E doktori disszertáció
témája a szegény sorsú nők helyzetét befolyásoló tényezők elemzése, mely a
társadalmi nemek tudományának eredményeit is felhasználva abból indul ki, hogy
a férfiak és nők között kialakult hierarchikus viszony a társadalom sajátos
működésének és normarendszerének következménye.
A szerző
dolgozatában elméleti és történeti összefüggések mentén elemzi a szegény sorsú
nők családon belüli és társadalmi helyzetét, azzal a céllal, hogy egyrészt a
nőtudomány által eddig szinte teljes mértékben feltáratlanul hagyott témát
részletesen feldolgozza, másrészt, hogy bemutassa az egyes korszakok
szegénynépessége körében tapasztalható férfi-női egyenlőtlenségek tényleges
okait. Mindezt azzal a céllal is teszi, hogy az eredményeket felhasználva
vizsgálni tudjuk a jelenkorban élő nők által megélt szegénységi léthez
kapcsolódó nemi egyenlőtlenségeket. Leginkább arra keresi a választ, hogy a nők
ma milyen nemi hátrányok mentén élik meg a szegénységüket és hogyan
viszonyítják helyzetüket a férfiakéhoz. Másik nem titkolt célja, hogy azt a
szegénység szakirodalmában jelenleg elfogadott állítást, mely szerint egy adott
szegénységi szinten a család minden tagja egyformán szegény árnyalja és bebizonyítsa,
hogy a mélyszegénységben élők körében a nők szegényebbnek tekinthetők, mint a
férfiak.
A doktori
értekezés szerzője, Czibere Ibolya, Ph. D, a Debreceni Egyetem Politikatudományi
és Szociológiai Intézet Szociológia és Szociálpolitika Tanszékének intézetigazgató-helyettese,
egyetemi adjunktus, 2011-től: A Nők a Tudományban Egyesület (Budapest) regionális képviselője (Észak-alföldi
Regionális Központ), 2010-től:
Association For Women’s Rights in Development (AWID) nemzetközi szervezet tagja.
Kutatási
területei: társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek, szegénység kérdései, a
nők családban és társadalomban elfoglalt helye, társadalmi kirekesztettség,
nemek közötti társadalmi különbségek.
A disszertáció
öt fejezetből - és azok kisebb részfejezetekből - van felépítve: az első kettőben
– “Társadalmi és nemi alapú egyenőtlenségek” és “A szegénység paradigmái” a
kutatási témához kapcsolódó szakirodalom és elméletek, valamint a közéleti és
tudományos diskurzusok bemutatásával a társadalmi és a nemi alapú
egyenlőtlenségek fogalmait, szegénységdefiniciókat, a szegénységi szint
objektív mértékeit vezeti be. A szerző kifejtette, hogy a gender (de Beauvoir )
fogalom megszületése rendkívül jelentős lépés volt a nők hátrányos helyzetét és
alárendelt státuszát kritikailag elemző paradigmák kialakulásának
szempontjából. Ezt követően egy újabb, a nemek közötti egyenlőtlenségek
értelmezését elősegítő fogalom a gender mainstreaming (1984, ENSZ Fejlesztési
Alapja a Nőkért, majd Peking, 1995 - Nők IV. Világkonferenciája) is megjelent,
mint stratégiai alapelv. Ezek a fogalmak és a hozzájuk kapcsolódó módszerek
létrehoztak egy olyan hatalomkritikus kategóriát, amely amellett állt ki, hogy
a férfiak és nők közötti kapcsolatokban alárendeltségre és elnyomásra épülő
viszonyok rejlenek, melyeket fel kell ismerni és fel kell számolni.
A szegénység
témánál a szerző kitér a funkcionalizmus és a konfliktuselméletek lényegi
mondanivalójára, említette a szegénység kultúrája és az underclass kategóriáit,
majd a társadalmi kirekesztettség és az életciklusok, életútminták, szegénységeket
ismerteti. Tovább olvasva a szegénység mérésének lehetőségeivel foglalkozik,
amelynek keretén belül jelentős hangsúlyt helyez a minimális jövedelemmel
rendelkezőkre, annál is inkább, mert a kutatásban résztvevő nők is ebből a
társadalmi csoportból kerültek ki.
A doktorandusz
mindkét fejezetben széleskörűen mutatja be és használja fel a külföldi és hazai
irodalmat, melyek során olyan fogalmak definicióját tárja elénk, amivel (talán)
eddig még nem is találkoztunk, de fontos ezek ismerete a dolgozat további
fejezeteinek a megértéséhez. Így ismerkedhetünk meg a nőtudománnyal, mint
különálló diszciplínával és annak oktatásával külföldön és Magyarországon.
A szegénységről
úgy fogalmaz (Spéder nyomán, 47. oldal), hogy a társadalom kénytelen
különbséget tenni a saját tagjai között a presztízs és a megbecsülés terén, ebből
a logikából következően a szegénység forrásaivá azon pozíciók válnak, amelyek a
társadalom számára alig-alig fontosak (gyengén fizetett szakképzetlen munka,
amelyet bárki el tud végezni).
Számos vélemény,
elmélet ismertetve van, én csak egyet-egyet emeltem ki ízelítőül az olvasó
számára, hogy felkeltsem érdeklődését, a témához kapcsolódó többi vélekedéshez,
tudományos megállapításhoz.
A harmadik
fejezet “A nők szegénysége történeti perspektívában”, az előző kettő
információinak szintetizálása, amelyben a történelmi magyarországi sajátosságú
“női szegénységgel” - a szocializmus korszakán keresztül - egészen a jelenlegi
“női lét” jellemzőivel ismerkedünk meg a paraszti és városi miliőben. A két
elmélet azért hasznosítható rendkívül jól a nemek viszonyának értelmezése
során, mert abból indul ki, hogy a társadalomban elért hatalom, presztízs és az
előjogok, melyekkel egy adott személy rendelkezik, elsősorban egy adott
csoportba tartozás okán illetik meg őt. (pl. téglagyárban dolgozó nők beosztása
és fizetése, lásd: 105-106. old.). “Azt mondhatjuk, hogy a nemi hierarchikus
rendszerek az emberi társadalmak univerzális jellemzői. Mindebből pedig az is
következik, hogy a nemi alapú diszkrimináció a demokratikus és egyenlőségre
törekvő társadalmakban is létezik.” (267.old)
Ez a fejezet a
disszertáció legkönnyebben olvasható része, nem csak a téma iránt érdeklődők
vagy kutatók értik meg, hanem a laikusok is átfogó képet kapnak a családon
belül elfoglalt szerepű háztartásvezetőről, feleségről,
anyáról vagy lányról, a jobbágy parasztasszony, a cselédlány vagy ipari
munkásnő életéről, számkivetett sorsáról, mindez a férfiakat előnybe helyező
társadalmi-kulturális felfogás miatt. Nemcsak tudományos ismeretterjesztő, hanem
hátrányos helyzetű, kiszolgáltatott női életek bemutatása, elbeszélése ez a
dolgozat.
A fejezetben
bemutatott nők élete olyan átéléssel, élethű elbeszélő stílusban van megírva,
hogy az olvasó el tudja képzelni maga előtt a szóban forgó társadalmi-családi
életvitelt sajnálva a nőket, megvetve a patriarchátus-i rendszert. A Bibliából
tudjuk, hogy Isten nem a férfi szolgálójának teremtette a nőt, hanem a
társának, éppen ezért elitélendő az a felfogás, hogy a nőnek áldozatot hozva
teljesítenie kell a férfi vágyait, parancsait.
Bizonyára
mindnyájunknak bőséggel akad ideköthető élménye. Feltételezhetően minden nő fel
tud idézni olyan szorongásokat vagy nőismerősének olyan szorongásait, amelyeket
a családban vagy a munkahelyen átélt sérelmek váltottak ki. Nagy a
valószínűsége annak is, hogy ezek túlnyomó részét sokan, még a hozzájuk
legközelebb állóknak sem vallották be, mert szégyellték, vagy úgy érezték, hogy
az adott esemény verbalizálása csak növeli annak súlyát, vagy esetleg nem akadt
olyan segítség (intézmény, rendszer, családtagok), amely megfékezhetné vagy
leállíthatná a kiszolgáltatottnak, nyomasztónak érzékelt problémát.
A negyedik
fejezetben a kutatás módszertana kerül bemutatásra.
Az ötödik “ Ami
az objektív szegénységvizsgálatokból kimaradt: a női szegénység rejtett
dimenziói – a kutatás eredményei”, egyben az utolsó fejezet - a zárójelbe tett
alcímben szereplő kutatott célcsoport, azaz - a mélyszegénységben élő nők
helyzetének elemzését, a velük készített interjúk kiértékelését tartalmazza.
A megkérdezett
nők három féle kategóriájú családból voltak kiválasztva: a férj vagy élettárs
munkanélküli, a nő a munkanélküli, mindketten munkanélküliek. Ezek az
eredmények (válaszok) négy témacsoport, kérdéskör köré szerveződnek:
·
Mit jelent szegénységben élni, vannak-e
terveik, álmaik, elvárásaik a társukkal szemben?
·
A családban és társadalomban elfoglalt
hely, munka- és hatalommegosztás, a megjelenő szenvedélybetegség, milyen következményekkel
jár a férfiak általi megbecsültség hiánya?
·
Jövedelmi, fogyasztási és pénzkezelési
egyenlőtlenségek, pénzhiányból fakadó konfliktusok. Ebben a részben bizonyítást
nyer az a kijelentés, hogy ezekben a családokban a nők szegényebbek, mint a férfiak.
·
A nők életminősége, velük szemben
elkövetett családon belüli erőszakformák.
E fejezet egyik
lényeges mondanivalója, hogy nem csak férfiak és nők között létezhetnek
különbségek, hanem nők és nők között is, amely nem teszi lehetővé, hogy bármely
nőkről szóló írás, elemzés homogén csoportként kezelje őket. (pl. ki a
pénzkereső a családban)
Az értekezésben ismertetett
vizsgálatban a kutató a vizsgált személyek élményeiből kiindulva jutott el a női
szereppel és mélyszegénységgel azonosítható hatások leírásához. Ebben a
fejezetben megismerkedünk az interjú alanyok nyilatkozataival, mindenik
kérdéskörhöz konkrét információt is közzétesz a szerző abból a célból, hogy
lássuk a következtetései objektivítását.
„Hát, én
megnézem, hogy mit eszek vagy mit vehetek meg. Sokszor már volt olyan, hogy
kiájultam a munkahelyemen, mert egész nap nem ettem semmit. Egész nap a gép
mellett a varrodában. Hát, ilyenkor valahogy megoldják ezt a gondot, tudják,
hogy egy szelet kenyér ezt helyrehozza.” (30. sz. interjúalany)
„Megyek 7 órára
a munkahelyemre, ott vagyok egy óráig, utána, ha tudok, eszek valamit, ha nem,
akkor gyorsan bemegyek a WC-be, hogy a többiek ne lássák, hogy nem ebédelek, és
utána még dolgozunk olyan 6-7 óráig, meg valamikor túlórát is vállalok.” (58.
sz. interjúalany)
(idézetek a 236.
oldalról)
Azért
választottam ezeket az elmondásokat, mert ezeken keresztül látjuk és megtapasztalhatjuk,
hogy mennyire képes egy nő feláldozni magát. Arra a kérdésre, hogy gyakran
előfordul-e, hogy valamelyiküknek valamiről le kell mondaniuk, mert nincs rá
pénz és ezt leginkább ki teszi meg, a válaszok rendkívül típusosak. Szinte
minden családban rendkívül sűrűn előfordulnak a fogyasztásbeli lemondások és a
nők úgy ítélik meg, hogy ezt leginkább ők teszik meg.
Az utolsó
fejezet négy témacsoportjának bemutatása vége felé a szerző arra enged
következtetni, hogy a megkérdezett nők zömének párkapcsolata rendkívül
instabil, amely sem a társadalmi elvárásoknak, sem a benne élő nők elvárásainak
nem tesz eleget. Emiatt életüket az elégedetlenség jellemzi, amely a férfiakkal
szembeni viszonyulásaikban is kifejeződik.
Az utolsó alpont
“A neurotikus és depresszív megbetegedések sajátosságai a nők körében” – a nők
hátrányos helyzetéből eredő megbetegedéseket taglalja. Ilyenek a pszichológiai
tényezők az ellenséges beállítottság, az életcélok hiánya, az un.
diszfunkcionális attitűdök és bizonyos konfliktusmegoldási módok, valamint a
szociális háttértényezők, amelyek a családi állapot, a végzettség, a jövedelem,
a foglalkozás, a pályaválasztással és továbbtanulással kapcsolatos problémák, a
szociális támogatás hiányaként léphetnek fel.
A kapott
eredmények szerint a vizsgált mélyszegénységben élő nők jelentős többsége
súlyos hátrányokat szenved el a férfiakhoz képest, illetve velük szemben,
melyet több tényező együttes hatása eredményez. Úgy tűnik, hogy ezen
egyenlőtlenségek kezelésére a szociális és jóléti rendszerek nincsenek
felkészülve, illetve nem is képesek az itt bemutatott speciális női hátrányokra
reagálni, függetlenül attól, hogy sok esetben a családok megmaradása és jövője
múlna ezen.
Végül, a szerző
meglátása, hogy szükséges lenne a gender-szempontok figyelembevételével
kidolgozni olyan típusú ellátásokat, amelyek a kutatásban bemutatott helyzetben
lévő nők számára nyújthatnak kifejezetten női specifikumokkal rendelkező
szolgáltatásokat.
A téma
aktualitását sajnos nem kell bizonyítanunk. A közállapotok eldurvulása – a
családon belüli erőszaktól a munkahelyi konfliktusokig – mindennapi
tapasztalatunk. Legyünk azért pontosak: nem(csak) a kutatott társadalmi réteg,
- hanem a magas jövedelmű családokban, a nagyobb igények kielégítése is
vezethet anyagi- vagy érzelmi konfliktusokhoz - küszködik ezzel a problémával,
sőt a mélyszegénységen belül is mindenki más-más módon éli meg nehézségeit (pl.
iskolázottsági szint, családi eredet, preferencia skála). Itt tudatos és ártó
szándékú erőszak születik meg a pénztelenség, a hibás életfelfogás, rossz
példák-barátikör okaként. A férfi és nő közötti fizikai és lelki (szentimentális)
különbség biológiai örökségünk része, ezért hát kár lenne hadakozni ellene, de
ezt a jelenséget le kell csökkenteni úgy, hogy fölemeljük a nőt is a férfi
melletti szintre. A férfi “rátart” fizikai erejére, a családfői státusára még
akkor is, ha nem ő a pénzkereső. A kifelé mutatott image – a mélyszegénységben
élő családokban – eltér a valóságtól, mert könnyű a kocsmázás az asszony
keresetéből, majd a terített asztal követelése és a gyermekek számonkérése.
Pedig nincs ennyire korlátozva a férfiak képessége, aktívan tehetnének annak
érdekében, hogy családjuk felsőbb társadalmi színtre kerüljön, eközben nem
kellene állandóan bizonygatniuk, hogy otthon ők “hordják a kalapot”.
Az értekezésben
bizonyításra kerül, hogy a pénz körül kirobbanó viták a szegény nők többségének
életében mindennaposak. Ezek a viták két irányból generálódnak vagy a nők
kezdeményezik vagy a férfiak és teljesen eltérő érdekeket képviselnek. A nők
által kirobbantott konfliktusok elsősorban a család és főleg a gyerekek
megélhetésének biztonságáért zajlanak és abból erednek, hogy az ő feladatuk a
család (és főleg a gyermekek) ellátása, amelyhez nem áll rendelkezésre elegendő
mennyiségű pénz, ill., ha állna is, azt a férfiak egy része saját magára költi,
veszélyeztetve a család megélhetését. A férfiak által kezdeményezett viták
viszont nem a család érdekében és főleg nem a gyerekek érdekében történnek,
hanem saját maguk szükségleteinek, többnyire szenvedélyeik kielégítésére
irányulnak.
A nők feladata
marad továbbra is munkájuk mellett az anyaság, az otthon harmonikus kialakítása
és megőrzése, a rokonokkal való kapcsolattartás, a család meghitt hangulatának
fenntartása, a pénzügyi bevétel gazdaságos beosztása akár saját kívánságaikról,
szükségleteikről való lemondásával.
Az elkészült
doktori disszertáció adatait, következtetéseit, gondolatait bátran adja bírálatra
a kutató és megszerzi doktori fokozatát. Utólag más kutatók és laikusok, akárcsak
én is, tanulmányozhatják, elolvashatják.
Lehet, hogy sokan fogják sajnálattal, vegyes csodálkozással olvasni? Hogy sokan
fogják úgy érezni, nekik is vannak ilyen történeteik? Hogy lesz, aki
elhatározza, jobban figyel hátrányos helyzetű nőtársaira? Hogy a rendszer
hatásos intézkedéseket vezet be a hátrányos nők segítségére? Hogy lesz, aki a
könyv elolvasásakor döbben rá arra, hogy egy nő számára kötelező a megbecsülés,
elismerés, tisztelet és nem utolsó sorban: az egyenlő társadalmi bánásmód.
Jánossy Zsuzsanna
Megjegyzés küldése