ÚJ TARTALMAK

Szilágyi Gergő - Tinik



A kortárs tinik szótárából már fogantatásukkor kimaradt a TISZTELET és a MUNKA szó, helyette megtaláljuk az iPHONE vagy épp a SUPRA szavakat. Ezzel önmagában nem is lenne baj, mert valahol ez a normális; a technikai fejlődés vagy a divat megújulása alapjában véve jó dolog. A gond ott kezdődik, hogy a mai nemzedék  ifjú titánjai és titanillái? csakis e köré szervezik az életüket, nincsenek céljaik, talán még gondolataik sem… Legfőbb, saját maguknak feltett kérdéseik a: „Mit vegyek fel az esti buliba? vagy a „Hogyan vehetném rá muterékat, hogy megvegyék az ájfonhatpluszt, mikor a mostani telóm még 2 hónapos sincs?”
Érzitek?
Unalom ellen ott a jól ismert, és minden épeszű ember agyát a sárgaföldig degradáló „like és pontozlak „játék”, vagy a barátnős-kutyasétáltató szelfik, és  a „buli előtt” szelfik, amin alapfeltétel a kacsaszáj és a gerincproblémát sugalló beállás.
Ja, és a písz.
Megfigyelte már valaki, hogy egy mai tini csoportképen nem tudunk különbséget tenni a fiúk között? Persze, mert mindegyiken csőnaci van, magasszárú Suprával, (a hátrányosabb anyagi helyzetű réteg fiúcskáján csak egy kínai hamisítvány, mert neki is éreznie kell, hogy a többiekhez tartozik) netán kockás ing (Nyugodj békében, grunge!) és persze mindegyik  ecsethajat visel, hisz a TV megmondta nekik, hogy ez most a ríl. Kiveszőben tehát az egyéniség!  
De visszatérve az unalomra, ha effajta problémájuk adódik, arra a világért sem gondolnak, hogy felvegyenek egy gereblyét, fakanalat, vagy egy… VIGYÁZAT!!! … könyvet. Amikor a tiszaparti faházban egy lány mélytányérba felütött nyers tojást megmikrózva próbál tükörtojást fabrikálni, azt hiszem, nem kell tovább folytatnom… A legironikusabb az egészben az, hogy ezen fiatalok arcáról lerí a meggyőződés, hogy ők születtek a legjobb/legszebb korba, pedig ennek annyi az esélye, mint ha egy koromsötét szobában egy félkarú vak ember egy font olvasztott vajat próbálna bepaszírozni egy vadmacska fülébe. A lányokat már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben érdekli a főzés, bezzeg a szex, meg az ivás… A fiúk is inkább a bulit választják, minthogy segítsenek a faterjuknak kitakarítani a garázst, vagy lenyírni a füvet.
És tudjátok mit? A szülők legalább ennyire hibásak ebben, mert amikor az iskolai (nem testi) fenyítésre a gyerek már hívja is mobilon a szüleit, hogy hogy mert vele beszélni a tanár, és a szülő felháborodva s elkényeztetett csemetéjét a végsőkig pártolva jön be a suliba, akkor ott sincs miről beszélni. A gyerek elsősorban a szülőtől veszi át a különböző magatartásformákat, őt tartja elsőszámú példaképnek, (ja, nem. bocsánat, Berki Krisztiánt) így nem csoda, ha az ilyen esetek is csak erősítik a gyerekben a helytelen gondolkodásmódot! Másrészt, lehet úgy nevelni egy gyereket, hogy felnövekedve egy hálás tekintettel vagy pár kedves szóval köszönje meg szüleinek, hogy nem vált ő is az életszínvonal-megszállottság melléktermékévé, és mire betöltötte a 18-at, több, mint 10 könyvet sikerült elolvasnia. A végére azért muszáj megjegyezni, hogy üdítő kivételek minden korosztályban voltak, vannak és szerencsére lesznek is!
Summa summarum:  Sűllyedtek, gyerekek, szal’ szedjétek össze magatokat! Lányok! Lepjétek meg az ősöket egy oltári csilisbabbal egy fárasztó munkanap után. (nem nagy show, nekem is elsőre összejött) Srácok! A fűnyírás után is el lehet menni a TESCO-ba piát venni az esti bulihoz! Mutassátok meg, hogy tudtok ti értékesebb emberekként is funkcionálni ezen a remek kis sárgolyón, ahol élünk!




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes