Ma az áldott földről, és annak
lelkéről szeretnék mesélni nektek, melyeket együttesen Gaiának, földanyának
hívnak.
Ahogy nektek is Isten által
adott halhatatlan lelketek van, így ő is rendelkezik lélekkel, mely minden
rezdülését környezetnek, embereknek, lelketeknek, feljegyez, és el nem felejt…
Védőn oltalmaz benneteket a
nektek közönyös világűr életre káros hatásaitól, és sugaraitól.
Az életadó fényt megszűri és
átengedi, annak testetekre káros spektrumait megköti.
Mindent, mi eme tulajdonságát
gyengíti, ti, emberek okozzátok.
Testeteknek otthont adó
szülőbolygótok maga is egy élő szervezet, az élet megjelenésének komplexebb
formája.
Lassabban mozdul és reagál, mint
ti, de ha megtenni kénytelen, azt mindig megérzitek.
Folyó erei és óceán bölcsői
hordozzák az életet. Bőséggel termő bőrét, melyet az a föld borít, melyből
lesztek, és ahová utatok végén kerültök, vegyétek szemügyre nagyobb
figyelemmel.
Az emberi bőr is lélegzik, azt
betakarni nem szabad, tanítjátok iskoláitokban.
A bőr elszigetelése a test
pusztulását vonhatja maga után.
Gaiára is érvényes ez a tétel.
Hatalmas kiterjedésű nagyvárosaitokkal mind többet és többet takartok be az ő
bőrének felületéből.
Ha lassabban mozdul is, mint ti,
de ugyanúgy reagál a számára kellemetlen érzésre, és cselekszik is, ha nincs
más kiút számára.
A földet benépesítő emberiség
disszonanciái az ő rendszerének zavarai is egyben.
Egymásra hat a két nagy tudat,
az emberi összetett kisugárzás, és Gaiáé.
Létciklusa, bármilyen hosszú is,
egyszer véget ér.
Mi most egy ilyen létciklust
lezáró szakaszban élünk.
Bármilyen érzésünk is van ezzel
kapcsolatban, a lét tényei tények maradnak.
A földanya tudata, mely
információk kifogyhatatlan tárháza, tartalmazza a múltat, a jelent, és a jövőt.
Ahogy a múltban is, úgy a
jövőben is készen áll az emberi evolúció alapjának megadására, ez az ő, és
fontos szerepe.
Tudata, mely velünk együtt éli
meg az élet magjainak kihajtását, felcseperedését, és végét is, ismeri minden
titkunkat, és létünk célkitűzéseit, elejétől a végéig.
Amikor meditálsz, és átadod
magad az egynek, akkor különleges nézőpontból láthatod Gaia testét, kívülről,
kozmikus szemszögből veheted szemügyre az őt körül vevő gyönyörű, aurát, mely
többek között kék, és arany színekben pompázik.
Ám ha jobban szemügyre veszed,
akkor észreveheted az éteri testét elcsúfító szennyeződéseket is, melynek
gyökerei az emberi civilizációból és annak tetteiből erednek.
Ezek gyógyítása a célunk, a föld
tisztaságának óvásával, az imákkal, és a szeretettel, mely a mindenségben
mindenre, így földanyánkra is hat.
Ne feledjük, hányszor adott
nekünk menedéket háborúinkban, hogy túléljük a csatákat, hányszor végső
szemfödelet, hogy testünk ne fedetlenül heverjen, kárára az élőknek, hányszor
adott bő termést, ami ételünkké válik, és alapanyagot adott minden elképzelhető
emberi találmányhoz, ami az élet szükséges, vagy szükségtelen.
Önzetlenül adta mindezen
lehetőségeket, és semmit sem kért cserébe.
Azaz egyvalamit mégis.
Hogy tisztaságát őrizzük meg, a
következő termésig, hogy az a bizonyos háború legyen az utolsó, és földjét ne
fegyverekkel, hanem az eke békés eszközével szántsuk fel, hogy ne emberi
testekkel vessük be a termőföldet, hanem élet, és étekadó magokkal.
Rosszul sáfárkodtunk
erőforrásaival, találmányaink egy szűk réteg érdekeit szolgálják az emberiség
rászoruló tömegeivel szemben, a föld mélyén rejtőző energiahordozóknak addig
kellett volna kitartania, amíg el nem érünk az evolúció azon fokára, amikor már
szennyező tulajdonságaik miatt elhagyjuk őket, és békésebb, hatalmasabb
erőforrásokat veszünk igénybe.
Ilyen például a minket körülvevő
térben rejtőző, szüntelenül áradó energia, melynek igénybevételére lenne
lehetőségünk.
Ehelyett a hagyományos energiát
adó források totális kihasználásának zsákutcáját, és a rövidtávú lét
fojtogatóan szűk, levegőtlen ösvényét választottuk.
Gaia hatalmas szívének lassú
dobbanásai korszakok kezdetét, és végét jelzik.
Az emberek zömmel nem képesek
ezen hangokat érzékelni és felfogni, értelmezni, és következtetéseket levonni
belőlük.
A kisszámú bölcs hangját
elnyomja a káosz crescendója.
Azokhoz, akikhez eljut, akik
lelki fülükkel hallják, akik tudnak nagyobb léptékben gondolkodni, baljós, és
komoly előjelet hordoz magában.
Földanyánk tudatja velünk, hogy
az idő, lásd, rövid.
Hogy ez a mostani korszak hogyan
végződik, az rajtunk, embereken áll.
A mindenség hatalmas, s precíz
órájának szerkezetében a föld keringése is interaktív folyamatokat indukál,
melyek bonyolultsága számunkra áttekinthetetlen, de létezik.
Minden folyamatnak kezdete, és
vége is van.
Ahogy az emberiség létének is
egymásra épülő korszakai, ezeket gyökerestül megváltoztató változásai vannak,
úgy ez kozmikus léptékben is létezik, és visszahat ránk.
A nekünk otthont adó égi testnek
különösen nehéz szerepet adott a teremtő.
Hiszen ez egy különleges világ.
Különlegesen nehéz sorssal…
Ez a világ a mindenség szinte
minden lélekcsoportjának találkozóhelye, iskolája, menedéke, bukásának, és
felemelkedésének, vagy megváltásának színhelye.
A testi lét megtapasztalásának
végtelen számban lehetséges színtere.
Ezen a világon a lelkek számára
az érzelmek, az érzések legszélesebb skálája élhető át, megélhetőek a bűnök,
átélhető a szerelem, a szeretet.
Családot, népet, országot
választhat, könnyű és nehéz, boldogsággal, tanulással, vagy nehézségekkel,
feladatokkal teli életet élhet.
Mindig van lehetőség a
javításra, a lélek ténykedése mindig kontrollált, jót és rosszat, bármilyen
mennyiségben és minőségben teszi, a sors hihetetlen precizitással működő
gépezete mindig kiegyenlíti, mindenki számára.
A föld öregebb, mint gondolnánk.
Több katasztrófát is átélt már,
és még koránt sincs vége a sornak.
Kozmikus csapások egész sora
érte már, és sokszor óvta meg méhében az életet.
Tiszteld szülőfölded, és szeresd
a helyet, ahol élsz.
A föld nem csak kizárólag
átmeneti szállás, kiválasztott lelkeknek, amíg feladatukat el nem végzik, sokak
számára, míg sorsuk egyensúlyba nem kerül, hosszú, nagyon hosszú lakhely…
Nagyon fontos csomópontja Gaia a
karmának.
Elkerülhetetlen tananyag vár itt
a lelkekre, és mindenkinek ki kell járnia ezt az iskolát, át kell élnie a
megtapasztalandó feladatokat, és lelkének éretten kell távoznia innen – ugyanis
másképp nem is lehet…
Az életet nem tisztelő, azt
könnyen, indokolatlanul eldobó lelkek magukra mérnek csapást tettükkel,
önmagukra sújtanak le keményen ítélő kézzel.
Sokáig kell várniuk, hogy újra a
földre születhessenek, hogy áldott homokjában tapodhassanak, hogy az éltető
napfény melegét érezzék bőrükön.
A földanya mindenkit szeret.
Soha nem emelt kifogást egy lélek ellen sem, aki az ő világát választotta ki az
életre.
Nem volt olyan test, akit
kivetett magából, amikor abból eltávozott az élet, és eltemették.
Határtalan tűrőképességgel
viseli a radioaktív csapások iszonyatát, a fertőző mérgeket a testében, és
folyó ereiben.
Tüdejét maguk az emberek irtják
ki, hogy olcsó, és rövidtávú, de drágán megfizetett előnyökhöz jussanak.
A következményeket az egész
föld, és az egész emberiség viseli.
Nézzünk föl a csillagos égre, és
láthatjuk azokat az égi helyeket, ahol Gaia testvérei élik nem mindennapi
létüket, szétosztva a galaxisban.
A kék bolygót, ahol élünk, és az
életet, melyet sok embertársunk csak szédülten átbolyong, lelkek tömege figyeli
vegyes érzelmekkel.
Irigységgel, részvéttel,
borzadva, szeretettel, és aggódással vegyest.
Vajon szeretteiknek,
lélekpárjuknak, családtagjaiknak sikerül az élet a földön, melyet oly gondosan
csiszolgattak, tervezgettek, és végül, ha eljött a megfelelő pillanat,
leszülettek, és élni kezdtek.
Mennyi munka és szellemi törődés
előzte meg a földi életet, mennyi várakozás, vágy, és ábránd, majd józan
mérlegelés, és a lélek utolsó vizsgálata, hogy biztosan alkalmas e a
feladatára.
Majd következett a földre való
leszületés előtti emlékblokkolás aktusa.
Ez mindenkinek kötelező, csak
rendkívüli kiválasztottak vihetnek magukkal ilyen, új életüket kiegészítő
tudást.
A földi lét még a mindenség
egészét tekintve is az egyik legkomplexebb, legveszélyesebb, de a lélek jövője
szempontjából nagyon fontos tapasztalatokat nyújtó színpad.
A szerepek, és a színpad a földön
a korokkal változik, de bármilyen más is legyen a környezet az előzőhöz képest,
a lényeg megmarad.
A szeretet gyakorlása, a lélek
legfontosabb tananyaga itt kiemelt szerepet kap és a lélek sikeres szereplése
hordozza magában a megváltás lehetőségét.
Addig senkinek sem segíthetsz a
megváltásban, míg önmagad életét nem vitted sikerre.
Gaia ennek a tendenciának ad
alapot.
A föld nem a pokol, illetve csak
az látja annak, aki elvesztve hitét, és maradék emberségét is, szeretet nélkül
tengődik az életben, és saját sorsát rontva ront neki mindennek, ami útjába
kerül, és mindenkinek, aki egy kicsit is boldog.
A földet csak azok élik meg
pokoli helyként, akik a szeretet blokkolása miatt már senkitől sem kapnak
segédkezet, akik félelmet gerjesztenek maguk körül, elriasztva mindenkit,
ezáltal baj esetén nullára redukálják önnön túlélési esélyeiket.
Az, aki békét, és szeretetet
áraszt ki magából, Gaia jószándékú szellemében cselekszik, és jó talajba, jó
magot vet.
A földön így teremtjük meg saját
magunknak a jobb sorsot, mert a pozitív rezgésű cselekedetek később, pont,
amikor szükség van rájuk, visszaszállnak reánk, amit az emberek gondviselésként
értelmeznek.
Segíts magadon…
Az az ember, aki okosan, és a
szeretet nevében jár el, boldogan élhet a földön, még most, az utolsó időkben
is.
Értsük meg jól.
Az emberiség utolsó ideje ez,
nem Gaiáé.
De ez nem olyan végidő, melyben
mindennek vége, semminek nem marad értelme, és minden veszendőbe megy, amiért
eddig küzdöttünk, mert ez nem igaz.
Ez most az utolsó idő, az utolsó
alkalom a cselekvésre, a javításra, a szeretet átadására, ez az az idő, amikor
e dolgok kiemelt jelentőséget kapnak, többet lehet nyerni, és veszíteni is
általuk.
Bármekkora is a vész, az esély
sorsunk egyensúlyba hozatalára nem vész el, a lehetőség ott lesz, ha kevésbé
tisztán látjuk is, mert Gaia egét és szellemét sötét felhők tarkítják majd, és
kevésbé foglyuk tisztán látni a helyes utat.
De az út, és vele együtt a kiút
nem vész el. Nem leszünk vakok, mert az ember nem csak a szemével lát.
A földön élőknek vannak más
adottságai is a látásra.
És sötét időkben a legjobb
látószerv a lélek, és annak előrenyújtott karja, a lelkiismeret…
Földön élő emberek, barátaim,
figyeljünk oda jól csodálatos magyar szavaink rejtett szintjeire,
többértelműségére!
A lelki ismeretek legalább olyan
fontosak, mint a világiak, és lelkünk ismerete tartalmazza az eljövendő idők
túléléséhez szükséges pluszt, ami majd a megoldásokat adja.
Mi a legfontosabb tulajdonságok
egyike az elkövetkező időkben?
A problémamegoldó képesség. Ez a
csodálatos emberi adottság, mely legalább annyi földön élő embernek
tulajdonsága, mint amennyinek nem, a belső, a lelki tudás, és annak az
anyagvilágban történő manifesztálódása.
Pontosan akkor, és olyan
mértékben, ahogyan az adott szituáció megoldásához szükséges.
A képesség kulcsa a tudás. A
dolgok ismerete. A tudás a megélt, feldolgozott, és alkalmazott tapasztalat.
A földi létben annyit érsz,
amennyit tudsz.
Több nem tudsz lenni, mint ami
belül vagy, kevesebb ne legyél…
Az elkövetkezendő időkben
bizonyos területeken mégis bizonyítanod kell, hogy több potenciál van benned,
mint amit most mutatsz, hogy többre vagy képes.
Hogy több szeretet adására vagy
képes, mint ahogy most gondolod.
Ez az egy a legfontosabb, a
döntő dolog, melytől oly sok minden függ, a te, és a családod, a barátaid léte
esetleg…
Mert amikor eljönnek a
sorsfordító, sötétebb változások, minden megsínyli azt, amit nem a szeretet
ereje tart össze.
Ez majd kormányokat kényszerít
térdre, rendszereket változtat meg, a mindenható pénz hatalmát gyomnövényként
sorvassza el…
Minden megváltozik, és nem
előnyére, minden, ahol nem hat a szeretet…
Ez a törvény.
Ha az embernek egy egy hosszú,
dolgos, kimerítő élet után van lehetősége pihenésre, lelki rekonstrukcióra,
miért hisszük, hogy az élet egy magasabb szerveződésének, esetünkben Gaiának
nincs szüksége rá…?
Miért gondoljuk hogy azok után a
csapások után, melyeket reá zúdítottunk, és tesszük azokat továbbra is töretlen
erővel, a jövőről nem is beszélve, életünk alapjának nincs szüksége
renovációra?
Pedig ilyesmiről nincs szó.
Vagyis nagyon is szüksége van rá, és meg is fogja azt kapni.
Gaia is meg fog újulni,
felfrissítik, átformálják, az emberi tevékenységek káros, és mérgező hordaléka
eltűnik, örökre…
Más lesz a föld…
Hosszú még az odavezető út, bár
az idő rövid, a sok eljövendő változás miatt néha úgy fogjuk érezni, lelassult,
megállt…
Földanyánk velünk együtt halad
az úton, velünk együtt fog fejlődni, és velünk együtt szenved, érzi, és érezni
fogja a csapásokat, amelyek majd keményen próbára teszik testét…
Védelmet nyújt majd, meglévő
adottságaival, de csak az okosak, a jól felkészültek, az előre tervezők tudják
majd igénybe venni, akik nem eresztik majd el a fülük mellett az intelmeket.
A jövő csapásaival szemben való
védekezés nem a föld testébe vágott mély bunkerekben, nem a különleges
anyagokból készült védelmi felszerelésben, nem az elharapózó paranoia okozta
gyanakvás és felfegyverkezésben keresendő.
A lényeg a föld és
adottságainak, védelmet nyújtó tájainak pontos ismeretében fog rejleni.
Ahol a természet már meglévő
adottságain nem, vagy csak keveset kell változtatni.
Mondd meg, mit tett az ember,
amikor árvíz fenyegette, régen voltak eszközei a védekezésre?
Mit tehetett? Gátat emelt, vagy
elmenekült, de nagyobb katasztrófa nem fenyegette, legalábbis olyan nem, mint
ami, vagy amelyek várhatóak.
Jöhet olyan árvíz, mely
hihetetlen területen, rendkívül gyorsan borítja majd el a tájat, és nem pár
méteres, de több száz méteres lesz az áradat magassága, a víz szintje.
Milyen gátat emelsz, és hová
menekülsz…?
Láttál már mesterséges hegyet
emeltetni? Egy új piramist építeni?
Az ember nem tudja utánozni a
természetet, nem tudja utánozni az Istenek építészetét, még modern eszközeivel
sem.
És ha az ember nem tud hegyeket
emelni, melyeken elhelyezkedhet, ha fenyegeti a víz árja, akkor neki kell
elmennie a hegyhez.
A föld ismerete a lényeg. Az
ismert, és az ismeretlen, a szülőföldeden kívülre eső területek ismerete a
kulcs.
A föld adja majd a túlélés
lehetőségét, csak időben igénybe kell venned, ismerned kell az odavezető utat,
le kell tudnod küzdeni, rendelkezned kell az új berendezkedéshez szükséges
felszereléssel, melyet már régóta nem használtál…
Ne becsüld alá a jövőt, az
eljövendő változás mindent legyűrő, és maga alá rendelő hatalmát.
Lelkedben korlátlan a hely a
terveknek, a felkészülés elméleti megkezdése nem kerül pénzedbe, és a téged
hátráltató emberek lehúzó, téged botor embernek beállító véleményét,
gúnyolódását dobd oda a semmi süket fülének, hol buta kórusuk magára marad, és
visszhangjuk elhal…
Gaia öregebb, és bölcsebb, mint
hinnéd.
Több olyan világkorszak
lezárását átélte már, aminek te most elébe nézel…
Már régóta készülődik léte egyik
legnagyobb, súlyos változásokkal járó korszakára, melyet ráadásul nehezít a
végső aktus milyensége.
A mostani világkorszakot nem a
vízelem fogja lezárni.
A vízelem ezen korszak végső
lezárására most nem alkalmas.
Talán ismered azt a régi
trükköt, melyet régen a tomboló erdőtűz megfékezésére használtak.
A módszer neve tüzet, tűzzel…
Az emberiség keblében égő tűz,
melyet gyűlölet, anyagi haszonszerzés, a hitszegő és csalárd politika egyes
népeket más népek fölé történő emelésére való felhasználásának vágya táplál,
vízzel már nem oltható. Nem semlegesíthető.
A probléma az emberek
kettőssége, testi, és lelki létének volta.
Testüket lehet semlegesíteni, de
lelküket, a harag és a más káros indulatokkal megmérgezett lelkük kisugárzását
csak tűzzel lehet.
Ezért a földre az ég költözik
majd, három napig tart majd ez az állapot, mely fel fogja készíteni az emberek
lelkét az utolsó ítéletre.
Az emberiség maga fogja lehívni
a tüzet az égből…
Meg kell tanulnunk kordában
tartani haragunkat, megfékezni a gyűlöletet, lemondani évszázados, vagy évezredes
előítéleteinkről, a magunk, és tudományunk felsőbbrendűségébe vetett hitünkről.
A végidők nem az utolsó állomás,
amikor mindennek vége.
Hanem egy új korszak kezdete,
annak első állomása, a szükséges számadás ideje.
A régi világkorszak lezárása, a
fájdalmak, a szenvedés befejezése és hátrahagyása,
Szembesülés bűneinkkel és
hibáinkkal, a beismerés, és a felismerés nagy lehetősége.
Nem a létünknek lesz ez végső
befejezése, hanem egy immár dicstelen, és szenvedésekkel teli korszaknak, mely
egyáltalán nem öregbítette az emberiség krónikáját.
Gaia krónikája pedig minden
egyes rezdülésünket feljegyzi és elraktározza.
A földön élni, mely a három
térkiteljesedés egy rendkívül fontos karmatikus csomópontja, nem bűn, hanem
ajándék.
Lehetőség a javításra, a fejlődésre,
a továbblépésre, önmagunk megváltására.
Mostani világkorszakunk egy
krízis, egy vajúdás, egy emberi felfogáshalmaz vége, mely megszüli az új
korszak lehetőségét.
Sötét idők ezek. Képességeink
mélyen eltemetve léteznek csak bennünk, és jól van ez így.
Ha felszínre kerülhetnének, csak
életünket nehezítenék meg…
A lelki evolúció csikorogva
torpanna meg útján, ha az emberben megbúvó teremtő erők megnyilvánulnának, és
rossz ideológiákkal megfertőzve, becsapva, önös érdekek által irányítva
lecsapnának a többi emberre.
Isten rábízta ezen erők
kezelését a kisszámú bölcsre. És jól van ez így.
Ha elfogadjuk ezt, a mi életünk
is könnyebbé válik.
Az emberiség kollektív szinten
még nem érett a teremtő erők birtokbavételére.
Ám el fog jönni az idő,
barátaim, amikor mind szabadok leszünk, Gaia pedig pályája csúcsára ér a
kozmikus evolúcióban, és az emberek lelkével kommunikálva, velük egy
rezonanciaszinten, Gaiával együtt veszünk majd részt a teremtésben.
Együtt érjük majd el a négy
térkiteljesedésben való létezést, ahol magunk mögött hagyjuk a könnyeket, és a
szenvedést, mit megzabolázatlan indulatainkkal okoztunk magunknak.
Mostani világkorszakunk megakadt
a fejlődés útján.
Ezen az úton nincs tovább.
Szeretetünk elsorvad, és blokkolva
van, ami odáig fajult, hogy engedtünk haragunknak, és az egész földet vérbe
borító háborúkkal áldoztunk a bennünk lakó indulatoknak.
Újat létrehozó tudományunk
gyümölcsei nem hatnak globálisan, csak viszonylag szűk réteg élvezi őket, és
még ezek közül is sokat a fegyverkezés céljára fordítunk.
Nem tudunk már olyat felmutatni,
ami a mindenség megelégedésére szolgál, és a teremtő is támogatná.
Mi ítélkezünk saját magunk
fölött…
Még hosszú az út a létezés
minőségi váltása felé, még sok életet kell addig leélnünk, de az ember kitartó.
Miért ne tudnánk leélni ezen
életeket békében, szeretetben, újat alkotva, gyűlölettől, és fegyverektől,
mérgező ideológiáktól mentesen…?
Sikerülni fog, mert ez az
emberiség útja.
A mélypontoktól eltekintve, és
nagyon is figyelmünk fókuszába helyezve, abból tanulva, a béke, és a békés élet
megteremtése az emberiség útja.
Ez is egy teremtés. Nem is
akármilyen.
Következő világkorszakunk fontos
vizsgája lesz majd az aranykor békés megélése, hogy kollektíven
továbbléphessünk.
