ÚJ TARTALMAK

Meyer József - A kétarcú anyag



A téma bevezetése:

A Kisfaludy György által hangoztatott tézis, miszerint a létező összes anyag és annak megfeleltethető antianyag egymást azonos hely-és pontok-béli megfeleltetéssel, irdatlan sebességgel (másodpercenként tíz huszonkilencediken hatványon) váltogatja, néhány további kérdést is felvethet. Ezeket megkíséreljük könnyed, levelező formában tárgyalni, íme:

Kedves barátom!

Az anyag – antianyag témában írod, hogy annak ilyen felvezetése számodra teljesen érthetetlen. Ezzel komolyan visszafogsz, kétségtelenül! Viszont ismered a reagálásomat olyan dolgokban, amik merőben újak a számomra: nem tudom cáfolni, hát vidáman és felelőtlenül gondolkodom róla. Esendőségemet bizonyítja, imponál a föltételezés, hogy ez a két ellentett minőség milyen hihetetlen gyorsasággal váltogatja egymást a szorosan vett(?) világunkban.
Több irányban is elindulhatnánk, belefoghatnánk az anyag – antianyag – fekete lyuk kapcsolat közelítő fejtegetésébe, esetleg helyhez kötöttséget firtatnánk  valamiféle határeset figyelembe vételével. Ez utóbbi egyáltalán nem újdonság, mivel a vallásoknál előszeretettel gondolunk azok tájhoz – lásd Ígéret Földje -, esetleg a földi féltekékhez köthető sajátosságaira.( Ne nevess ki, ilyen szezonális példám a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe.)
De térjünk vissza a kétarcú anyag rejtelmeihez. Nem biztos, hogy tévút a valami és a semmi viszonya is. Igaz, a semmi és az antisemmi kapcsolat végképp nincsen bevezetve; ámbár a semminek lesz most szerepe, ami nem semmi, ezt sietve varrjuk el.
Az egymás helyében történő, másodpercenként tíz a huszonkilencediken számú anyag – antianyag minőségi váltásról már korábban sejtettük, hogy rendíthetetlen működtetési feltétele a materiális világunknak, főképp a stabilitás dolgában. Elvben ennek határt szabhatna mindazon helyek létezése, ahol nincs, nem fordul elő klasszikus értelemben vett anyag. Ilyet máris mondhatunk: akármilyen gyorsan váltogatja egymást az anyag és az antianyag, a törvény szerint nem érintkezhetnek, mert akkor úgy semmisülnének meg, hogy közben hatalmas energia szabadulna fel. Energia és semmi keletkezne. A nyilvánvalóan semmi akkor tapasztalható, mikor elérkezik a citált periodikus minőségváltás, mert arról már megállapítottuk, hogy ott nem lehet érintkezés. Ha ránézhetnénk erre a kitüntetett pillanatra azt tapasztalnánk, hogy nincs Univerzum, helyesebben tényleg semmi  sincs, méghozzá sehol.
Ellenben van ennek az ürességnek egy méltányosabb szerepe! Itt, és csak itt tölthető be e rendszerünkbe a következő váltandó történések dupla eseményvalósága. Ellentétes előjelű, egyenként végtelen tudatosságnak kell figyelembe vennie a folyamatok - mikronnyi rövid (éppen befejeződő)-  és makro - jövőbeni hosszú távú, felosztott - változását, egyúttal az összes szabad akarat csorbítatlan érvényesülését, valamint az ösztönvezérelt tetteket, az életjelenségeket, mozgást, reakciókat, mindenestül. És ezt jó előre tudni.
(Ismét találunk hitbéli csatlakozó pontot, például az eleve elrendelés gondolatának kényszerét.)
Ennek a mérhetetlen információhalmaznak aztán tényleg képtelenség fölfogni a számosságát. Eközben nincs megengedve semmilyen üzemzavar, téves teremtés. Saját szellemi adottságaink logikája mentén még ezen felül le kéne futtatnunk az összes betáplált jövendőbeli egyetemes tényszerűség helyességét, a megadott másodpercenként nagyobb, mint tíz az ötvennyolcadikon hatvány szerinti gyakorisággal. Ha mégis létezne időben felismert hiba, abban az információs és antiinformációs anyagokat csoportosító előkészületi állapotban - a köztes momentumban - semmisítenék meg egymást, és ez az energia-dús korrekciós folyamat kumulatív erővel tágítaná(?) az Univerzumot. Ha netán kíváncsiak vagyunk a hibaszázalék nagyságára, akkor arra a tágulás mértékével és a számszerűsített gyakoriság (anyag, antianyag váltakozása) arányba állításával lehetne következtetni.
Most erről ennyit, megköszönöm a türelmedet!


Meyer  József




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes