Mottó:
„jó pap is holtig tanul”
Átlagos
szombati napnak indult. Hajnali négykor, mikor felébredtem a manó
nyöszörgésére; Megnéztem és betakartam s meglátogattam a mellékhelyiséget.
Naná, hogy visszabújva pihe-puha meleg ágyamba, elkerül már az álom. De nem
bánom, ha jön helyette valami gondolat, sugallat, ihlet, vagy amit akartok. Na,
majd ebéd után a csendes pihenő-, aminek csak a neve csendes, mert gyermekem
kissé másképp látja e téren a helyzetet, pedig még csak négy éves- alatt papírra
vetem.
A délelőtt eltelt a szokásos medrében, s
a finom ebédet is annak rendje módja szerint elköltöttük. Végre leülhetek és a gyermekkel
kapcsolatos dolgok utáni legkedvesebb foglalkozásomnak szentelhetem időmet. S
most nem az olvasásról beszélek, mert annál sem tudok jobbat elképzelni, mert
mi sem bővíti jobban egy író szókincsét, hanem a hajnalban feltört gondolatok
felidézését, rendszerezését, megfogalmazását és papírra illetve vak lévén egy
dokumentumba foglalását értem a számítógépen.
– Anya gyere velem játszani!
– Egy pillanat, csak még ezt a mondatot,
gondolatot leírom gyorsan. Kénytelen vagyok a kirobbanó gondolatoknak még egy
kis ideig gátat állítani, míg a gyermek kb. egy óra múlva rá nem un a játékra
és nem szeretné inkább az apját lovacskának nézni.
Vissza a féken tartott gondolatokhoz,
végre! Épp hogy elolvastam az eddig leirt sorokat:
– Nem zavarlak? – ül le az ágyra
mellém szintén látássérült énekes sógornőm.
– Nem, dehogy is. Mondjad csak!
– Eszembe jutott két dal, amit ha időd engedi,
megkereshetnél énekkel és alappal is. Megbeszéljük a részleteket és felírom a
kívánság listájára, ahova az általa kért dalokat írtam s majd hajnalban, mikor
gyorsabb a net rákeresek.
Ismételten visszatérhetek irományomhoz. Ezúttal
szabad folyást engedek, lejegyzésre váró gondolataimnak mielőtt ismét megzavar
valami vagy valaki. Most csak írok és írok, Tellnek a sorok és oldalak egymás
után. Majd a helyesírással, nyelvhelyességgel ráérek azután foglalkozni, ha
minden részlet és pont már a helyére került. Végeztem, minden, ami ki akart
jönni az utolsó betűig rögzítve van.
No, most jönnek az írókat sokszor gyötrő
kérdések: mi lesz ebből vers, novella vagy netán regény? Mivel túl hosszúra és
szövevényesre sikeredett a vers alapból kiesik. Következő lépésként
megvizsgálom, hogy a történet elbír-e némi nyújtást, csavarást esetleges
mellékszálak beiktatását? Ha igen, akkor a regény irányába billen, a mérleg
nyelve s arra dolgozom tovább a történeten. Ha nem nyújtható, akkor csattanót
keresgélve novella kritériumait szem előtt tartva nézem át újra a szöveget. Már
ekkor gondosan szem előtt tartom gyönyörű magyar nyelvünk mondattanát,
szórendjét.
Túl vagyunk a műfaji besoroláson, most jöhet
a részletek kidolgozása. Milyen részletekre gondolok? Fontos a környezet, a
karakterek ábrázolása, a történet, cselekmények ideje, helye, kapcsolódása.
Mindebből természetesen fontos megtalálni az arany középutat, mert az olvasó
nemcsak a haját, de még az írást is eldobja, ha unalmas, ha elveszti valahol a
fonalat, ha elveszik a részletekben… Nem árt, sőt nagyon hasznos tud lenni az
írásnak, ha a kategóriai besorolás szerinti jellemzők is fellelhetők. A vígjáték
nevetessen, a romantikus álmodozni engedjen, a krimi az krimi legyen, a tanító
célzatú pedig nyomot hagyjon, elgondolkoztassa az olvasót. Helyére kerültek
ezek a részletek is? Ezek után jöhet az első nyelvi és helyesírási ellenőrzés!
Belátva nyelvtani hiányosságaim, szükségesnek tartom, hogy több lépésben
átnézzem, sőt ha tehetem egy látóval is
átnézetem, mielőtt kiadom a kezemből. Ha a friss szemmel-látó által is jóvá
lett hagyva a kézirat, eldöntöm, hogy beküldöm egy pályázatra, vagy gyűjtögetek
még hozzá és novella esetén novellásköteté formálom. E ponton ismételten
felmerül a kérdés, hogy mitévő legyek a kész kötettel? Kilincselgessek kiadóknál
vagy magánkiadásba fogjak? Érdemes szűkíteni a kiadók széles skáláját azokra,
amelyek saját véleményünk szerint profiljukba tudják illeszteni kéziratunkat. Bárhogy
is nagyon alaposan körbe kell járni a kiadás minden lehetőségét és mérlegelni
kell, mert mint ahogy tudjuk a könyvkiadásban is lehetnek szélhámosok, mézes
madzagot elhúzok, ahogy az élet más területein is. Anyagi helyzetünket szem
előtt tartva, a számunkra legoptimálisabb kiadást kiválasztva 2-6 héten belül
kezünkben foghatjuk a nyomtatott könyvünket.
Most csak egy aprócska szeletkéjét
vázoltam fel a gyönyörű írói hivatásnak. Szándékosan nem tértem ki bővebben
olyasmikre, mint hivatás vagy hobbi, az ihlet, múzsa, vagy, hogy tehetség kell ehez
az az íráshoz. Mindenesetre azt bizton állíthatom, hogy ha van ihlet vagy
múzsa, ha nincs, ha van tehetség, ha nincs; Ha van „hátszél”, ha nincs, ha van
szerencse, ha nincs: nem könnyű írni. Akárhogy is fontos szem előtt tartani: „a
remény a szerzőé, az ítélet lehetősége az olvasó kezében van!”
Megjegyzés küldése