ÚJ TARTALMAK

Poéták 2013 verspályázat



Az Éden Művészeti Hálózat „Poéták 2013” címmel versíró pályázatot hirdet.

A verspályázat témája kötetlen, tehát bármilyen verssel lehet nevezni!
A versenyre 14 éves kortól nevezhetnek az amatőr, elismerésre és megmérettetésre vágyó, alkotószellemű versírók a világ bármely pontjáról. Nem csak új versekkel, régiekkel is lehet pályázni a vers író pályázatra.
Kötettel rendelkező költők is pályázhatnak!! 

A pályázaton a zsűri tagjainak családtagjai és az Édentől Északra csoport tagjai nem vehetnek részt!!
10 fős, izgalmas zsűri bírálja el a verseket!!

Nevezési határidő: 

2013. június 20. 23 óra 30 perc

Nem elegendő számú pályázati vers esetén a nevezési időt meghosszabbítjuk!

Kérnénk a pályázókat, hogy a versküldést és a befizetést lehetőleg ne az utolsó napokra hagyják, mert ez az eredményhirdetés csúszását eredményezheti!! Várjuk a pályázók mihamarabbi nevezését. Köszönjük.

Díjazás:

I.   díj 15 ezer Ft + 10 ezer Ft értékű könyvcsomag
II.  díj 7 ezer Ft + 7 ezer Ft értékű könyvcsomag
III. díj 10 000 Ft értékű könyvcsomag
IV. díj 7 000 Ft értékű könyvcsomag
V.  díj 5 000 Ft értékű könyvcsomag

Különdíj:

A legjobb helyezést elért - nem az első ötben szereplő - 25 év alatti versíró 5000 Ft értékű könyvcsomagot kap.

A verset a tenyforras@gmail.com e-mail címre kell küldeni. A levélben kérjük a pályázók életkorának feltüntetését és postázási címüket, valamint pár soros nyilatkozatot arról, hogy a beküldött mű saját szellemi termék!!

Nevezési díj:

1000 Ft/vers. 

Az Éden Művészeti Hálózat a nevezési díjakból befolyt összeget az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan irodalmi estek színházbérleti díjára, tehetséges alkotók versantológiákban való szerepeltetésére, támogatására fordítja!!
Legutóbb az 5. Éden Versklub rendezvényét támogattuk, amely a „Megújulás - Költők szabadsága” című pályázattal volt kapcsolatos – a helyszín a Spinoza Színház Téli Kertje volt:

A nevezési díjat rózsaszín postai utalványon, a következő címre lehet elküldeni, legkésőbb a beküldési határidőig, kérésre számlaszámot is tudunk adni:

Beri Róbert
Budapest
II. ker. Érmelléki út 15. als. 2.
1026

Kérnénk mindenkit, hogy adatait a csekken olvashatóan tüntesse fel!
Pályázni akár több verssel is lehet, a nevezési díj ebben az esetben értelemszerűen annyiszor 1000 Ft, amennyi verssel nevez a pályázó.

 A legjobbnak ítélt beérkező 50 alkotást a következő zsűri bírálja el:

Beri Róbert – költő, az Éden Művészeti Hálózat vezetője, a Comitatus folyóirat főszerkesztő-helyettese

Csák Gyöngyi – költő, író

Kőhalmi Ildikó - költő

Payer Imre – József Attila-díjas költő, esszéista, irodalomtudós

Pethes Mária - költő

Petz György – költő, író, Szépírók Társasága egyesület

Serfőző Attila – költő, író, festőművész, a Héttorony irodalmi portál vezetője

Zalán Tibor – költő, író, dramaturg


A verspályázat döntőjébe jutottak névsora június 23-án, az Éden Művészeti Hálózatba tartozó Édentől Északra Csoport honlapján lesz olvasható, míg az eredményhirdetés június 30-án.

A pályázat eredményének közlésekor táblázatban közöljük a döntőbe jutott 50 versíró zsűritől kapott pontszámait – de nem csak az összesített pontszámot, hanem azt is, hogy az adott vers milyen lebontásban kapta a pontokat a zsűritagoktól. Ez merőben szokatlan a versírópályázatoknál, ugyanakkor igen érdekes és izgalmas.
Valamint az összes döntős vers is felkerül az oldalra.

Egyedi lehetőségek pályázata!
A verspályázat döntőjébe jutott versek közül 25 elhangzik majd az Éden Versklub irodalmi műsorában, amely a Spinoza Színházban kerül megrendezésre. Az egyik lezajlott verspályázat döntős verseiből is készült műsor, az alábbi linken megtekinthető a beszámoló és fotók:
http://edentol.gportal.hu/gindex.php?pg=34831719&nid=6302359

A hálózat honlapja, ahol a régebbi pályázatok eredményei és versei megtekinthetőek:


http://edentol.gportal.hu/

Gyökerek vers és kispróza pályázat – ingyenes részvétellel, nyomtatásban való szereplési lehetőséggel!

Nyári szünetet tartunk!



Kedves Olvasónk, Látogatónk!

Folyóiratunk mától 1 hónapos nyári szünetet tart.
Köszönjük szépen eddigi figyelmed!
Arra kérnénk, hogy a szünet alatt is olvasd az oldalt, osszd meg a rajta található tartalmakat, minél több érdeklődőhöz eljuttatva így hírünk és közös munkánk.
Mostanra rengeteg érdekes és izgalmas anyag található az oldalon!
Mi is hasonló képpen fogunk tenni, amellett, hogy persze karbantartunk is.:)

Szerkesztőség

Comitatus folyóirat III. évfolyam, 5. szám



Olvass bele (teljes képernyős, lapozós változathoz kattints a képre)!

 Csak a Tartalom megtekintéséhez kattints a képre!

Vagy töltsd le!



Fehér Csaba versei - Kő, papír, olló; Európa; Mosolygó májusok; Harminckilenc

Kő, papír, olló

Páros lábbal ugranak az évek,
Mint gyerekek az ugróiskolán,
Megcsillannak messze-messze fények,
Még nincs késő és sosem volt korán.

Keringett egy gondolat az égen,
Zaboláztam buzgón minden órát,
Lábát törte pegazusom régen -
S ültettem jó deszkának diófát.

Lyukas zsebbel, megfoltozott szívvel
Túl könnyű hinni: mindent nem lehet.
Láncainkat veszíthetjük így el,
S én összeloptam újra perceket.

Húsz esztendő nem a világ, mégsem?
És álmodozni, mondják, nem szabad?
Vállaltad, hát vállald fel egészen:
Mert elbukik, ki kövek közt szalad.

Gyertek, Párkák, s kacagjon a holló;
De ne mutasson senki rossz utat!
Vigyázzatok, kicsorbul az olló,
Ha kezem nektek majd követ mutat!


Európa

Bősz bikaként úszott tova lassan
Tenger habjai közt Zeusz egykor
Nézte a vízben a szép hajadont, míg
Az meg csak nevetett s kacagott rá
Pajkosan inte felé, odahívta
Lágy hangon muzsikált neki közben
Vágyakozón néz rá a vad állat
Kéreti egyre magát, szeme villan
Fertályóra se kell, mire végül
Csendben elpihen ősz bika hátán
Alszik a lány, haja omlik a szélben
Léptet az állat, száll, viszi hullám
Várja a messzi fehér sziget őket
Csillagok otthona, szél hona, Kréta
És most honfi, tekintsd a jelenkort -
Lenne-e bár ilyen isten az égben
Jönne-e érted a vágy, rabul ejtve
Kellene még vajon, ó, Európa
Mostoha tested bárkinek is?


Mosolygó májusok

Tavasz kelt, s még felrémlettek bennem
Bodzaillatú, régi májusok
Szirmokat hullattak az eperfák
És söpörtek a virágárusok

A korzón most is port kavar a szél
A szökőkútnál én, te, mi és ők
Mosolyra húzódik a szám, ahogy
Visszaintegetnek letűnt idők

Szánk bizony csak vékony vonal mára
Mert ránk az öröm elvétve tekint
Mikor lesz az egyenesből végre
Egy parabola, szép íves, megint?

Bodzaillatú, régi májusok
Ti nevettek ránk és mi is viszont
Látod, itt vagyunk: szemünkben ragyog
A messze távol fénylő horizont


Harminckilenc

Ókútba hullnak a szavak,
csobbannak vissza az emberig
neszek, emlékek, freskók és farkasok,
s az a szép fényes nap mára olvadt méz:
Nem félek.
Mind csak egy porszem Zeusz küszöbén,
hol a hullámokat kergeti Pilátus, Mózes, meg én.
Disznótor volt a télen és álarcosbál,
a születésnapomra a Katalin utcából hoztál
nekem virágot,
de a tündér az ajtón kívül maradt,
tudom, békekötésre vágyott.
Lásd, itt van a pillanat, mikor
elrejtőzhet a bárány és az őz,
eljön újra az ősz, s te várhatsz rám,
míg teljessé lesz a történet,
ami régimódi, mégis örök:

Te várhatsz rám, s én majd jövök!


Brátán Erzsébet - Amilyen párt vonzol



Az a mondás járja, hogy pontosan olyan párt vonzol be magadnak, amennyire értékeled önmagad!
Nos, hogy ez mennyire igaz, arról mindenki maga is meggyőződhet.

A külvilág egy tükör, melyben önmagunkat látjuk. A másik ember is tükör, de hogy mennyire jó tükör egy igazi társ, aki az aurádban él, akivel nap, mint nap együtt lélegzel, azt már mind tudjuk. Bár, ha a társ nem megfelelő, sokan azt gondoljuk, hogy vele van a baj. Pedig nem…
A társad a legjobb és legtisztább tükre annak, amilyenre te tartod magad. Ha haragszol magadra, haragszik rád és tovább sorolja a hibáidat. Ha nem veszed észre erényeidet, mindig csak azokat sorolod, amelyek nem tetszenek benned, azt fogja szajkózni. Olyan kegyetlen és kíméletlen tükröt tart eléd, amit nem biztos, hogy kibírsz. Ekkor következik be a válás. Elhagyod, mert nem bírtad elviselni, hisz tűrhetetlen volt, amit művelt. Mindent megmutatott, amit nem akartál észrevenni.
Ekkor történik a legnagyobb pofára esés… ugyanis, ha ezek után mégis újra összehoz a sors valakivel, de te közben semmit sem változol, érdekes módon ugyanolyan kegyetlen és kíméletlen párt fogsz találni. S ez mindaddig így lesz, amíg nem veszed észre, hogy mindenért te magad vagy a felelős, te magad vonzod be a saját tükrödet.

Tehát, ha olyan tükröt szeretnél, amibe szívesen nézel bele, változz te magad, és teremtsd meg azt! Nagy igazság, hogy neked kell változni, és akkor változik a körülötted lévő külvilág és az emberek, hiszen, ha minden tükör, akkor csak azt adják vissza, amit te magad bocsátasz ki…

Erre aztán felkapják a fejüket a szkeptikusok és azt kérdezik:
Ezer példát is tudnék felhozni, amikor egy szelíd, kedves, aranyos teremtés férje egy undok, kötekedő, rosszindulatú, önző akarnok, nem hiszem, hogy erre vágyott volna az a kedves hölgy…
Persze, hogy nem erre vágyott, hanem arra, hogy ha ő kedves, rendes mindenkivel, akkor vele is azok legyenek, és bár ezt megkapja másoktól, de akitől a legjobban szeretné, az élete párjától nem.
Miért?
Aki nem tartja magát méltónak másra, az undok párt vonz. Ez egy kettősség az EGY-én életében, még a mondásban is benne van: Ellentétek vonzzák egymást! Ez a köztudattal ellentétben nem arra vonatkozik, hogy a hölgy a pozitív és a párja a negatív, sokkal inkább a kedves rendes aranyos hölgy belső lelkivilágának kettősségére. Az ilyen hölgy "bocsánat, hogy élek típus", vagyis saját magát nem tartja semminek, mindenki mást szeret, mindenki előbbre való önmagánál. Ezért olyan párt vonz be, amire tartja magát, az pedig egész álló nap a fejéhez vágja, amit ő maga gondol saját magáról.
Érdekes ez a tükör… talán éppen arra vár, mikor unja meg?
S igen, mikor befejezi, avagy másképp gondol önmagára, mindjárt változik a kapcsolata (is)…
Nézzük a másik oldalról. Az önző akarnok szelíd, kedves rendes párt vonz be, aki némán tűri a szemétségeit. Ő pedig nem javul, sokszor akarata ellenére is bántani kényszerül a másikat.
Miért?
Nos, a tükör effektus miatt. Ő azt gondolja saját magáról, hogy egy kedves, rendes, csendes, szelíd, akinek mindig igaza van… s azt kapja vissza.

Tükröm-tükröm, mondd meg nékem…



Brátán Erzsébet


Kühne Katalin - Orvosok, ápolók



Számos tanulmány készült az egészségügy állapotáról. Kötetek százai foglalkoznak ezekkel a fontos kérdésekkel, tudósaink, kutatóink igyekeznek megtalálni a helyes utat, amely megoldást adhat. A folyóiratok hasábjain szinte naponta olvashatunk ezekről a törvénytervezetekről. Idézek néhány véleményt írásaikból, intelmeiket ajánlom figyelmükbe, gondolkodásra késztetve olvasóimat.
           
„A személyi méltóság arra kötelez minket, hogy védelmezzük az emberi életet, amely a fogantatással kezdődik... Nagy szükségünk van a tudatformálásra, mert az élet védelme egyben a család, a nemzet védelmét is jelenti.... Ha a hátrányos helyzetű gyermekek nem részesülnek megfelelő oktatásban, az ország működésképtelenségéhez és a közbiztonság romlásához vezethet”. /Harrach Péter kereszténydemokrata politikus/

A család a legfontosabb kis közösség, de része a nemzetnek. Minden tagjának joga, kötelessége ezt a legkisebb egységet megteremteni, mert ezzel az egész ország fennmaradását biztosíthatjuk. Az anyaság a legszebb feladatok egyike. A nő kiteljesedhet ebben a tevékenységében, férje és gyermekei mellett jól érezheti magát, megteremtheti családja számára azt a hátteret, nekik olyan meghízható életet nyújthat, ami a mai világban a legfontosabb. A külvilágban úgyis sok olyan gonoszság nehezíti meg az emberek életét, legalább otthon lehessen békében, nyugalomban élni.

„Vissza kell állítani a társadalomban az anyaság méltóságát és a nő küldetésének értékét, ha az asszonyok megfeledkeznek erről a feladatról, kihal az emberiség.”/ II. János Pál pápa/

Minden felnőttnek kötelessége, hogy azon gondolkodjon, mit tehet annak érdekében, hogy a jelenlegi helyzet megváltozzon. Természetesen az államnak ehhez meg kell teremtenie  a feltételeket, javítania a családok anyagi helyzetén, hogy a nők csak családjukra gondolhassanak, mert a szülőnek lenni minden ember számára a legszebb feladat.
A szociológusok, kutató orvosok, gyógyszerészek elemzései rámutattak arra, hogy a szegénységben felnövő gyermekeket nagy veszélyek fenyegetik. Sok munkahely megszűnt, egyre több a hajléktalan és a létminimum alatt élők száma. Az alkalmi munkából élők éppen a legszükségesebbet teremtik meg a család számára, vagy talán azt sem képesek megadni, amire a legnagyobb szükség lenne: minden nap meleg étel, tiszta, fűtött, egészséges lakás.
      
„A hátrányos helyzetű térségekben magas a gyermekhalál és a daganatos betegségek száma, egyre több gyermek fogyaszt alkoholt (és drogot).” /Dr. Velkey György gyermekorvos, kutató/

A mélyszegénységben élők számára mindennapi  küzdelem a létért való harc. Őket még inkább megilleti a rájuk fordított figyelem, az emberhez méltó élet. A betegségek megelőzésére számos felvilágosító tanulmány született, de ez nem mindig jut el hozzájuk. Az oktatás megújítására tett kísérletek is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megváltozzanak életkörülményeik. A világ országaiban több helyen jól működnek civil szervezetek, önkéntes munkások,   missziók. Hazánkban is számos egyesület dolgozik azon, hogy a megbetegedett tízezreken segítsen, a betegségek megelőzése érdekében a felvilágosító munkát eljuttassa a szegénységben élőkhöz. A betegségek kialakulásának melegágya a mélyszegénység, a nyomor, az alultápláltság, a tiszta ivóvíz hiánya, a tudatlanság és a félelem. Az ördögi kör a kórokozók megjelenése miatti testi elváltozásokon és a nyomorúságon felül még lelki fájdalmakkal, megbélyegzéssel és kirekesztéssel, ebből fakadóan a teljes elmagányosodással is jár. Ez a  fontos munka évtizedek óta tart, természetesen folytatódik, a kormány intézkedései következtében nagy figyelmet fordítanak az egészséges életmóddal kapcsolatos felvilágosító munkára, amelynek eredményei – ha nem is a megfelelő mértékben – de már láthatóak. Néhány orvosra és ápolónőre emlékszem, akik hivatásukat magas színvonalon művelték. Sok ilyen szakemberre lenne most is szükségünk.
Pál professzor úrral gyermekkoromban kerültem kapcsolatba, azóta is sokszor emlegetjük őt. Édesanyám vitt el hozzá, mert szívizomgyulladásom és többszöri mandulagyulladásom mellé ízületi fájdalmaim is erősödtek. Sokat hiányoztam az iskolából, és egyre gyengébb lettem. Ő vette ki a mandulámat és ezzel megszűntek panaszaim.
Fiát, Pétert választottam felnőttként háziorvosommá, édesanyámékon gyakran segített idős korukban. Belgyógyászként hamar észrevette, mi okozza az öt év óta tartó állandó hasmenésemet, gyengülésemet. Előtte két éven át jártam a kórházakat, egy híres adjunktus minden lehetséges vizsgálatot elvégzett és autoimmun-hiányt, laktóz intoleranciát (tejcukor érzékenységet) állapított meg. Péter doktor úr tüzetes vizsgálatok után hasnyálmirigy gyulladásomra megtalálta a megfelelő gyógyszereket, és megszüntette ezt a súlyos állapotot. Így nagy öröm volt számomra, hogy helyt tudok állni otthon és a munkahelyemen is. Visszaadta életkedvemet és fizikai erőmet. Erősödni kezdtem, majd visszanyertem régi súlyomat is.  Soha nem fogadott el hálapénzt, tudta, nem vet fel a pénz, keresetemből nem futná erre. Jó diagnoszta, kedves, figyelmes ember, aki alaposan kivizsgálja minden páciensét (sok ember választotta őt, nagy a körzete), nem sajnálja rájuk idejét. Megérti az idős emberek gondjait, foglalkozik velük, jó tanácsokkal látja el őket. Most, amikor olyan kevés a háziorvos, örülhetek, hogy nekem ilyen orvosom van.
A fiam születésekor koraszülött osztályra kerültem egy ismeretlen szülészhez, őt is Péternek hívták. Lelkiismeretesen megvizsgált, de így viselkedett a többi kismamával is. Tudjuk, hogy az egészségügyben nagy gondokkal küszködnek a szakemberek, nemcsak a műszerezettség hiányosságaival, hanem az alacsony fizetésekkel is. Néhány szakterületnél (főként szülésnél, műtéteknél) a betegek összeszedik összes megtakarított pénzecskéjüket, hogy jobb körülmények között gyógyulhassanak. A kórházi főorvosok egy része  ezt előre meghatározza, enélkül nem is fogadja a betegeket. A többi orvos, nővér, akik ugyanúgy keveset keresnek, mihez kezdjenek? Ők is megtesznek mindent a beteg érdekében. Nekik meg kell elégedniük az állam által meghatározott jövedelemmel? Most a fiatal, kezdő orvosok itthon nem tudnak megélni fizetésükből. Családalapításra, lakás vásárlására nem gondolhatnak. Nem ítélhetjük el őket, ha külföldre mennek dolgozni. Csak reménykedhetünk abban, hogy ez megváltozik és hazajönnek majd ők is.
Az ápolónők nehéz fizikai munkáját, áldozatkészségét sem fizetik meg eléggé, pedig a kórházakban a betegek kiszolgáltatottak. Sok múlik azon, hogyan ápolják őket. Jókedvűen, kedvesen szólnak-e hozzájuk, vagy komor arccal, éppen csak a legszükségesebb dolgokat végzik el körülöttük, és morognak, ha a súlyos beteg megnyomja a csengőt, mert rosszul lett.
Kati nénire emlékszem, aki kiemelkedik közülük. Jó szívvel gondolok rá ma is, pedig már eltelt ötven év azóta. Szigorú volt ugyan, de kemény tekintete ellenére mellkasában érző szív dobogott, amit néhány elejtett szava mutatott meg igazán. A betegek érdekeit tartotta elsődlegesnek, és azokra maximálisan vigyázott.  Gondoskodása, szeretete példamutató sok mai nővér számára is. Fiatal ápolónők is keresik Európa gazdagabb vidékein jobb kórházakban a plasztikai sebészet, vagy az idős-gondozás területén megélhetésüket. Ha néhány éven át dolgoznak ott, megalapozzák jövőjüket, és itthon már könnyebben élhetnek. Hazánkban a rosszul felszerelt, kevés szakember miatt a kórházakban a délutáni, éjszakai műszakban sokszor csak egyetlen nővér és egyetlen  orvos ügyel. A betegek közül mégis életeket mentenek, sok teendőjük mellett még arra is szánnak időt, hogy vigasztalják őket, és a hozzátartozóikat. Sokszor mellettük töltik el az éjszaka nagy részét. Minden tiszteletem az övéké, mert ilyen körülmények között dolgoznak, és maradnak. Hivatásuknak tekintik munkájukat.
Jó lenne, ha minden orvos és ápoló itthon maradhatna, ha megoldódna végre ez a súlyos anyagi helyzet, hogy továbbra is értünk dolgozhassanak, ne idegen országban, hazájuktól, rokonaiktól távol kelljen élniük. A jó szakembereket ne engedjük elköltözni, hiszen itthon is  sok beteg, idős ember szorul segítségükre. Sok Pálra, Péterre, Kati nénire és Palkóra, Petire, Katicára van a magyar embernek is szüksége. Az idős-otthonokban, a hospice-szolgálatban önkéntes munkások, lelkészek tevékenykednek az orvosok, ápolók mellett. Megnövekedett az időskorú egyedül élők száma. A fiatalok tőlük kilométerekkel távolabb dolgoznak, laknak. Kénytelenek otthonokat keresni szüleik számára, hiszen ők munkahelyhez, lakáshoz kötöttek. Nehéz az ilyen helyekre bekerülni, az egész család összefogására szükség van, hogy kifizethessék a tartás díját.
Meg kell becsülnünk azokat az orvosokat, ápolókat, akik hivatásukként tekintenek munkájukra, akik kevés fizetést kapnak, de kitartanak. A családoknak sok erőt kívánok, mert elsőrendű az élet értelme, amely a fogantatástól kezdődik és az idős, kiszolgáltatott, magányos emberek méltóságáig tart.



Kühne Katalin


 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes