Fülszöveg
A Srímad Bhagavatam a védikus irodalom, India vallásbölcseleti irodalmának 5000 évvel ez előtt keletkezett összefoglalása. A védikus bölcsesség legmélyebb és legbensőségesebb tanításait tartalmazza. Szanszkritból angol nyelvre a XX. században A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada fordította, aki e mű fordítását és magyarázatokkal való ellátását tekintette élete fő feladatának. Azonban mielőtt a feladat végére érhetett volna, sajnos távozott ebből a világból. A Srímad Bhagavatam összesen 12 énekéből nem egészen 10 éneket sikerült lefordítania és magyaráznia. A fordítási munkát halála után tanítványai folytatták, így lett az összeállítás befejezett. Azonban magyar nyelvre ezidáig a Srímad Bhagavatam csak azon részeit fordították át, amiket A.C. Bhaktivedanta Swami fordított.
Jelen fordítás célja az, hogy az ebből fakadó hiányt kiküszöbölje legalább addig, amíg a teljesen kompetens magyar fordításra sor nem kerül.
Az olvasó figyelmét felhívom arra, hogy a fordításban közreadott szövegek tiszta és reális megértéséhez az ezt megelőző kötetekben foglaltak alapos ismerete és megértése szükséges! Ezek nélkül a megértés a szerencsére bízott, avagy maximum szépirodalmi értékű. A Srímad Bhagavatam első kilenc éneke és a befejezetlen X. ének magyar nyelven beszerezhető. Mindazonáltal a Srímad Bhagavatam „Summum Bonum” (X. ének), „Egyetemes történelem” (XI. ének) és „A romlás kora” (XII. ének) című bemutatásra kerülő kötetei rendkívül érdekes és tartalmas olvasmányt nyújthatnak a téma iránt érdeklődőknek.
A fordítás közzététele fejezetről-fejezetre halad.
Brahmá az Úr Krisnához imádkozik
1. vers
Az Úr Brahmá így szólt: Kedves Uram, te vagy az egyetlen imádandó Úr, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, ezért felajánlom tiszteletteljes hódolatomat és imáimat, hogy elégedetté tegyelek téged. Óh, pásztorok királyának fia, transzcendentális tested olyan sötét, mint a friss esőfelhők, öltözeted maga a pompás ragyogás és arcod szépségét fülbevalóid és a fejeden ékeskedő pávatollak fokozzák. Válogatott erdei virágok és levelek virágfüzérét viseled, valamint egy pásztorbotot, egy bivalyszarvból készült kürtöt és egy fuvolát tartasz magadnál, így csodálatosan festesz, ahogyan egy falatnyi ételt tartasz kezedben.
2. vers
Kedves Uram, sem én sem senki más nem tudja felbecsülni transzcendentális tested tekintélyét, mely annyira kedves számomra, és amely csak azért jelenik meg, hogy teljesítse őszinte híveid vágyát. Bár elmémet teljesen visszavontam az anyagi dolgokról, mégsem tudom megérteni személyes formádat. Hogyan is tudnám akkor megérteni azt a boldogságot, melyet te magad tapasztalsz, merítesz önmagadból?
3. vers
Azok, akik miközben megmaradnak a társadalomban elért pozíciójuknál, ám mégis elvetik a spekulatív tudást és testüket, szavaikat és elméjüket ajánlják a személyedről és cselekedeteidről szóló leírásoknak, életüket ezeknek az elbeszéléseknek ajánlva, amelyek általad és őszinte híveid által lettek kinyilatkoztatva, feltétlenül elnyerik hatalmadat, bár egyébként téged senki sem érhet el a három világban.
4. vers
Kedves Uram, a neked végzett odaadó szolgálat az önmegvalósítás legjobb útja. Ha valaki feladja ezt az utat és a spekulatív tudás gyakorlásával foglalja le magát, ő csupán kellemetlen folyamatokon megy keresztül és nem fogja elérni hőn áhított vágyai gyümölcsét. Ahogy egy személy, aki az üres búza héját veri, nem tud gabonához jutni, valaki, aki csak a spekulációval foglalja le magát, nem érheti el az önmegvalósítást. Ő ezzel csak gondjai számát fokozza.
5. vers
Óh, mindenható Úr, a múltban sok evilági jógi elérte az odaadó szolgálat szintjét, azáltal, hogy minden igyekezetét neked ajánlotta, és hűségesen követte előírt kötelességeit. Az ilyen odaadó szolgálat következtében, az által, hogy a rólad való hallás és éneklés tökéletes folyamatát követték, sikerült megérteniük téged, Óh egyedüli csalhatatlan, és így könnyedén átadták magukat neked, majd elérték mindenható lakhelyedet.
6. vers
Az abhakták, azonban nem érhetnek el téged, és nem ismerhetik meg személyes jellemvonásaidat. Mindazonáltal megvalósíthatják személytelen kiterjedésed, azáltal, hogy közvetlenül a szívükben jelenlévő aspektusodra összpontosítanak. De ezt csak akkor tehetik meg, ha megtisztítják elméjüket és érzékeiket az anyagi megkülönböztetés összes felfogástól és minden anyagi objektumhoz való ragaszkodástól. Csak ezen az úton fog személytelen formád kézzelfoghatóvá válni számukra.
7. vers
Idővel, a tanult filozófusok vagy tudósok talán képessé válnak arra, hogy a föld összes atomját vagy az összes hópelyhet, netán a Nap, a csillagok és más égitestek minden ragyogó molekuláját megszámlálják, azonban ezen tanult emberek között, akik esetleg megszámlálják határtalan transzcendentális energiád, az Istenség Legfelsőbb Személyigéét, ki tudna leereszkedni a föld felszínére, hogy az összes élőlény érdekét szolgálja?
8. vers
Kedves Uram, azt, aki komolyan vár rád, te megajándékozod indokolatlan kegyeddel, s mindenki, aki türelmesen kivárja, hogy minden múltbeli gaztettének elnyerje méltó visszahatását, és aki szavait, testét, valamint szívből jövő tiszteletteljes hódolatát ajánlja neked, valóban alkalmassá válik a felszabadulásra, és így az jogos igényévé válik.
9. vers
Uram, csak nézd civilizálatlan műveletlenségemet! Hogy próbára tegyem erődet, megpróbáltam kiterjeszteni illuzórikus erőmet, hogy befedjelek téged, a határtalan és eredeti Legfelsőbb lelket, aki még az illúzió mestereit is elképeszti. Mit is hasonlíthatnék hozzád? Ebben helyzetben én olyan vagyok, mint egy apró szikra a tűz uralma alatt.
10. vers
Ezért, Óh csalhatatlan úr, kérlek kegyesen bocsásd meg bűneimet. A szenvedély kötőerejének képviselőjeként születettem és csupán egy egyszerű bolond vagyok, elbizakodottan, magamat egy, az uralkodásodtól független ellenőrző hatalomnak képzelve. A szememet elvakította a tudatlanság, melynek következtében azt gondoltam, hogy én vagyok az univerzum születetlen alkotója. De kérlek vedd figyelembe, hogy én a szolgád vagyok és így méltó a könyörületedre.
11. vers
Mi is vagyok én? – egy apró teremtmény, felmérve tenyerem hét arasznyi nagyságát. Az anyagi természet univerzumának terméke vagyok, a teljes anyagi energia hatása alatt. A hamis egó, az éter, a levegő, a víz és a föld alkot engem is. Ellenben mit mondhatnánk a te dicsőségről? A határtalan univerzumok mind áthatják tested pórusait, ahogyan a porszemek hatolnak át egy zárt ablak hasadékain.
12. vers
Óh, Úr Adhoksahja, egy anya sérelemnek veheti-e, amikor gyermeke, méhében rugdalózik a lábaival? És van-e valami a létezésben, amiről a különféle filozófusok akár azt mondják, hogy valós, akár azt, hogy valótlan, ami ténylegesen kívül esne a te hasadon?
13. vers
Kedves Uram, azt mondják, hogy amikor a három bolygórendszer egyesül az ok-okozati vízen a megsemmisülés idején, a te teljes részed, Náráyana, lefekszik a vízre, és fokozatosan egy lótuszvirág nő köldökéből, és Brahmá megszületik ezen a lótuszon. Bizonyára az efféle vélemények nem helytelenek. Eképpen én nem belőled születtem?
14. vers
Te nem az eredeti Náráyana vagy, Óh magasztos irányító, mivelhogy te vagy a lelke minden megtestesült élőlénynek és örök tanúja a teremtett birodalomnak? Az Úr Náráyana valóban a te kiterjedésed, és Náráyanának hívják, mert ő az eredeti előidézője az univerzum ősvizének. Ő valós, nem illuzórikus energiád, Máyá terméke.
15. vers
Kedves Uram, ha transzcendentális tested, melyben az egész univerzum menedékre talál, valóban az ok-okozati óceánon fekszik, akkor miért nem váltál láthatóvá számomra, amikor kerestelek téged? És miért nem tudtam szívemben felidézni képedet teljesen, ha egyébként később váratlanul megmutatkoztál nekem?
16. vers
Kedves Uram, ezen megjelenésedben bebizonyítottad, hogy te vagy a Máyá mindenható Ura. Bár most ebben az univerzumban vagy, az egész univerzális teremtés a te transzcendentális testedben helyezkedik el, ez tény, mivel te előbb a hasadban hordoztad az egész univerzum, mint anyád, Yasodá.
17. vers
Csakúgy, mint ahogyan ez az egész univerzum, beleértve téged is, a hasadban terült el, ehhez hasonlóan jelent meg most itt egy másik teljesen ugyanolyan formában. Mindek lenne ez köszönhető, hacsak nem hihetetlen energiádnak?
18. vers
Nem-e mutattad meg nekem ma, hogy te és minden egyes dolog a teremtésben hihetetlen energiádnak hatásaként van jelen? Először egyedül te jelentél meg, majd Vrindávana összes teheneként és tehénpásztorfiújaként, a barátaidként nyilvánultál meg. Ezt követően Visnu négykarú formájával azonos módon álló egyéniségként nyilvánítottad ki magad, akit minden élőlény imád, beleértve engem is. Mindezek után megjelentél, mint az univerzumok teljessége. Végül, most ismét eredeti formádat öltötted fel, mint az Abszolút Igazság, aki egyetlen, másik nélkül.
19. vers
Az emberek tudatlanok a te jelenlegi transzcendentális helyzetedet illetően, úgy jelensz meg, mintha az anyagi világ része lennél, és határtalan energiád által kiterjeszted magad, hogy megjelenj ebben a világban. Eképpen az univerzum teremtőjének szerepét öltve magadra, mint Brahmá, a fenntartóként, mint Vishnu nyilvánítod ki magad, a megsemmisítőként pedig megjelensz, mint az Úr Trinetra, vagyis Siva.
20. vers
Óh, Uram, Óh, mindenható teremtő és mester, anyagi szempontból megszületetlen vagy, mégis hogy letörd a hűtlen démonok alaptalan büszkeségét, és hogy bhaktáid iránti kegyedet kimutasd, a félistenek, a szentek, emberek, az állatok és a vízi élőlények között születsz meg.
21. vers
Óh, Mindenható legnagyszerűbb egyetlen! Óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége! Óh, Legfelsőbb Lélek, minden misztikus erő mestere! Kedvteléseidnek a három világ folyamatosan előkelő helyet ad, de ki tudná felbecsülni, hogy hol, hogyan és mikor használod transzcendentális energiáidat, miközben véghezviszed számtalan kedvtelésedet? Senki sem értheti meg spirituális energiáid által véghezvitt cselekedeteid misztériumát.
22. vers
Ennek következtében az egész univerzum, amely nem tűnik többnek, a csalóka anyagi természet egy álmánál, mely sosem válik valódivá, eképpen befedi az élőlény tudatát és az ismétlődő nyomorúság zuhatagával rohamozza meg. Ez az univerzum azonban mégis valódi, mivel a tőled származó illúzió befolyása alatt jött létre, akinek transzcendentális formája örök, tudással és boldogsággal teljes.
23. vers
Te vagy az egyetlen Mindenható Lélek, az eredeti Legfelsőbb Személyiség, az Abszolút Igazság, az önmagától született, vég és kezdet nélküli. Örökkévaló és csalhatatlan, tökéletes és teljes vagy, akivel nem vetekedhet senki más és akire nincsenek hatással az anyagi megjelölések. Boldogságodnak semmi sem vethet gátat, és semmilyen kapcsolatot nem tartasz fenn egyetlen anyagi szennyeződéssel sem. Mindent egybevéve a halhatatlanság elpusztíthatatlan nektárja vagy.
24. vers
Azok, akik elfogadják a tiszta éleslátást eredményező tudást a napsugár ragyogásához hasonló lelki tanitómestertől, ezen az úton megláthatnak téged, mint minden lélek Legfelsőbb Lelkét, mindenki Felsőlelkét. Ily módon megértve eredeti személyiségedet, alkalmassá válnak arra, hogy átszeljék az illuzórikus anyagi létezést.
25. vers
Az, aki tévesen, egy kötelet képes összekeverni egy kígyóval, a félelem rabjává válhat, de feladhatja félelmét az által, hogy rájön, hogy, amit kígyónak vélt, az valójában nem is létezik. Hasonlóképpen, ahhoz, aki nem képes arra, hogy téged mindenki Legfelsőbb Lelkeként lásson, így az anyagi energia folyamatosan elhatalmasodik rajta, míg a rólad szóló tudástól fokozatosan eltávolodik.
26. vers
Az anyagi rabság és felszabadulás eszméi egyaránt a tudatlanság szüleményei, melyek az igaz tudás látókörén kívül esnek, ám megszűnnek létezni, amikor valaki tökéletesen megérti, hogy a tiszta spirituális lélek határozottan különbözik az anyagtól és mindig teljesen tudatos. Ekkor az anyagi rabság és felszabadulás elveszti jelentőségét, mint ahogyan a nappal és az éjszaka között sincs különbség a Nap szemszögéből.
27. vers
Csak nézd azoknak a tudatlan személyeknek az ostobaságát, akik úgy tekintenek rád, mint az illuzórikus energia elkülönült részére, és akik úgy néznek önmaguk személyére – aki szintén te vagy –, mint, ami nem több az anyagi testnél. Az ilyen ostobák azt a következtetést vonják le, hogy a mindenható lelket a te mindenható személyiségeden kívül kell keresni.
28. vers
Óh, határtalan Úr, a szentek saját testükön kívül keresnek téged azáltal, hogy minden dolgot visszautasítanak, ami nem áll kapcsolatban veled. Hogyan is tudnák a különféle emberek felfogni azt, hogy egy kötél fekszik előttük, amíg nem cáfolnak rá arra, hogy az nem egy kígyó.
29. vers
Uram, ha valakinek olyan szerencsében van része, hogy akár csak egy kis mértékben magán viselheti lótuszlábad nyomát, megértheti személyiséged nagyszerűségét. De azok, akik spekuláció által akarják megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét képtelenek lesznek megérteni téged, még akkor is ha sok-sok éven át folyamatosan a Védákat tanulmányozzák.
30. vers
Kedves Uram, ezért hozzád imádkozom, hogy elnyerjem azt a szerencsét, melynek alapján ebben az életben, mint az Úr Brahmá, vagy egy másik életben, melyben megszületek majd, odaadó bhaktáid egyikeként legyek számon tartva. Azért imádkozom, hogy bárhol is legyek, akár még ha egy állati létformában is, de lótuszlábad odaadó szolgálatával foglalhassam le magam.
31. vers
Óh, mindenható Úr, milyen nagyszerű szerencsében van része Vrindávana teheneinek és hölgyeinek és azoknak, akik számára te vagy a nektár, ami olyan, mint az anyatej, melyet fogyasztva boldogságukban megrészegülnek, elégedetté téve téged, valamint azoknak, akik most a borjúk és a gyermekek formáját öltötték magukra. Az összes védikus áldozat sem – melyet egészen az idők kezdetétől mostanáig bemutattak –, nem okoz olyan elégedettséget, mint te!
32. vers
Milyen nagyon szerencsés Nanda Mahárája, a tehénpásztor, és Vrajabhúmi összes többi lakója! Jó szerencséjüknek nincsen határa, mert az Abszolút Igazság, a transzcendentális boldogság forrása, az örökkévaló legfelsőbb Brahman a barátjukká vált.
33. vers
Noha Vrndávana lakóinak ezen szerencséje alig hihető el, mi a különféle érzékek tizenegy uralkodó istensége, akik élén az Úr Siva áll, szintén szerencsések vagyunk, mivel Vrindavana bhaktáinak érzékei szolgáltatják a serleget, melyből újra és újra a nektárt fogyasztjuk, ami nem más, mint lótuszlábad mézének mámorító itala.
34. vers
Legnagyobb esélyem az igazi jószerencse elérésére akkor lesz, ha egyszer megszülethetek valahol Gokula erdejében és fejemet a lótuszlábadról lehulló porban fürdethetem meg, mint birodalmad egyik tagja. Az egész élet és minden lélek maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki lótuszlábának poráért a Védák mantráiban kutatnak.
35. vers
Elmém megzavarodik, ha megpróbálok belegondolni abba, hogy milyen más jutalom van bárhol is, rajtad kívül. Te vagy minden boldogság megtestesítője, amit a Vrndavanai pásztorok közösségének lakhelyén osztasz szét. Elrendezésedből már odaadtad magad a Pútána nevű démonnak és családtagjainak is, egy csere keretében, azáltal, hogy lehetővé tetted számára, hogy egy szentté váljon. Szóval mit adhatnál még Vrndávana szentjeinek, akik otthonaikat, barátaikat, kedves kapcsolataikat, testüket, gyermekeiket és egész életüket, beleértve szívüket, már mind kizárólag neked ajánlották?
36. vers
Kedves Uram, Krisna, amíg az emberek a híveid nem lesznek, materialista ragaszkodásuk és vágyaik a tolvajokéhoz hasonlóak, otthonaik a börtönökhöz, és családjuk iránt táplált szeretetteljes érzéseik a rabláncokhoz hasonlítanak.
37. vers
Drága mesterem, noha te egyébként semmit sem teszel az anyagi létezésben, eljöttél a földre és úgy tettél, mintha anyagias életet élnél, csupán azért, hogy kinyilvánítsd az eksztatikus élvezet különféle változatait bhakáid számára, akik megadták magukat neked.
38. vers
Vannak, akik azt mondják: „Mindent tudok Krisnáról.” Had higgyék csak azt. Amennyire csak képes vagyok, szeretném elkerülni, hogy erről a témáról beszéljek. Óh, Uram, had beszéljek inkább gazdaságodról, amennyire elmémmel, testemmel és szavaimmal az át tudom élni.
39. vers
Kedves Krisnám, alázatosan beleegyezésedet kérem eltávozásomhoz. Valóban te vagy minden dolog ismerője és látója. Ezen túl bár te vagy az összes univerzum ura, én mégis felajánlom ezt az univerzumot neked.
40. vers
Kedves Sri Krisnám, boldogságot adományozol a lótuszhoz hasonlatos Vrisni dinasztiának és kiterjeszted a nagy óceánt melyben a föld, félistenek, a bráhmanák és a tehenek nyugszanak. Eloszlatod a vallástalanság tudatlanságának sötétségét és szembeszállsz a földön megjelenő démonokkal. Óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége, ameddig ez az univerzum létezik, amíg a Nap ragyog, tiszteletteljes hódolatomat fogom ajánlani neked.
41. vers
Sukadeva Gosvámi szólt: Eképpen ajánlotta fel háromszor imáit Brahmá az imádott Úrnak, az Istenség Határtalan Személyiségének, majd leborult lótuszlábához. Ezek után az univerzum mérnökének kinevezett Brahmá visszatért birodalmába.
42. vers
Miután jóváhagyta fia, Brahmá eltávozását, az Istenség Legfelsőbb Személyisége megfogta a borjakat, amelyek éppen ott voltak, ahol egy évvel ezelőtt hagyta őket, és a folyópartra vitte őket, ahol elővette ennivalóját és ahol pásztorfiú barátai éppen úgy jelen voltak, ahogyan az előtt.
43. vers
Óh, király, bár a fiúk egy egész évet töltöttek el az Úrtól elválasztva, az Úr Krisna illuzórikus energiája hatása alá kerültek és így úgy tűnt számukra, mintha az egy év, egy fél pillanat lett volna.
44. vers
Mi volt az valójában, aminek következtében elméjük megzavarodott és az Úr illuzórikus energiájának hatása alá kerültek? Ez Máyá ereje volt, melynek hatása alatt az egész univerzum örökösen a zavarodottság állapotában van, és a feledékenység e légkörében, senki sem képes megérteni valódi azonosságát.
45. vers
A pásztorfiúk, Krisna barátai a következőket mondták az Úr Krisnának: Olyan gyorsan visszatértél! Még egy falatnyit sem ettünk a távollétedben. Kérünk, gyere ide, vedd el az ételedet, minden egyebet félretéve!
46. vers
Aztán az Úr Hrsikesa, mosolyogva befejezte ebédjét a pásztorfiók társaságában. Miközben az erdőből hazafelé indultak, hogy visszatérjenek otthonaikba, Vrajába, az Úr Krisna megmutatta nekik a halott Aghásura kígyó bőrét.
47. vers
Az Úr Krisna transzcendentális testét pávatollak és virágok díszítették, az erdő ásványai borították és fuvolája hangosan és ünnepélyesen zengett. Miközben borjait a nevükön szólította, a pásztorfiúk az ő dicsőségéről énekelve megtisztították az egész világot. Eközben az Úr Krisna megérkezett apja, Nanda Mahárája legelőjére és szépségének ragyogása egyszer csak fesztiváli hangulatúvá változtatta azt a pásztorasszonyok szemében.
48. vers
Ahogy a pásztorfiúk megérkeztek Vraja falujába, így énekeltek: „Ma Krisna megmentett minket egy hatalmas kígyótól!” Néhány fiú úgy írta le dalaiban Krisnát, mint Yasodá fiát, mások pedig úgy, mint Nanda Mahárája fia.
49. vers
Pariksit király szólt: Óh, bráhmana, hogyan tudtak a pásztorasszonyok kifejleszteni Krisna, valaki más fia iránt ilyen tiszta szeretetet, amelyre még sohasem volt példa azelőtt, mikor ilyesmit még a saját gyermekik iránt sem éreztek sosem? Kérlek, magyarázd meg nekem ezt.
50. vers
Sri Sukadeva Gosvami szólt: Óh, király, minden teremtett élőlény számára a legkedvesebb dolog bizonyára önmaga. Más kedves dolgok, mint a gyerekek, a bőség, és még sok egyéb, csak azért vannak, mert önmagunk számára a legkedvesebbek mi vagyunk.
51. vers
Ennek okán, Óh, királyok legjobbja, a testet öltött lélek én-központú: ő még odaadóbban szolgálja önmaga testét és magát, mint az olyan úgynevezett birtoktárgyakat, mint a gyermek, a bőség és az otthon.
52. vers
Azok számára, akik azt gondolják, hogy a test az énjük, Óh, királyok legjobbja, csak azok a dolgok fontosak, amik kapcsolatban állnak a testtel, mégsem lesznek olyan kedvesek számukra, mint a test maga.
53. vers
Amikor valaki azon a szinten áll, hogy az „ez a test az „enyém” gondolata helyett azt gondolja: „ez én vagyok”, nem fogja azt gondolni, hogy „ez a test oly kedves számomra, mint önmagam”. Mindezek után, amikor a test öreggé és haszontalanná válik, valaki arra vágyik, hogy a következő életében erős maradjon.
54. vers
Ily módon válik önmaga a legkedvesebbé minden megtestesült élőlény számára, mindezt csupán azért, hogy megnyugtassa önmagát, melyre alapozva az egész anyagi teremtés, beleértve a mozgó és mozdulatlan élőlényeket, létezhet.
55. vers
Te úgy ismered Krisnát, mint az összes élőlény eredeti Lelkét. Az univerzum egészének érdekében, indokolatlan kegyéből, belső energiája segítségével, úgy jelent meg, mint egy közönséges emberi lény.
56. vers
Azok, akik megértik az Úr Krisnát, belátják, hogy minden dolog, mozgó és mozdulatlan, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének megnyilvánulása. Az ilyen felvilágosult személyek felismerik, hogy nincsen olyan valóság, mely különálló lenne a Legfelsőbb Úr Krisnától.
57. vers
Az anyagi természet eredeti, megnyilvánulatlan formája a forrása minden anyagi dolognak, melynek forrása azonban az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Krisna. Így hogyan tudna bármi is elhatárolódni tőle?
58. vers
Azok számára, akik elfogadják az Úr lótuszlábának csónakját, aki a kozmikus megnyilvánulás menedéke és Muráriként, Mura démon ellenségeként híres, az anyagi világ óceánja mindössze olyan, mint egy borjú patanyomában álló pocsolya. Az ő céljuk a param padam, a Vaikuntha, az a hely, ahol nincs jelen az anyagi nyomorúság, és nem az a hely, ahol minden lépésükben veszély leselkedik rájuk.
59. vers
Ez idáig, minek során tőlem tudakozódtál, teljességében leírtam neked azokat az Úr Hari azon cselekedeteit, melyeket öt éves koráig hajtott végre, de amelyeknél még nem töltötte be a hatodik életévét.
60. vers
Bárki, aki hall vagy énekel ezekről a kedvtelésekről, melyek az Úr Murári hajtott végre pásztorfiú barátaival, legyen szó akár Aghásura megöléséről, az erdőben elköltött ebédről, az Úr transzcendentális formáiban való megjelenéséről, vagy a csodálatos imáról, melyet az Úr Brahmá ajánlott fel neki, bizonyos, hogy eléri minden spirituális vágyát.
61. vers
Így töltötték a fiúk gyermekkorukat Vrndavana földjén, bújócskázva, játékhidakat építve, úgy ugrándozva akár a majmok és még sok egyéb kedves játékkal lefoglalva magukat.
Szinay Balázs
