ÚJ TARTALMAK

Csák Gyöngyi versei - Visszhang; Lassított felvételen; Ami a Seherezádé ciklusból kimaradt; A herceg búcsúja



Visszhang

Ezüst hurokba lépsz,
ezüsttel von be a pillanat.
Nem nyúl utánad önzetlen kéz
vergődhetsz ezüstlatyakban.

Ezüst toronyban harang kong
viszi a hírt haldokló világba
felüti fejét a boldogtalanság,
védtelen szíveden ezüst-málha.

Nemcsak az ezüst-égbolton lakó
ezüstös holdak, csillagok
nézik ezüstvértet öltve miként
masírozol úttalan utakon.

Ezüst-hegyek közt fogy a levegő
ezüst-kaptatókon az élet elnyű,
tüdődben a fáradt ezüst-lebeny
valami hiánytól lengedez.

Ezüstös lelked rég kicsorbult,
tenyészik benne csönd és üresség,
ha több érzés nem fér el benne,
mért támad fel a kísértés?

Ezüst robajjal érkező vihar
ezüst villámmal ijeszt,
jegenyéd ezüst csúcsát
hóhérként hirtelen töri le.

Elszabadul a pokol tüze,
hatalmas lángnyelv ezüst szájból
ezüst egekből jégeső zuhog; egyaránt
pusztít el kételyt és mámort.

Ezüst-képek áznak semmivé,
a képekkel múltbéli csodák,
ezüst-csónakon menekítené
szerelmek emlékét a hiány.

Ezüst-kéz nem törheti az átkot,
lélegzel egy lélek talaján
beköszönt a nyugtató ezüst szélcsend
álomba fagy a dédelgetett világ.


Lassított felvételen

Állandó susogásával
félelmetes az arctalan erdő,
csöndet szeretnék,
lassított felvételen süppedni
háromdimenziós csöndárokba
mielőtt e hang
végleg társammá szegül.


Ami a Seherezádé ciklusból kimaradt

Óhajtom bárhogy:
semmilyen varázslat nem
old el magától.

***

Múltunk pereg a
vásznon; szentimentális
éj következik.

***

Testünk kibontott
kévéi aranylanak
halott nyarakban.

***

Az emelkedő
időgáton szivárvány-
színük fennakad.

***

Fáradok élni.
Találkozunk majd a meg-
hittben odaát.


A herceg búcsúja

Eljött a másnap
okos, vakmerő fejed
meghagytam helyén.

Szabadulásod
ára nagy: mixelem a
magány ízeit.


Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes