Legfrissebb tartalmak
Töltés...

Info Post


Tered és időd

Tered és időd lehetnék: a

téli éjjel ezüst
csillagporban játszadozó
Zúzmara
neked nyíló égi Ablak
jégvirágos csókokkal borított

majd ébredeznék mint egy

friss tavaszi rét
jelmezében hajladozó
Májusfa
hozzád bújó apró Gyermek
pünkösdi rózsával cirógatott

s megpihennék akár a

nyári zápor hűs
karjaiban csillapodó
Mámor
érted lengedező Kalász
nyárutón bálába gombolyított

aztán elkékülnék mint az

első őszi dér
fogságában csipkelődő
Kökény
nálad kitisztuló Égbolt
képzelet vánkosán álmodott

lehetnék az időd és a tered;
egy szelíd üstökös, ha engeded.


Szerelmi huszonegy

Alfonz a felütés: csábít, csillog, vonz.
Megérintve kongó szobor, bevonata bronz.

Zalán az első lépés: nem, mindenképp, talán.
Csókja ezüst keretben ring a Dunán.

Elemér a regény: halad, sejt, kitér.
Bukott aranykor, ahol gyászt ölt idő és tér.

Várkony az ég kapuja: tiszta, igaz, bársony.
A karcmentes hűség maga, gyémánt alkony.


Hamis refrén

/Neked, ki szintén zenész/

A mindennapi Rondó nem ereszt.
Hasztalan nézel ki másik ablakon,
palánta marad csupán a bizalom.

Fogva tart egy klisés világ…

A tihanyi Echo hétszer esdekel.
Vitorlásod ismét álöbölben pihen,
az igaz’ meg palackpostán üzen.

Fogva tart egy klisés világ…

Az édes Quodlibet szétrebbent.
Nyárt köszöntve, zakatolt a szíved;
most újra bárgyú ütemre remeg.

Fogva tart egy klisés viRág…


0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése