Legfrissebb tartalmak
Töltés...

Info Post


PACSIRTA

Pacsirta dalol itt, most, kint!
Szépen szól,
A furcsa csak az,
Hogy este kilenc,
Sötét van…
E parányi csoda, mégis tele
Begyből ordítja:
„Itt vagyok, s élek én,
Halljátok zeném!!!”
Vajon, mi dolga
Udvarunkban e
Kis esti csodának?
Közölni akar
Valamit veled?
Tán azt, hogy: „Öregem!
Az élet szép! Csetűlj, botúlj,
S éld!  Mert,
Nem tudod, mikor
Van itt az éjszaka.”


DINNYESZEDÉS

REGGEL

A mobilod zizgése töri meg a hűs éjszaka csöndjét.
Néhány szál cigaretta, két-három kávé, és pár csodáltató gondolat.
Érzed, ez az előtted álló nap egyik legboldogabb órája a kevés közül.
Hatkor a traktor pótkocsiján töredezve, a faluból kiérve,
Látszik már a sekély ködben úszó határ.
Apád pattogva parancsokat oszt,
Még mindenki álmos, lomha, még merevek az izmok,
De az „ostor” csapásai ébresztenek testet s elmét.

Monoton a munka…

DÉL

A dinnyedombok felsorakoztak már az út mentén,
Találgatjuk, hány mázsa lehet, hány pótkocsira való.
Telős ebéd, pár szál cigi néhány mulattató történet mellett,
S vissza a munkába, mert messziről már hallatszik a mohó csattogások hangja.
A hőség kínzó, szinte harapni lehet az álló, főtt levegőt.
Énekléssel, viccelődéssel vidítjuk magunkat.

EST

Szürkül, hűlik már a határ,
Fáradtak vagyunk mind, csöndesek, nyugodtak.
Még egy kicsi, s meg is lesz a kamionnyi.
Az ostor sem pattog már,
Megnyugtatja a végtelen halmok látványa.
Lehűl ész és test, békés a táj,
Lágy szellő fújdogál.

Úgy érzed magad, mint magzat az anyaméhben,
S azt gondolod: Ezért a pár óráért érdemes a holnap!


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése