ÚJ TARTALMAK

Szinay Balázs - Srímad Bhágavatam fordítások (X. ének, 16. fejezet)




Fülszöveg 
Srímad Bhagavatam a védikus irodalom, India vallásbölcseleti irodalmának 5000 évvel ez előtt keletkezett összefoglalása. A védikus bölcsesség legmélyebb és legbensőségesebb tanításait tartalmazza. Szanszkritból angol nyelvre a XX. században A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada fordította, aki e mű fordítását és magyarázatokkal való ellátását tekintette élete fő feladatának. Azonban mielőtt a feladat végére érhetett volna, sajnos távozott ebből a világból. A Srímad Bhagavatam összesen 12 énekéből nem egészen 10 éneket sikerült lefordítania és magyaráznia. A fordítási munkát halála után tanítványai folytatták, így lett az összeállítás befejezett. Azonban magyar nyelvre ezidáig a Srímad Bhagavatam csak azon részeit fordították át, amiket A.C. Bhaktivedanta Swami fordított.
Jelen fordítás célja az, hogy az ebből fakadó hiányt kiküszöbölje legalább addig, amíg a teljesen kompetens magyar fordításra sor nem kerül.
Az olvasó figyelmét felhívom arra, hogy a fordításban közreadott szövegek tiszta és reális megértéséhez az ezt megelőző kötetekben foglaltak alapos ismerete és megértése szükséges! Ezek nélkül a megértés a szerencsére bízott, avagy maximum szépirodalmi értékű. A Srímad Bhagavatam első kilenc éneke és a befejezetlen X. ének magyar nyelven beszerezhető. Mindazonáltal aSrímad Bhagavatam „Summum Bonum” (X. ének), „Egyetemes történelem” (XI. ének) és „A romlás kora” (XII. ének) című bemutatásra kerülő kötetei rendkívül érdekes és tartalmas olvasmányt nyújthatnak a téma iránt érdeklődőknek.
A fordítás közzététele fejezetről-fejezetre halad.


Krisna megbűnteti a Káliya kígyót

1. vers

Sukadeva Gosvami szólt: Az Úr Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, látva, hogy a Yamuná folyót Káliya megfertőzte, arra vágyott, hogy megtisztítsa azt és elűzze Káliyát.

2. vers

Parisksit király így kérdezett: Óh, tanult bölcs, kérlek, magyarázd el, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége hogyan bánt el a kígyóval, Káliyával, aki beszennyezte a Yamuná vizét és hogyan történhetett az, hogy Káliya olyan hosszú ideig tartózkodhatott ott.

3. vers

Óh bráhmana, a határtalan Istenség Legfelsőbb Személyisége szabadon és akadályok nélkül végrehajthatja bármilyen vágyát. Kinek lehetne elege az Úr Vrndavanai pásztorfiúként végrehajtott nagylelkű kedvteléseinek hallgatásából?

4. vers

Sri Sukadeva Gosvámí szólt: A Kálindi (Yamuná) folyón belül volt egy tó, ahol a kígyó Káliyá lakott, akinek heves mérge folyamatosan hevítette és forralta a folyó vizét. Még a folyó gőzölgése is olyan mérgező volt, hogy még a fölötte elszálló madarak is belezuhantak.

5. vers

A folyó felett szálló szél halálos cseppeket sodort a part felé. Az által, hogy kapcsolatba került a mérgező szellővel, az összes növényé és más teremtmény is meghalt a parton.

6. vers

Az Úr Krisna látta, hogy a Káliya kígyó miként fertőzte meg a Yamuná folyót szörnyű és hatásos mérgével. Tekintve, hogy Krisna azért szállt alá a lelki világból, hogy elpusztítsa a rosszindulatú démonokat, felmászott egy hatalmas kadamba fa tetejére és felkészült, hogy támadásba lendüljön. Szorosabbra húzta övét, megpaskolta arcát és a méreggel teli vízbe ugrott.

7. vers

Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége a kígyó tavának környékére zuhant, a kígyó rendkívül zaklatott lett és hevesen zihálni kezdett, majd méregadagokat fecskendezett belé. Ijesztő hullámokkal árasztotta el a környező vidékeket száz íj hossznyi körzetben. Ez egyáltalán nem csoda, mindazonáltal, a Legfelsőbb Úr mozgósította végtelen erejét.

8. vers

Krisna úgy játszott Káliya tavában, mint egy méltóságteljes elefánt, hatalmas karjaival felkavarva a vizet, különféle módokon megszólaltatva azt. Amikor Káliya, hallotta ezeket a hangokat, megértette, hogy valaki birtokháborítást követett el tavában. Mindez türelmetlenné tette és előbújt rejtekéből.

9. vers

Káliya megpillantotta Sri Krisnát, aki oly csodálatosan mosolygott, valamint nagyon finom, lágy, sárga selyemöltözetet viselt, és akinek elbűvölő teste úgy ragyogott, mint az izzó, világos felhő, kinek mellkasát a Srivatsa ékesíti, és lába egy lótuszhoz hasonlatos. Az Úr bátran úszkált a vízben. Viszolyogva bámulatos megjelenésétől, a gonosz Káliya vadul a mellkasára csapott és utána teljesen körbecsavarodott rajta.

10. vers

Amikor a pásztorok társaságának tagjai, akik Krisnát a legkedvesebb barátjuknak tartották, látták őt a kígyóval körbetekerve, mozdulatlanul, rendkívül zavartak lettek. Mindenüket Krisnának ajánlották, önmagukat, családjukat, gazdagságukat, feleségeiket és minden cselekedetüket. Az Urat a Káliya kígyó szorításában látva, intelligenciájuk megzavarodott a bánattól, a siránkozástól és a félelemtől, és így a földre zuhantak.

11. vers

A tehenek, a bikák és a borjak, szomorúan Krisna után sírtak. Szemeiket lábnyomára rögzítették, mely a Legfelsőbb Személy egyedi és utánozhatatlan jelképe volt.

12. vers

Vrndávana területén mind a három baljós jel megnyilvánult, amelyek a földön, az égen, és amelyek az élőlények testein jelentkeztek, és melyek a közelgő veszélyre figyelmeztettek.

13-15. vers

Látván a végzetes jeleket, Nanda Maháráját és a többi pásztort félelem töltötte el, mert tudták, hogy Krisna aznap idősebb testvére, Balaráma nélkül vitte el a csordát. Mivel elméjüket Krisnának ajánlották, éppen úgy féltették őt, mint saját életüket, mit sem tudva hatalmas erejéről és nagyságáról. Azt a következtetést vonták le, hogy a baljós jelek arra utalnak, hogy ő most szembenézett a halállal. Így lesújtotta őket a bánat, a siránkozás és a félelem. Vrndávana minden lakója, beleértve a gyermeket, a nőket és az időseket is, úgy gondolt Krisnára, ahogyan egy tehén gondol védtelen borjára és így ezek a szerencsétlen és bánatos emberek elszántan rohantak ki a faluból, hogy megtalálják őt.

16. vers

A Legfelsőbb Úr, Balaráma, minden transzcendentális tudás mestere, csak mosolygott és nem szólt semmit, ahogy Vrndavana lakóit nézte, miközben így megzavarodtak, és megértette öccse rendkívüli energiáját.

17. vers

Vrndávana lakói a Yamuná partjához siettek és rögtön keresni kezdték szeretetett Krisnájukat, követték az utat, mely lábnyomaival volt jelölve, ami a Legfelsőbb Személy utánozhatatlan jelképe volt.

18. vers

Az Úr Krisna, a pásztorok gyülekezetének mestere lábnyomai egy lótusszal, egy árpaszemmel, egy elefánttal, egy villámmal és egy zászlóval voltak jelölve. Kedves Pariksit királyom, látva lábnyomait az úton a tehenek patanyomai között, Vrndávana lakói nagy sietségben és izgatottan haladtak.

19. vers

Ahogy a Yamuná folyó felé vezető úton igyekeztek, a távolból látták, hogy Krisna a folyóban van, mozdulatlanul a kígyó szorításában. Azt is látták, hogy a pásztorfiúk eszméletlenek és a tehenek Krisna után sírnak. Mindezt látva Vrndávana lakóit aggodalom és megdöbbenés töltötte el.

20. vers

Amikor a fiatal gópik, akiknek elméje mindig Krisnán, a határtalan Úron függött, most azt látták, hogy egy kígyó fogságában van, szeretetteljes barátságára, kedves pillantására és velük való csevegéseire emlékeztek. Nagy bánatban égve, az egész univerzumot értéktelennek érezték.

21. vers

Az idősebb gópik is hasonló zavarodottságot éreztek, mint ők és elárasztotta őket a szomorúság okozta könnyek áradata, és erőteljesen megpróbálták visszatartani Krisna anyját, akinek tudatát teljesen felemésztette fia. Úgy álltak ott, mint a halottak, szemeiket arcára függesztve, miközben Vraja kedvencének kedvtelésiről beszéltek egymásnak.

22. vers

Miután az Úr Balaráma látta Nanda Mahárájat és a többi pásztort, akik egész életüket Krisnának ajánlották, felkészült rá, hogy ő is beleugorjon a folyóba. Azonban, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, az Úr Balaráma, teljesen tudatos volt az Úr Krisna valódi erejét illetően és így mégis visszafogta magát.

23. vers

Az Úr egy ideig a kígyó szorításában maradt, olyan viselkedést színlelve, mint egy közönséges halandó. De, mikor megértette, hogy a nők, a gyermekek és Gokula falujának többi lakója heves bánatot érez, mivel iránta érzett szeretetük, életük egyetlen célja és menedéke, hirtelen kitört Káliya kötelékéből.

24. vers

Csavarodó teste kínlódott az Úr testének feszítésétől, és szabadon engedte őt. Dühtől ajzva a kígyó magasra emelte csuklyáját és mozdulatlanul megállt, miközben hevesen lélegzett. Orrcimpája egy edényhez hasonlított, melyben mérget főznek, és szemének merev pillantása olyan volt, mint egy égő fáklya. Így figyelte a kígyó az Urat.

25. vers

Káliya újra és újra megnyalta ajkait, kettéágazó nyelveivel, ahogy rettenetes pillantást vetve rá, veszedelmes tüzet hányva, Krisna felé indult. De Krisna játékosan megkerülte, úgy mintha Garuda játszana egy kígyóval. Válaszul, Káliya is mozgásba lendült, keresve a kedvező alkalmat, hogy az Úrba marjon.

26. vers

Egyszerűen azáltal, hogy folyton megkerülve őt, kifárasztotta a kígyót, Sri Krisna, minden dolog eredete, egyszer csak felemelte Káliyát a vállára és átkarolta kígyózó fejeit.  Így az Úr Krisna, minden művészet eredeti mestere, elkezdett táncolni. Lótuszlábai számtalan ékszertől vöröslöttek, amint a kígyó fején lépkedett velük.

27. vers

Bámulva az Úr táncát, a mennyei bolygókon élő szolgái, a Gandharvák, a Siddhák, a bölcsek, a Cáránanák és a félistenek feleségei, azonnal odasereglettek. Nagy örömmel kísérték figyelemmel az Úr táncát és mrdánga, panava, ánaka nevű dobjaikon kísérték azt. Ezzel együtt dalokat, virágokat és imákat is ajánlottak neki.

28. vers

Kedves királyom, Káliyának 101 feje volt, és amikor közülük egy nem akart meghajolni, az Úr Sri Krisna, aki megbünteti a gonosztevőket, be akarta törni a makacs fejet, kegyetlen csapást mérve rá lábával. Amikor Káliya halálos fájdalmat érzett, fejét forgatva, kísértetéjes módon vért hányt szájából és orrából. A kígyó tehát végtelen fájdalmat és nyomorúságot élt át.

29. vers

Miközben szeméből mérgező szenny hullott, Káliya megpróbálta felemelni egyik fejét, mely dühösen és hevesen zihált. Aztán az Úr, hogy megfékezze, és hogy táncát járja rajta, lábaival arra kényszerítette, hogy hajoljon meg előtte. Ahogyan a félistenek szemlélték mutatványát, kedvezőnek találták az alkalmat, hogy virágesővel imádják őt, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

30. vers

Kedves Pariksitom, az Úr Krisna csodálatos és erőteljes táncmozdulatai letörték Káliya mind az ezer csuklyáját. Így a kígyó, aki szájából bőséges vért köpött, végül elfogadta Sri Krisnát, mint az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, mint minden mozgó és mozdulatlan élőlény mesterét, Sri Náráyánát. Így elméjével menedéket keresett az Úrnál.

31. vers
Amikor Káliya feleségei látták, hogy hogyan merül ki a kígyó az Úr Krisna ránehezedő súlya alatt, aki az egész univerzumot hordja a gyomrában, és hogy Káliya esernyőhöz hasonlatos csuklyái mennyire megtépázottak az Úr Krisna fogásának csapásától, nagy zavarodottság lett úrrá rajtuk. Összezilált öltözékkel, díszekkel és hajjal közeledtek az örök Legfelsőbb Személy felé.

32. vers

Elméjük is rendkívül zavart volt, a jámbor hölgyek maguk elé állították gyermekeiket és meghajoltak minden teremtmény Ura előtt és testükkel egyenesen a fölre borultak. Férjük szabadságáért és a Legfelsőbb Úr, a határtalan menedék adományozójának menedékéért esedeztek, majd könyörgésre emelve kezüket az Úrhoz közeledtek.

33. vers

Kályá feleségei szóltak: A bűnös bizonyára megbűnhődik az által, hogy legyőzötté és az alattvalóddá válik. Azért jelentél meg ebben a világban, hogy megfékezd az irigy és kegyetlen személyeket. Oly elfogulatlan vagy, hogy egyformán tekintesz ellenségeidre és saját fiaidra is, amikor kiszabod az élőlények büntetését, az élőlények határtalan javát így szolgálva.

34. vers

Az, amit most itt teszel valóságos kegy számunkra, melyet azért adsz, hogy távol tartsd a bűnösöket a szennyeződésektől. Mivel feltételekhez kötött lélek, férjünk oly bűnös, hogy egy kígyó testével azonosítja magát. Haragod alkalmas rá, hogy azt iránta érzett kegyként fogjuk fel.

35. vers

Férjünk talán szigorú lemondásokat végzett egy korábbi életében, megszabadítva elméjét a büszkeségtől és a mások iránti ragaszkodástól? Ez az, amiért most könyörületes vagy vele? Vagy netán előző létében gondosan végezte a vallásos kötelességeket, hogy minden élőlény érdekét szolgálja és ez az, amiért Te, minden élőlény élete, most elégedett vagy vele?

36. vers

Óh, Urunk nem értjük, hogyan jutott Káliya ahhoz a lehetőséghez, hogy most lótuszlábad pora érintse. Ezért még a szerencse istennője is száz évig tartó lemondást végez, feladva minden más vágyat, aszketikus fogadalmakat téve.

37. vers

Azok, akik elérik lótuszlábad, sohasem vágynak többé a mennyek királyának rangjára, vagy korlátlan uralomra, vagy Brahmá helyzetére vagy akár a föld feletti uralomra. Még a jóga tökéletessége és önmaguk felszabadítása sem érdekli őket.

38. vers

Óh, Urunk, bár Káliya, a kígyók királya tudatlanként született és a harag vezérelte, elérte, ami mindenki számára nagyon nehéz elérni. A megtestesült élőlények, aki teli vannak vággyal és az állandó születés és halál körforgásában vándorolnak, minden áldásban részesülhetnek egyszerűen az által, hogy lótuszlábad pora megjelenik előttük.

39. vers

Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neked, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének. Bár jelen vagy mindenki szívében, mint a Legfelsőbb lélek, mindent átható is vagy. Bár te vagy minden anyagi elem menedéke, előbb léteztél, mint a teremtés. És bár minden ok oka vagy, mégis minden ok és visszahatás felett állsz, mint a Legfelsőbb Lélek.

40. vers

Meghódolunk neked, az Abszolút Igazságnak, aki minden transzcendentális tudás tárhelye és birtokosa és a határtalan energiák birtokosa is. Bár minden anyagi minőségtől és átalakulástól mentes vagy, te vagy az anyagi természet elsődleges mozgatója.

41. vers

Meghódolunk neked, aki maga vagy az idő. Te vagy az idő menedéke, és az idő folyásának tanúja. Te vagy az univerzum és annak független fenntartója. Te vagy a teremtője és benne minden ok forrása.

42-43. vers

Meghódolunk neked, aki a fizikai elemek határtalan lelke, és te vagy az alapja az érzékek finom érzékelésének, az életlevegőnek, az elmének, az intelligenciának és tudatnak. Elrendezésedből a parányi lelkek az anyagi természet három típusával azonosítják magukat, ennek következtében az önmagukkal kapcsolatos igazság megítélése befedetté válik. Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neked, határtalan Legfelsőbb Személyisége, a legparányibb leghatalmasabb, az Istenség Mindent tudó Személyisége, aki szilárd a transzcendensben, aki megjutalmazza a különféle filozófiai nézetek képviselőit, és aki a különféle elgondolások és azok kifejező igéinek fenntartó ereje.

44. vers

Újra és újra tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neked, minden hiteles bizonyíték alapjának, a hiteles szentírások szerzőjének és eredetének, aki megnyilvánítja magát a Védikus irodalomban, amelyek éppúgy javasolják a gyümölcsöző tetteket, mint az anyagi világról való lemondást.

45. vers

Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk az Úr Krisnának és az Úr Rámának, Vasudeva fiainak, és az Úr Pradyumnának valamint az Aniruddhának. Tiszteletteljes hódolatunka ajánljuk minden szent bhakta mesterének, Visnunak.

46. vers

Hódolat neked, Óh, Urunk, aki megnyilvánítod az anyagi és a lelki minőség változatosságát. Az anyagi minőség burkába rejtőzöl, és ugyanazon minőségek utalnak a te létedre is. Független vagy az anyagi tulajdonságoktól, akár csak egy tanú és tökéletesen csak odaadó híveid ismernek.

47. vers

Óh, Úr Hrsíkesa, érzékek ura, kérünk téged, hogy had ajánljuk fel neked tiszteletteljes hódolatunkat, kinek kedvtelései hihetetlenül dicsőségesek. Létedre a kozmikus megnyilvánulás teremtésének és kiáramlásának szükségességéből lehet következtetni. Bár bhaktáid képesek arra, hogy megértsenek téged így, az abhakták előtt megnyilvánulatlan maradsz, az önmegvalósítás szempontjából.

48. vers

Tiszteletteljes hódolatunkat ajánljuk neked, aki minden alantas és feljebbvaló dolog célját ismered, mint minden létező felügyelője. Te különbözöl az univerzális teremtéstől, és te vagy az alap, amin az illúzióban élő teremtett élőlények kifejlődnek és az illúzió tanúja is. Ezen túl te vagy minden ok gyökere az egész világon.

49. vers

Óh, mindenható Úr, noha neked nincsen okod rá, hogy az anyagi cselekedetek burkába kerülj, az idő formájában, az örök idő örök hatását öltöd magadra, hogy elrendezd az univerzum teremtését, a fenntartását és a megsemmisülését. Mindezt azáltal teszed, hogy felébreszted a természet minden módozatának különféle funkcióit, mely ezt megelőzően alvó állapodban szunnyad. Játékos hangulatodban, csupán pillantásoddal tökéletesen elvégzed a kozmikus szabályozás tevékenységeit. 

50. vers

Így minden anyagi test a három világban, beleértve a félistenekét, akiket a jóság, beleértve azokat, akiket a szenvedély, és beleértve azokat az ostobákat, akiket a tudatlanság mozgat, a te teremtésed eredménye. Még azok az élőlények is, akiknek félisteni teste van, különösen kedvesek neked és így támogatva őket, védelmezve vallásos elveiket, egy ajándék vagy a földnek. 

51. vers

Legalább egyszer egy mester is elnézi hűséges gyermeke és alárendeltje támadását. Óh, Legfelsőbb Jóságos Lélek, megbocsájthatnál ostoba férjünknek, aki nem értette ki vagy.

52. vers

Óh, mindenható Úr, kérünk légy kegyes. Egy szenthez illik az, hogy szánalmat érezzen az olyan nők iránt, mint mi. A kígyó már majdnem föladta életét. Kérünk téged, hogy add vissza nekünk férjünket, aki az életünk és a lelkünk.

53. vers

Kérünk, most mondd el nekünk, szolgáidnak, mit tegyünk? Bizonyára bárki, aki hűségesen megvalósítja szolgálatodat, automatikusan megszabadul minden félelemtől.

54. vers

Sukadeva Gosvámi szólt: Így a Nága-patni által dicsért Istenség Legfelsőbb Személyisége felélesztette a kígyó Káliyát, aki már elvesztette eszméletét, és akinek fejeit az Úr lótuszlába zúzta szét.
55. vers

Káliya lassan visszanyerte életerejét és érzékelő funkcióit. Aztán hangosan és fájdalmasan lélegezve, az elesett kígyó, alázatosan és engedelmesen az Úr Krisnához, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez szólt.

56. vers

A Káliya kígyó szólt: kígyóként való születésünk bűnössé, büszkévé és dühössé tett minket. Óh, Uram nagyon nehéz dolog az élőlények számára, hogy feladják feltételekhez kötött természetüket, mely által azzal azonosítják magukat, ami valótlan. 

57. vers

Óh, Legfelsőbb Teremtő, te hozod létre az univerzumot, összeállítva az anyagi megnyilvánulások sokszínűségét, és a folyamat során különféle személyiségek és fajok, különféle érzékelési és pszichikai sajátosságok, és különféle anyák és apák, valamint különféle mentalitások és formák burkát öltöd magadra.

58. vers

Óh, Istenség Legfelsőbb Személyisége, a teremtésedbe tartozó minden faj közül, mi kígyók vagyunk a legfelbőszültebb fajta. Minket is becsap illuzórikus energiád, melytől nagyon nehéz megszabadulni, hogyan is volna lehetséges, hogy mi magunktól megszabaduljunk tőle?

59. vers

Óh, Uram, mivel te vagy az univerzum Mindent tudó Ura, te vagy a szabadság adományozója, mely feloldoz az illúzió fogsága alól, kérlek, rendelkezz felettünk, akárhogyan is határozol, legyen az büntetés vagy kegyelem.

60. vers

Sukadeva Gosvámi szólt: Miután hallotta Káliya szavait, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki egy emberi lény kötelességeit végezte, válaszolt: Óh, kígyó, nem maradhatsz itt tovább. Gyermekeid és feleségeid és más rokonaid, valamint barátaid kíséretében térj vissza az óceánba. Hagyd, hogy a folyót a tehenek és az emberek élvezzék.

61. vers

Ha egy halandó élőlény hozzád intézett parancsomra emlékezik, vagyis arra, hogy hagyd el Vrndávanát és menj az óceánba, és elbeszéli ennek történetét napkeltekor és napnyugtakor, akkor sosem fog félni tőled.

62. vers

Ha valaki fürdőt vesz kedvteléseim eme színhelyén és ezen tó vizének érdekében végez felajánlásokat a félistenek és más imádandó személyiségek részére, valamint aki böjtölve és illendően imád engem és emlékezik rám, biztos, hogy megszabadul minden bűnös visszahatástól.

63. vers

Félelmedben, hogy Garuda felfal, elhagytad Ramanaka földjét és eljöttél, hogy menedéket keress ennél a tónál. De mivel most már lábam nyomai jelölnek téged, Garuda nem fog többé idejönni azzal a szándékkal, hogy megegyen téged.

64. vers

Sukadeva Gosvámi folytatta: Kedves királyom, megáldva az Úr Krisna, az Istenség Legfelsőbb Személyisége által, akinek cselekedetei csodálatra méltóak, Káliya csatlakozott feleségeihez, örömmel és mély tisztelettel imádva őt.

65-67. vers

Kaliya az univerzum Urát imádta, aki szép öltözetet, többek között nyakláncot, ékszereket és más értékes díszeket, illatos balzsamokat, és egy lótuszokból álló virágfüzért viselt, azáltal, hogy hódolatát ajánlotta neki. Tekintetbe véve, hogy az Úr, akinek zászlaját Garuda emblémája díszíti, mit kért, elégedettség töltötte el. Az Úr engedélyét kérte, hogy távozhasson, majd megkerülte őt és hódolatát ajánlotta neki. Amikor visszatért feleségeihez, barátaihoz és gyermekeihez, visszatért velük saját szigetére, a tengerbe. A nagy erejű Káliya tehát eltávozott és a Yamuná folyó nyomban visszanyerte eredeti állapotát, megtisztulva a méregtől és nektári vízzel telten. Mindez az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből történt így, aki egy emberhez hasonló alakban jelent meg, hogy élvezze kedvteléseit. 



Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes