész és egy jogi, valamint két szakvizsgája, egy jogtanácsosi és egy európai uniós szakjogász. Három nyelven beszélt tárgyalási szinten. Középkori magyar történelmet tanított az ELTÉ-n, gazdasági jogot angol nyelven a szolnoki főiskolán, amelynek adjunktusa is volt.
Mindezzel együtt volt ideje a barátságokra, hogy éjszakákat átvitatkozzunk történelemről, politikáról, közéletiségről, hogy reformátusként zarándokutakat tegyen Lourdes-ba, Csíksomlyóra. Szerelmese volt Erdélynek, ahová évente akár többször is visszatért.
Dolgozott a közigazgatásban is az egyik fővárosi kerületi önkormányzatnál, jegyző volt egy pest megyei kis faluban
Több ezres könyvtára volt. Nem is értem, hogy valójában mikor volt ideje olvasni, de olvasott. Rengeteget, és szépirodalmat is. Kedvence volt Balzac és az orosz klasszikusok, leginkább azonban történelmi, politikai, társadalomtudományi tárgyú könyveket olvasott. Itt említem meg, hogy szinte minden helyzetre volt egy analóg történelmi példája. Komolyan vette, hogy tanulnunk kell, kellene a történelmi példákból, hibákból.
Aztán több mint tízévi távollét után ez a fiatalember visszajött szülővárosába, Martfűre. Visszajött, holott akár külföldre is mehetett volna, a korabeli fiatalok mind ezt teszik. Visszajövetelében talán az én indíttatásomnak is volt némi szerepe.
Visszajött és 2006-ban az önkormányzati választásokon megválasztották harminc évesen Martfű város polgármesterének. Csőd közeli helyzetben vette át a város irányítását, több mint négyszázmillió forintos adósság, közel százmillió forintos kifizetetlen számla.
Eltelt négy év, adósság helyett négyszázmillió forint plusza lett a városnak úgy, hogy minden költségvetési intézménye megmaradt és működött. Mindezek tetejébe közel ötszázmillió forintos fejlesztés valósult meg, elsősorban pályázati forrásból.
Olyan történt városunkban 2006. és 2010. között, amire tudomásom szerint nincs példa ebben az országban. Történt mindez akkor, amikor minden és mindenki eladósodott. Ő beteljesítette azt, amiről mások csak beszélni tudtak, általában csak tudnak.
Közvetlensége, humora, puritán életszemlélete közismert volt. Nem hiszem, hogy volt, vagy lesz olyan polgármester hazánkban, aki olyan szerény javadalmazásért látja el a feladatát, mint ahogy ő ellátta.
Dr.B.P-t sokan sokféle módon támadták politikai ellenfelei, sokan a legízléstelenebb módon. Ennek ellenére, ezzel együtt 2010-ben a szavazatok nyolcvan százalékával ismét megválasztották polgármesternek. Ez a nagyarányú győzelem azt is mutatta, hogy a választók jelentős többsége megértette és elfogadta döntéseinek irányát és eredményességét.
És itt jön a sors, a sorsszerűség. Közel egy héttel a választás után váratlanul meghalt. Egy évvel a halála után a város emlékművet állított az emlékére a temetőben. Ilyenre a XIX. századi fiatal művészek, politikusok, váteszek esetében van példa. Ma már kimondhatjuk, mivel az ő esetében lezárult egy életmű, hogy az élete kortársai és a következő nemzedékek számára példa lehet.
Mi dolgunk a világon? Mondhatunk szép és okos dolgokat. Tettek, napi történésekben megnyilvánuló szándék nélkül, minden üres szó csupán.
Mi dolga volt ennek a fiatalembernek?
Reformátusként vallotta a protestánsok alapeszméjét: tégy meg mindent, amit megtehetsz, aztán a sors eldönti, hogy mi legyen.
Volt egy közös filmünk, amit külön-külön is többször láttunk, és együtt is. Ez a film Az utolsó szamuráj volt. A film a küzdésről, a megmaradás lehetőségeiről szól.
Mi dolgunk a világon? Tegyük felelősséggel a dolgunkat. A jövőt illetően morálisan vállalható módon, magatartással.
Így legyen! Ebben a szellemiségben kívánok boldog újévet. Üdvözöl barátod:


Urbán-Szabó Béla




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes