Minden az idő szövedékében
lüktető ritmus, a forma és a csend váltakozása.
A
szívverésnek, a lélegzetnek, a bolygók keringésének, az életnek, a
megnyilvánulásnak ritmusa van.
Ha a
harmonikus rezgés rezonanciába lép egy másik rezgéssel: együtt lüktetnek,
egybecsengenek: kialakul az összhang.
Művészet az,
mely az Első Hangra rezonál, ezáltal minden, mely vele kapcsolatba kerül,
együtt rezeg általa a kölcsönös áthatottság táncában.
Művész az, aki
belép az Egy terébe, és onnan sugározva részesévé tesz az egybecsengésnek,
harmóniának, átad a Logosz lüktetésének, és egyesít középpontod csendjével.
Orpheusz is
így parancsolt az állatoknak.
Gondolom,
ezért tartották valaha a művészetet
szentnek.
A disszonancia
az összhangzat ellentéte, az összecsengés hiánya.
Nem tudom,
hogy amit a disszonancia szül, az Siva táncának része-e, a kiáradás ellentétes sodrása, belélegzés, vagy
pedig a káosz pusztító irigysége a
teremtőerő iránt: Isten majma.
Baader szerint
a pokol az, ha nemzeni akarunk, de nem vagyunk rá képesek.
Szőcs Emese
Megjegyzés küldése